1028 Budapest Kossuth L. u. 15-17. | Titkárság: 275-7935 | Tanári: 397-4468 |Gazdasági iroda: 275-7938

Az ember azt gondolja, hogy nehéz, de azt még szorozd meg tízzel, mert kb. annyira nehéz. Nagyon sok mindenre figyelni kell, nagyon sok buktató van, nagyon sokszor kell újragondolni, újraírni szövegeket. Én tudtam, hogy a Juli borzasztó nehéz fába vágja a fejszét.”

Ferenczy Bálint és Pokorni Ágoston (Toto) kérdezte Kiss Pétert és Balázs Julit a készülő szövegkönyvről és az előadásról. A beszélgetést lejegyezte: Szalai-Szabó Hanna.

Bálint: Az lenne az első kérdésem, hogy mi a darab címe.

Juli: A darabnak még nincs címe, úgy gondoltam, hogy amint meglesz a darab, akkor tudok olyan címet adni, amely egybefoglalja az egésznek a lényegét, és mivel még nincs kész a darab, ezért még nincs címe.

B: Tömören összefoglalva miről szól?

J: Ez jó kérdés. Az emberekről szól, az emberi viselkedésről, az emberi érzelmekről, az egymáshoz való viszonyunkról.

B: Hol játszódik a történet?

J: Hajón.

B: Már elkezdtétek a próbákat, próbáltok folyamatosan?

Péter: A próbák most abban az állapotban vannak, hogy először karaktereket rajzoltunk, ebben az osztály nagyon sokat segített, például az improvizálásban is, abban, hogy milyen emberek legyenek, és ebből épülnek föl a szereplők. A cselekményszálak szövése már Juli feladata, de ebben segítséget kap Balassa Bálinttól, aki a témavezetője, meg tőlem is, aki a darab vezetője és egyben a rendezője vagyok. Most olvasunk jeleneteket, kipróbáljuk, hogy mi hogyan szól, és improvizációkat is csinálunk bizonyos helyzetekre, amelyek talán előremozdítják a darab létrejöttét. Úgy várom, hogy körülbelül decemberben megszületik a szöveg, akkor újra kezdjük a próbákat, és szereposztással, végleges szöveggel elindul egy színdarabpróba.

Toto: Körülbelül mikor lesz a bemutató?

P: Január végén, február elején várható, ha minden jól megy.

B: Milyen hosszú előadásnak ígérkezik ez a darab?

J: Két és fél, három órára gondoltam, de most, amikor végigolvastuk az első felvonást, láttuk, hogy egy és negyed óra, ami elég jó. Ahhoz jön még hozzá a második felvonás, és ez még megnyúlik majd, mert most csak fölolvastuk a szöveget, úgyhogy olyan három óra körül fog tartani.

P: Szerintem nem lesz annyi, jó kétórás darabra számítok, ami éppen jó.

T: Ez inkább vicces, vagy drámaibb darab?

J: Vicces.

P: Ahogy én látom egyelőre, a ma eléggé népszerű stílusirányzatot képviseli: sokat nevetünk a darabon, de közben azért nagyon komolyan lehet venni.

B: Egy szereposztásban fogjátok játszani?

P: Igen. Egyébként Shakespeare idejében kezdődött, hogy a komoly daraboknak is vannak mókás jelenetei, és mégis komolyan el kell gondolkodni rajtuk. Például a Rómeó és Júlián nagyon sokat lehet nevetni.

T: Juli, neked honnan jött az ötlet, hogy drámát írj diplomamunkaként?

J: Volt egy feladat, novellát kellett írni Balassa Áginak magyar órán. Elkezdtem írni a novellát, és akkor jött az ihlet, hogy ebből jó dráma lenne. Akkor még úgy volt, hogy nem én írom a darabot. Átmentünk a B.B.-ékhez (Balassa Bálint) egy teljesen más dolog miatt, elmeséltem neki, hogy ez tök jó darab lenne, kérdeztem nem akarja-e ő megírni, de azt mondta, írjam meg én. És akkor igazából elgondolkodtam ezen, és aztán úgy döntöttem, megírom.

B: Akkor ez lesz az éves munkád?

J: Igen, ez a diplomamunkám,.

T: Ezt könnyen elfogadták a többiek? Mert ha jól tudom, ilyen még nem volt, hogy diák írja meg az osztályszíndarabot.

