Évek óta hagyomány nálunk, hogy az utolsó tanítási napon iskolánk tanáraiból álló kis társulat a gyerekeknek elmeséli a betlehemi történetet. Erre a pásztorjátékra várunk szeretettel mindenkit, kicsiket nagyokat egyaránt.

Az időpont: december 21. szerda, 17.30.

Gondolatok a Mihály-időszakra készülve

 Az ünnepek lélekkel teli átélése a mai embernek nehéz. Nehéz azért, mert elszakadtunk a természettől. Az ünnepek ugyanis a földi -létünket körülvevő természetben és a kozmosz láthatatlan világában zajló események kiemelkedő fordulópontjaiban születtek meg. A régi korok emberei képesek voltak a természettel együtt lélegezni, és ez által képesek voltak a kozmikus világot lelkükkel letapogatni, ösztönösen átélni. Együtt rezdültek az évszakokkal, az elemekkel, az ásványi, növényi, állati világgal, melyek a szellemi világ tükröződéseiként gazdagon meséltek a láthatatlan világról. A mai embernek, hogy erre újra képes legyen, a tudatát átformáló, komoly akarati lépést kell tennie. Nagy türelemre, alázatra és még annál is több bizalomra van szüksége ahhoz, hogy ezen az úton igazi, lélekkel teli tapasztalatokat szerezzen.
„A földi dolgokat meg kell ismerni, hogy szerethessük,
Az égieket szeretni kell, hogy megismerhessük.”

Platón

A májusfa állítástól a nyári napfordulóig

A májusfa, mint arra Berze Nagy János is rámutatott, fontos jelkép volt a régi magyarok számára, hiszen arra utalt, hogy létezik a világnak egy közepe, középpontja. A világ közepe számos nép mítoszában megtalálható – például világ köldöke néven is– mégis, leginkább a keleti népeknél a magyaroknál maradt fenn arra való utalás vagy annak ismerete, hogy a májusfa a világfát, az életfát jelenítette meg. Ez a függőleges tengely pedig, ami összeköti a világ három szintjét: a felső világot, az istenek honát,a teremtő erők forrását, életünk színterét, a földi világot és az alvilágot, az a létezés szintjeit is összeköti. Összeköti és ezzel feltárul egy bejárható út is, amelyre magunkban kell rátalálnunk és fokról fokra – ágról-ágra – bejárnunk.

Március 5-én, szombaton megemlékeztünk Rudolf Steiner születésének 150. évfordulójáról. Az ünnep nyitó előadását Mesterházi Zsuzsa tartotta. Az elhangzottak alapján arra kértük, hogy fejtse ki újságunk számára is, mit jelenthet, milyen üzenettel bírhat ma számunkra az a „határhelyzet”, amely Rudolf Steiner életét a születésétől fogva meghatározta. Hogyan fogalmazható meg az itt és a ma viszonylatában a Waldorf-mozgalom érvényességi köre? Mennyiben változott ez a kb. száz év alatt, és megfigyelhető-e benne ma is egyfajta határhelyzet?