Nehéz dolog ez az értékelés. Mert mindig olyankor jut eszünkbe, amikor épp nem vagyunk biztosak valamiben, amikor épp "latolgatunk", mérlegelünk. És már ebben a mondatban is jól meglátszik, mennyire nehéz szétválasztani két dolgot: a mérést és az értékelést. Pedig ez két olyan dolog, amelyet jól szét lehet választani, csak éppen ritkán szoktuk.

A pedagógiai közgondolkodás két fontos területe a mérés, a mérhetőség és az értékelés kérdése. Tudományos korunk - úgy tűnik - egyre jobban igényli, hogy lehetőleg mindent mérhetővé tegyünk, hiszen a mérés, már pusztán a tett is, hogy mérünk, biztonságérzetünket erősíti, segít eligazodni nem éppen átlátható világunkban. A pedagógia területére is beszivárgott - mit beszivárgott: beáramlott - az igény: időről időre mérjük meg, mit is tudnak a gyermekek az egyes iskolákban, mennyit is fejlődtek az elmúlt évek teljesítményéhez viszonyítva. Az állam ilyen felhanggal teszi minden iskola - így a Waldorf-iskolák - számára is kötelezővé a 4., a 6., a 8. és a 10. osztályban a kompetenciamérést szövegértés és számolás, matematika témakörében. Az iskolák aztán ebből megkapnak egy nagyon összetett, tudományos elemzést az adott osztályokra vonatkozóan, amelyből megtudhatják, hol is állnak a többi iskolával folytatott "versenyben".