J: Nem, ilyen nem volt, és aki csak megtudta, hogy ez a tervem, elmesélte, hogy nagyon sokan megpróbálták már, és belebuktak. De igazából senki nem fogadta rosszul, vagyis hozzám még nem jutott vissza senkinek a nemtetszése. Aztán még lehet, hogy visszajut.

P: Erre a kérdésre még én is szívesen válaszolok. Szerintem óriási dolog, hogy az osztály teljes egészében támogatja, hogy a Juli írja az osztálydarabjukat. Ezt nagyon izgalmasnak tartják, és ez nagyon jó. Ha az osztály teljes lelkesedésével támogat egy ilyen dolgot, akkor arra lehet építeni, és ebből a lelkesedésből szívesen dolgozol. Most már arra jutottunk, így szeptember elejére, amikor el kellett dönteni, mi legyen, hogy minden rosszabb annál, hogy az osztály lelkesen támogat valamit. Úgyhogy minden eszközünkkel és minden emberrel, aki ebben segíteni tud azon vagyunk, hogy ne legyen úgy, ahogy a károgók jósolják, hogy bebukik. De nem is fog, ezt én megígérem nektek, ez a darab most már jó úton jár.

B: Péter, te mit gondoltál erről, amikor megtudtad, hogy Juli írja a darabot?

P: Nyilván láttam ennek a nehézségeit, a buktatóit, azt, hogy hol lehet elbukni. Nem olyan könnyű színdarabot írni. Az ember azt gondolja, hogy nehéz, de azt még szorozd meg tízzel, mert kb. annyira nehéz. Nagyon sok mindenre figyelni kell, nagyon sok buktató van, nagyon sokszor kell újragondolni, újraírni szövegeket. Tudtam, hogy Juli borzasztó nehéz fába vágja a fejszét. Rendesen megijedtem, de akkor is megijedek, amikor B.B. írja a darabokat, akkor meg más problémákkal, de mindig küzdünk valamivel. Ez nehéz dolog, a tizenkettedikben sok olyan dolog van, amivel meg kell küzdenünk.

T: A kérdés az osztályra vonatkozott: Nem furcsa nekik, Juli, hogy te mondod meg, mit csináljanak? Vagy ezt a szerepet átveszed a Julitól, Péter?

J: Én nem rendezem, nem, én csak írom.

P: Én fogom mondani, hogy mit csináljanak, igen, Julinak vannak elképzelései szereposztásra, mi hogy nézzen ki stb., de ezt a terhet, vagy ha úgy tetszik felelősséget leveszem a válláról. Én fogom megrendezni, én osztom a szerepeket is.

B: Juli, van olyan, hogy megpróbálnak beleszólni az osztálytársaid abba, hogy mit írj, vagy adnak ötleteket?

J: Van egy-két ember, aki rettenetesen fél ennek az egésznek a kimenetelétől, és ők próbálják minél… hogy is mondjam. Úgy érzik, nekik kell megmondani, hogy ez miként lenne jó, de igazából még nem olvastak annyit a készülő szövegből, hogy tényleg építő jellegűen beleszóljanak ebbe az egész dologba, úgyhogy nem, még nem. Másik részről ez az én diplomamunkám, és ahhoz meg annyira nincs közük. De az is igaz, hogy ez az osztály darabja, úgyhogy elvileg beleszólhatnak.

P: Eddigi tapasztalataim szerint az osztály kevésbé kritikus eddig, mint én vagyok, kevésbé vesznek észre olyan dolgokat, amik nekem szemet szúrnak.

B: De te kijavítod?

P: Én azt kérem Julitól, hogy javítsa ki, én nem írok sose, ebben nem vagyok ügyes, vagy nem tudom, nem próbáltam ki. De ezt Juli fogja írni, senki nem ír bele, egy-két szót javaslok, és vagy elfogadja, vagy nem fogadja el, ez az ő írásműve lesz.

B: Akkor ez novella, amelyből színdarabot csináltok, vagy direkt színdarab?

J: Ez direkt színdarab, a novella csak az ihlet volt.

P: Ami gyakori. B.B. előző darabja egy regény ihletéséből született, az azt megelőző szintén novellából, azaz gyakori, hogy irodalmi mű ihlet színdarabot.

T: És az írásban körülbelül hol tartasz?

J: Hát ez így nehéz kérdés, elvileg megvan az első felvonás, de tegnapelőtt átírtuk, úgyhogy az első felvonás körül.

P: Az első felvonás első verziója megvan.

J: Úgy az ötödik…

P: Igen, kb. a negyedik.

Keresés

naptár

További olvasnivaló