Waldorf-iskola és pedagógia   >    Tanterv és tantárgyak

Waldorf kerettanterv

VERTIKÁLIS TANTERV

Magyar nyelv és irodalom     Matematika     Történelem      Filozófia
Honismeret és földrajz     Természetrajz és biológia     Fizika     Kémia     Idegen nyelvek
Mozgás és testnevelés     Kertművelés     Informatika     Technológia     Gyakorlatok

Magyar nyelv és irodalom

Célok és feladatok az 1-12. évfolyamig

A nyelv az emberi kapcsolatteremtés alapvető eszköze, és éppen ezért a tanítás egészét behálózza és meghatározza. A gyermeki tudat az iskoláskor kezdetén válik éretté arra, hogy a szóbeliségből továbblépjen az írásbeliségbe. Ez nem egyszerűen kézügyesség és technika kérdése, mint ahogy az írás sem csupán a beszéd jelekkel történő lejegyzése. Sokkal inkább két különböző gondolkodási formáról van szó, melyeket könnyen összehasonlíthatunk, ha az emberiség kultúrtörténetében vizsgáljuk a szóbeliségből az írásbeliségbe való átmenetet.

A szóbeliségre jellemző, hogy a mögötte álló tudat mitikus jellegű, konkrét képekben gondolkodik és erősen él a helyzethez és rítushoz kapcsolódó közösségi emlékekben. Az írásbeli tudat racionális és a történelmi érzékenység jellemzi, törekszik az elvont összefüggések feltárására, alapja a meghatározás és a logikus, kategóriákban történő gondolkodás. Természetesen mindkét tudatforma megjelenhet szóban és írásban is. Az eposz, a mítosz, a vers és a dráma olvasható ugyan, de elsősorban a szóbeliség hagyományából táplálkozó kifejezési formák; a tudomány, a történelem és a próza inkább az írásos hagyományhoz tartoznak.

Az iskola több évezredes intézménye elsősorban az írásos hagyományt képviseli, háttérbe szorítva a szóbeliségben megőrzött értékeket. A magyar nyelv és irodalom tantárgy tanításában arra kell törekedni, hogy a szóbeliség kultúrája megmaradjon és úgy fejlődjön, hogy erre erős írásos kultúra épülhessen.

A gyermeki fejlődés első szakaszában a járás tanulásában, a beszéd és a gondolkodás elsajátításában a nyelvnek közvetítő szerepe van. Tulajdonképpen a nyelv és a beszéd segítségével a gyermekben az elsajátított mozgás új minőségben tükröződik. A megtanult mozgások, az ügyesség így hat a gondolkodás képességére.

Kezdetben maga a beszéd alakítja a beszédhez és halláshoz használt szerveket, amelyek a szavakat és mondatszerkezeteket észlelik, rendszerezik és megértik. Ez az anyanyelv tanulása közben történik. Ezt követően a nyelv válik a gyermek lelki életének egyik közvetítőjévé. Egyfelől a nyelv lehetővé teszi, hogy a gyermek kifejezze magát és kapcsolatot hozzon létre a világgal, másfelől segít rendezni és rendszerezni a gondolkodást, hogy a gyermek tapasztalatai jelentést kapjanak. A nyelv az elsődleges megjelenítési módunk és az elsődleges közegünk, aminek segítségével a világról és különösen a benne lévő viszonyokról képet alkotunk.

A nyelv egyetemes jellege képessé teszi az embert, hogy hozzáférjen bárki által bármilyen nyelven gondolt gondolatokhoz. A nyelv elősegíti, hogy a földrajzi és kulturális környezetből, ahová a gyermek született, tovább lehessen lépni oda, ahol az egyén saját gondolatait képes kifejezni saját hangjának megtalálásával.

A szoros köteléket, amely a beszélt nyelv valamint a kulturális és földrajzi közeg között létezik, szintén különös figyelemmel kell ápolni. A gyermekdalok és versek, kiszámoló játékok, az egész köznyelvi hagyomány fontos a gyermek számára. Ezt a beszélt elemet a helységnevek, legendák, mondák, és a néphagyomány gazdag szókincse egészíti ki. A pubertással a gyermekben lezajló testi folyamatok ellensúlyozására a nyelvnek a köznyelvi szinten túl kell terjednie, egyetemesebb minőségeket kell kutatnia az eszmék világában. Ebben az időszakban veszti el a fiatal ember természetes kapcsolatát a nyelv szellemével és immár tudatos munkával kell visszaszereznie azt.