1028 Budapest Kossuth L. u. 15-17. | Titkárság: 275-7935 | Tanári: 397-4468 |Gazdasági iroda: 275-7938

(feljegyzések, naplók, levelek és emlékek alapján)

1986 őszén a Freiburgi Egyetem meghívására Svájcba utaztam egy többnapos gyógypedagógiai konferenciára. A búcsúzkodás után nem indultam rögtön haza, hanem továbbutaztam Dornachba, és a hétvégi napokat ott töltöttem. A Goetheanum folyosóján váratlanul összetalálkoztam Jankovich Lajosnéval - Dalmai Maricával -, akit már régóta ismertem Budapesten, de hosszabb ideje nem láttuk egymást, ezért hosszú beszélgetésbe kezdtünk. Arra kért, hogy hazaérkezésem után vegyem fel a kapcsolatot Jakab Tiborral, a fiatal orvossal, mert ő és felesége, Ági rendszeresen összejönnek olyan gyermekes barátaikkal, akiket érdekel a Waldorf-pedagógia.

A kérést tett követte, néhány napon belül már találkoztunk is. A Vár-beli Úri utcai lakásukon jöttünk össze kéthetente, és együtt szőttük az álmainkat egy Waldorf-óvodáról, és talán valamikor egy -iskoláról is.

1987-ben már egészen földközeli elképzelések is megfogalmazódtak arról, egyre tágulóbb baráti körökben, hogy milyen gyakorlatias lépéseket kellene megtenni az óvoda és a majdani iskola tényleges létrehozásáért. Emlékeimből felmerülnek az akkori kérdéseink: Hogyan lehet megtalálni azokat a szülőket, akik a gyermeküknek egy ilyen, még lebegő, a valóságban csak külföldön (különösen Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban) létező óvodát/iskolát szeretnének? Lesz-e olyan tanító, aki ismeri a Waldorf-pedagógia mindennapi gyakorlatát? Hogyan lehetséges a hazai közoktatás rendszerében egy ilyen merőben új szellemiségű, és ebből fakadóan nálunk szokatlannak tűnő tanítási módszereket alkalmazó pedagógiát elfogadtatni? Honnan lesz annyi pénze a kezdeményezőknek, hogy fedezni tudják a felmerülő kiadásokat? Kik lesznek azok, akik mindezt mozgásba hozzák, és elősegítik a világra jövetelt? Lesz-e valaki, aki szívesen ellátogatna külföldről Budapestre, hogy tanácsokat adjon az óvoda- és iskolaalapítás szövevényes kérdéseiben?

1988. május 28. és 29. között Székely György (írói nevén Georg Kühlewind) és barátai megrendezték a kétnapos Magyar Idriart Találkozót a Pesti Vigadóban. A különböző témájú előadások, illetve irodalmi és zenei programok helyszíne a kb. 100 főt befogadó ún. zenész-váró volt, zsúfolásig tele. A rendezőtől jóval korábban arra kaptam felkérést, hogy mind a két napon tartsak egy-egy előadást a Waldorf-pedagógia kialakulásáról. Megállapodtunk, hogy beszélni fogok ennek szellemi forrásairól, a világban való elterjedtségéről, a mai aktualitásáról, sőt az 1926-ban megalapított és 1933-ban megszüntetett első hazai Waldorf-iskoláról is. Az előadásomnak a következő címet választottam: Pedagógiai készülődés a XXI. századra. Már jóval korábban felkutattam az ehhez kapcsolódó szakirodalmat, elsősorban Rudolf Steiner pedagógiai témájú írásait, illetve támaszkodtam azokra a közvetlen tapasztalatokra, amelyeket külföldi útjaim során Waldorf-iskolákban és Waldorf-tanároktól szereztem (München, Stuttgart, Wien, Basel, Amsterdam, Helsinki). Beszélgettem olyan hazai ismerőseimmel, akik valamilyen közvetlen vagy közvetett kapcsolatban álltak Nagy Emilné Göllner Máriával, a budapesti Waldorf-iskola alapítójával. Egyik külföldi utam során, 1966-ban személyesen is felkerestem őt nyaralása közben, az olaszországi Velencében, ahol napokig mesélt az egykor volt svábhegyi iskoláról.

