"A felső tagozatos és a nyolcadik osztályos fiatalok a lemniszkátát járják.

Ez a forma (fekvő nyolcas) ugyanazt az elvet jeleníti meg, mint a spirál, azzal a különbséggel, hogy itt a gyertya nem az egyéni világosságot képviseli, hanem az egyetemes (kozmikus) világosságot, amely mindannyiunk rendelkezésére áll. A formának több jelentése is lehet (világ, út, határtalanság stb.), köztük az örökkévalóság, ami elérkezett hozzánk a mennyekből, és kiterítődött a földre, előre jelezve karácsonyt.

A formába két bejáraton, egymással szemben egyszerre ketten lépnek be. (A spirált minden gyerek egyenként járja le.) Előzőleg fölveszik a gyertyát, amelyet kint kell meggyújtani. Belépés után mindenki a maga útján megy (intuíció), magával hozva az addig elért élettapasztalatait. A középen való találkozáskor az almák kicserélődnek, és velük a tapasztalatok, az elvárások, de mindenek fölött a bizalom. Igazi találkozásnak kell lennie!

A találkozás után mindenki az egyéni útján halad tovább, de magával viszi társa gyertyáját (bizalmát), és a lemniszkáta formán belül elhelyezi bárhová, ahová elképzelése szerint a másik személy tenné.

Fontos, hogy a párok tagjai ne kiválasztva, hanem találomra kerüljenek össze, jelképezvén ezáltal az archetipikus találkozásokat; nem tudhatjuk, hogy az életben kivel hoz össze a sors, de a találkozásért felelősséget kell vállalnunk. Ego találkozik Egóval.

A formában még elhelyezzük a bolygókat jelképező kristályokat, és a nagy gyertya mellé három rózsát teszünk, amelyek az ember hármas tagozódását (test, lélek és szellem) képviselik."

Kocsis András: Eljövetel (részlet)