1028 Budapest Kossuth L. u. 15-17. | Titkárság: 275-7935 | Tanári: 397-4468 |Gazdasági iroda: 275-7938

Egyszerűnek tűnő kéréssel fordult hozzám az iskolaújság szerkesztője. Azt kérte, hogy az egyik legelső és még aktív Waldorf-szülőként újságcikk keretében foglaljam össze a húsz éves iskola alapításával és életével kapcsolatos élményeimet, emlékeimet és gondolataimat. Húsz év nagyon hosszú idő, ha az ember előtt van, de meglepően rövidnek tűnik, ha visszatekintünk rá.

Bővebben...

Az első emlékem, amely igaz, valójában még nem is a Waldorf-iskolához kötődik, egy nyári félelem, hogy esetleg - és ahogy ez teljességgel felfoghatatlannak tűnik -, hogy esetleg mégis a Hunyadi Mátyás Általános Iskolába kellene majd visszamennem ősszel, kisdobosnak többek között. Ezt egyébként, a kisdobosságot mármint, szerettem, azzal együtt persze, hogy ideológiájának hamisságát rögtön felismerve több fórumon is jeleztem, hogy a háborúkban, még ha valamikor így volt is, ma már nem a kisdobosok továbbítják a parancsokat, de mindegy. E felvetésem visszhangtalansága is szerepet játszhatott abban, hogy a második évet befejezve elszántam magamat az iskolaváltásra.

Bővebben...

1989. szeptember 2-a, délután fél négy. A stuttgarti iskola színháztermében gyülekeznek az emberek. A francia forradalom kétszázadik évfordulója alkalmából szerveztek konferenciát. Címe és témája: Szabadság, egyenlőség, testvériség. Nekünk, a Waldorf-tanárképzés hallgatóinak ezzel a héttel kezdődött el a tanévünk.

Bővebben...

A visszaemlékezések sorában Krigovszky Annával, iskolánk első osztálytanítójával beszélgettem. Élmény volt hallgatni Annát, megtiszteltetés számomra, hogy interjút készíthettem vele.

Bővebben...

Szubjektív töredékek a Török Sándor Waldorf-pedagógiai Alapítvány első húsz évéből - út a solymári tanárképzésig

1988 szeptemberében - éppen most múlt húsz éve - négy emberből álló kis delegáció kereste föl a Művelődési Minisztérium (akkor így hívták) Szalay utcai épületében Gazsó Ferencet, az iskolákért, a közoktatásért felelős miniszterhelyettest. Jakab Tibor, Makovecz Imre, Szilágyi Péter - és ott voltam én is. (Akkor már túl voltunk az óvodaalapítás adminisztrációján, folyt az építkezés, a renoválás a solymári régi "kis ház"-ban.)

Bővebben...

"Huszadik év" rovatunk januári számában kézimunka-tanárunk, Hadabás Éva emlékezik a kezdetekre, aki egyben alapító szülő is, négy gyermeke járt iskolánkba.

Bővebben...

(feljegyzések, naplók, levelek és emlékek alapján)

1986 őszén a Freiburgi Egyetem meghívására Svájcba utaztam egy többnapos gyógypedagógiai konferenciára. A búcsúzkodás után nem indultam rögtön haza, hanem továbbutaztam Dornachba, és a hétvégi napokat ott töltöttem. A Goetheanum folyosóján váratlanul összetalálkoztam Jankovich Lajosnéval - Dalmai Maricával -, akit már régóta ismertem Budapesten, de hosszabb ideje nem láttuk egymást, ezért hosszú beszélgetésbe kezdtünk. Arra kért, hogy hazaérkezésem után vegyem fel a kapcsolatot Jakab Tiborral, a fiatal orvossal, mert ő és felesége, Ági rendszeresen összejönnek olyan gyermekes barátaikkal, akiket érdekel a Waldorf-pedagógia.

Bővebben...

...tapasztalata, hogy a Waldorf pedagógia lényege olyan, mint egy rózsabimbó, lassan nyílik ki a figyelmes lélek számára, s én is tanúja és együtt-mozdulója vagyok ennek a folyamatnak.

Bővebben...

Az első élményem a Waldorf-iskolával a felvételim, de elég homályosak ezek a képek, szóval Solymáron ültünk Bakonyi Katival egy teremben, illetve ő ült, én pedig egyik padról a másikra ugráltam, hogy ez volt-e a feladat, vagy a feszültségemet vezettem-e le, azt nem tudom. Ezenkívül rajzoltam egy repülőgépet - hogy ezt a fa-ember-ház rajz feladat keretében tettem-e, vagy szabadon kellett rajzolni, azt sem tudom. A repülő mindenesetre olyan szögletes volt, hogy repülni nem tudott volna, az biztos, mentségemre legyen mondva, kiszíneztem alaposan.

Bővebben...

Keresés

naptár