Az 1987/88-as tanévben már a stuttgarti Waldorf-pedagógiai Szeminárium hallgatója volt - Bakonyi Katival együtt - Krigovszki Anna (korábban évekig tanított egy budai általános iskolában), aki 1988. december 11-én keltezett levelében ezt írta nekem Stuttgartból:

"...Őszi otthon tartózkodásom alatt nem tudtam mindenkit elérni, akivel a közös gondjainkról és a tennivalóinkról beszélni akartam. Most a magyarok itteni W.-tanárképzőn történő tanulásával kapcsolatban szeretnék néhány észrevételt tenni... Mivel itteni részvételünk oka egyre konkrétabb formát öltött, s a feladat már itt áll egyértelműen előttünk, fontosnak érzem, hogy az emberek, akik idejönnek tanulni, belenőjenek ebbe a feladatvállalásba... Ha bármelyik tanárképzőbe jelentkezik valaki, megkap egy listát az ajánlott könyvek jegyzékével. Ezt vegye minden jelentkező komolyan, s kezdjen neki az olvasásnak... Utána kell nézni, hogy mi van meg a könyvekből eredeti nyelven vagy fordításban. S meg lehet találni otthon a kapcsolatokat azokhoz a személyekhez, akikkel együtt lehet olvasni, s a problémákat megbeszélni. ...Egyszóval (aki ezt szeretné megtanulni), az keressen-kutasson, s küzdje meg az utat, amíg a saját döntéséig eljut. ...Azt bizonyára tudjátok, hogy az osztályfőnök tanítja a tárgyak többségét 1.-8.-ig. Mit mondjak, elszörnyedtem, amikor ezt először hallottam. Most már kezdek 'beletörődni'..."

Szép kézírással írt ötoldalas levelében nagyon sok mindenről beszámolt, amit a tanulmányai közben tapasztalt, majd így fejezte be a levelet: "Kedves Zsuzsa, magamról már nincs sok erőm írni. A legfontosabb, hogy hála Istennek egészséges vagyok. Az iskolában sok a munka s az élmény. Örülök, hogy benne vagyok s megélhetem."

A pedagógiai előkészületekkel párhuzamosan folytak az iskolaalapítás engedélyeztetésével, az iskolaépület megszerzésével, az alapító okirat előkészítésével kapcsolatos hivatalos ügyek. Az 1988. december 29-én keltezett és Jakab Tibor (Életvédők Vitális Egyesülete, Waldorf-iskola Bizottság) számára címzett levelében Gazsó Ferenc, a Művelődési Minisztérium akkori miniszterhelyettese a következőket írta a nála tett látogatásunk után: "Hivatkozással személyes beszélgetésünkre és a fenti tárgyú beadványukra, a Waldorf-pedagógiai elvek alapján működő iskolalétesítési kérelmüket támogatom. Solymár községben a Waldorf-iskola első osztályának az 1989/90. tanévtől való indításához a kísérleti engedélyt megadom..." Ezt követően Szilágyi Péter ügyvéd, a rendszerváltás után hamarosan megalapított Magyar Antropozófiai Társaság elnöke egy szűkebb csoporttal, az említett "bizottság"-gal 1989 januárjában kidolgozta a "Török Sándor" Waldorf-Pedagógiai Alapítvány tervezetét, majd 1989. május 15-ei keltezéssel leírta egy magyarországi Waldorf-pedagógiai rendszerű óvoda-iskola megvalósíthatósági tanulmányának a vázlatát.

1989 január 2-án többen (a fent említett csoport és még mások) összejöttünk Makovecz Imre meghívására építészeti irodájában (Makona, Budapest VII., Rumbach Sebestyén u.) annak eldöntésére, hogy az év szeptemberétől elindítható-e a tervezett Waldorf-iskola. A megbeszélés résztvevői: Czitán Gábor, Gaiser Brigitte, Jakab Tibor, Krigovszki Anna, Kálmán István, Makovecz Imre, Mesterházi Zsuzsa, Székely György, Szilágyi Péter és Vekerdy Tamás. Mindenekelőtt Annát kérdeztük meg, hogy felkészültnek és elég erősnek érzi-e magát az iskolaalapítás embert próbáló feladataira. Amikor könnyek között igent mondott, akkor sorra vettük a legszükségesebb tennivalókat: pedagógiai előkészítés, szülőkkel kapcsolattartás, külföldi támogatások kérése, minisztériumi engedélyeztetés, tárgyalás a solymári tanáccsal és még sok egyéb tennivalót.

1989. március 9-én elkezdtem egy csoportmunkát óvónők, tanítók, tanárok, gyógypedagógusok részvételével, amelynek az volt a célja, hogy megismerjük azt az előadássorozatot, amelyet Rudolf Steiner a stuttgarti Waldorf-iskola megnyitása előtt tartott 1919-ben az iskola leendő tanárainak (Steiner, R.: Allgemeine Menschenkunde als Grundlage der Pädagogik). Két-háromhetenkénti találkozásaink helyszíne Krigovszki Anna akkori lakása volt (Budapest II., Zöldlomb u.), amelyet stuttgarti tanulmányai idejére barátainak (Kabai Katinak és Tóth Eleknek) adott át használatra. Rendszeresen nagyon sokan jöttünk össze, néha bizony a földön is ültek, és ismerkedtünk ennek a különös pedagógiának a világával, az ember lényéről és a gyermek mindennapi neveléséről elmondott tudásaival. Ez a munka több mint egy évig tartott. (Majd ebből nőtt ki később az a három féléves Waldorf-pedagógiai továbbképzés, amelyet 1990 őszén hirdettünk meg az akkori munkahelyemen, a budapesti Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán.)

