Kata 1998-tól, András 2000-től tanít iskolánkban. Mind a ketten kísértek már felső tagozatos osztályt az érettségiig. Kata osztálya 2005-ben, Andrásé 2009-ben ballagott el az iskolából. Kata jelenleg a közép- és a felső tagozaton tanít angolt, valamint minden évben érettségiztet, András a felső tagozaton tart angol- és vallásórákat, valamint a középtagozaton és a felsőben fafaragást. Mind a ketten családosak, és mellette évek óta nagyon magas óraszámban tanítanak az iskolában. Arról kérdeztük őket, hogyan találtak rá erre az osztályra, milyen tapasztalatokkal, közös élményekkel kötődnek ezekhez a gyerekekhez, mi késztette és mi segítette őket abban az elhatározásban, hogy osztálykísérést vállaljanak, és hogyan választották ki egymást társul erre a munkára.

Mindig nagy döntés egy osztály kísérésének elvállalása. Sok töprengés, mérlegelés előzi meg. Tényleg én vagyok-e a legjobb az osztályba járó gyerekek számára? Lesz-e elég erőm ehhez a szép feladathoz? Mit és mennyit tudok hozzáadni felnőtté válásuk folyamatához? Csodálatos és egyben nehéz feladat. Talán még nehezebb, ha már ezt megtapasztalta az ember. Végig kell gondolni a korábbi osztálykísérés tanulságait, felidézni az akkor átélteket. Azóta eltelt hét év, és már másképp látok sok mindent. Tudtam, hogyha osztályt vállalok, egyedül már nem szeretném. Mindig is fontos volt a kollégáim véleménye, és rengeteg segítséget kaptam az előző osztálykísérésem során. Egészen más viszont, ha az elejétől kezdve tudom, hogy van még egy ember, aki azonos intenzitással és odaadással viseli szívén az osztály sorsát. Megoszthatjuk az ötleteinket, gondolatainkat, véleményünket, erőt adhatunk egymásnak.

Andrással rengeteget beszélgettünk az osztálykísérésről. Én úgy érzem, kiegészítjük egymást. Sok mindent egyformán látunk, hasonló pedagógiai megoldásokat választunk egy-egy helyzetre. Mindketten megéltük az önálló osztályvezetést, annak szépségeit és a nehézségeket, a túlterheltséget, azt, hogy a családunk időnként napokig nem lát bennünket. Mindkettőnk számára fontos, hogy a családunk rendben legyen, és tudom, hogy ki tudjuk segíteni egymást, akkor is, ha az élet úgy hozza, és otthon van ránk szükség. Mindketten tapasztaltak vagyunk, és ez türelmesebbé, elfogadóbbá tesz bennünket egymás és a gyerekek felé egyaránt. Emellett kötelező fiatalnak maradnunk. Nemcsak fizikailag (nyáron majd edzenem kell…), de lélekben is, és ez remek. Azért nagyon izgulok, de azt hiszem, ez így van rendjén…

Paller Kata

Az a szándék vezérelt a döntésem meghozatalában, hogy elkísérjem az osztályt élete következő szakaszán. Kata személye fontos volt a számomra, az, hogy a pedagógiai jövőképünk egy irányba mutat. Kísérni szeretném ezeket a fiatalokat a szó szoros értelmében, megélni a változásokat, találkozni új kihívásokkal. Tapasztalatot szerezni az egyéni szerepvállalás és a közösségi élet megélésében egyaránt.

Kísérni szeretném őket …

Kocsis András