1989 júliusában már egy félnyilvános, egyhetes továbbképzést szerveztünk pedagógusoknak, mert láthatóvá vált, hogy előbb-utóbb megszületik a Waldorf-iskola, oda pedig tanítók/tanárok kellenek. Ezen a továbbképzésen már egy tapasztalt német Waldorf-tanítónő, Brigitte Gaiser, a frankfurti Waldorf-iskola tanára segített, aki Székely György külföldi kapcsolatainak köszönhetően és anyagi támogatásával jött akkor Budapestre. A továbbképzés helyszíne Katona János lakása volt (II. Völgy u.). Itt már tanításmódszertani kérdésekről volt szó elsősorban: az epochák szerepe és felépítése, a tantárgyak tanítása. Formarajz feladatokat végeztünk, mesét hallgattunk, énekeltünk, sőt még euritmiára is sor került. A napok megszervezésének sok más segítővel Krigovszki Anna volt a lelke. Az utolsó napon Anna átnyújtott nekem egy könyvet ajándékul (Steiner, R.: Die Brücke zwischen der Weltgeistigkeit und dem Physischen des Menschen), a következő bejegyzéssel: "Mesterházi Zsuzsának sok szeretettel és köszönettel első továbbképzésünk alkalmából Minden Résztvevő nevében. Budapest, 1989. július 21-27. Krigovszki Anna" Innen már közvetlen út vezetett a Waldorf-pedagógia iskolai otthonának megteremtéséhez.

Még be sem fejeződött ez a továbbképzés, amikor 1989. július 25-én többen összejöttünk Székely Anikó meghívására a lakásukon. A résztvevők a vendéglátón kívül: Gaiser Brigitte, Jakab Tibor, Krigovszki Anna, Mesterházi Zsuzsa, Szilágyi Péter, Trásy Ágnes és Vekerdy Tamás. Kézírásos feljegyzéseim alapján a következőkről volt szó: szüksége van a leendő iskolának egy alapító okiratra; elkérjük a stuttgarti Waldorf-iskola rendtartását és működési szabályozását; létre kell hozni egy olyan csoportot, amely az iskola szervezeti és gazdasági ügyeit intézi; a szülőkkel meg kell beszélni, hogy milyen rendszeres összeggel tudják támogatni az iskolát; el kell dönteni, hogy mi legyen az iskola neve. Krigovszki Anna egyértelműen kimondta: "Waldorf-iskola" lesz a neve. Elmondta, hogy az augusztus 7-re összehívott szülői értekezleten mi mindenről szeretne beszélni. Kérte, hogy már most gondoljunk arra, ki lesz a következő tanév osztálytanítója. Megbeszéltük, hogy néhány nap múlva, július 28-án Czitán Gábor irodájában fogunk találkozni (Budapest V., Paulay Ede u.), ott további konkrét kérdésekről lesz szó, pl. arról, hogy honnan lesznek padok az első osztály tantermébe, illetve arról, hogy a solymári tanáccsal megállapodást kell kötni, hogy a művelődési ház egyik szobáját fogjuk ideiglenesen tanteremként használni. Sürgősen ezt is rendbe kell hozni. A szülők áldozatos munkájával és külföldi Waldorf-iskolák segítségével ez megtörtént.

És nagyon szép lett az első kicsike tanterem Solymáron, és szorongásai ellenére is nagyon boldog lett az elsős osztálytanító és mindazok a szülők, akik oda kísérhették gyermekeiket, és a háttérben azok is, akik megtapasztalták, hogy értelme volt a sok-sok fáradozásnak, törődésnek, mert néha az álmok - ha nagyon földön járó módon is - kézzelfoghatóvá, ugyanakkor tünékeny és megfoghatatlan valósággá válnak1.

Mesterházi Zsuzsa


1 Az egykori 1. osztályosok közül a 13. osztály végéig (1989-2003) hűséges tanulói voltak az iskolának: Bányai Marcell, Bencze Bulcsú, Fejér András, Gál Éva Veronika, Ganczaugh Júlia, Hegyi Borbála, Holczer Lőrinc, Karácsony Gergely, Marlok Béla és Sülyi Nóra.

(Megjelent az iskolai újság 2009 márciusi számában)

Keresés

naptár