1028 Budapest Kossuth L. u. 15-17. | Titkárság: 275-7935 | Tanári: 397-4468 |Gazdasági iroda: 275-7938

A 10. osztály magyarórán kreatív írás gyakorlatokkal foglalkozott, amelyek tükrözik a nyártól az őszig tartó időszak hangulatát. A feladatokat párokban vagy csoportokban végezték a diákok. Volt, hogy egytagú szavakat kellett gyűjteniük és ezeket elrendezni négyszer négyes formában, volt, hogy régi téli emlékeket idéztek fel (,,Emlékszem...” kezdettel). Az órákon született írásokból itt egy válogatást láthattok.

Emlékszem egy hócsatára pár évvel ezelőtt, amikor Hidegkúton laktunk, és egy hatalmasat hógolyóztam a két bátyámmal. Mindenki a saját barikádja mögül tüzelt a másikra elszántan, mintha valódi háborút vívtunk volna. A hó szállingózott közben, így mindenünket hó lepte be, és lassan fázni kezdtünk. Emlékszem arra is, hogy nem akartam befejezni a csatát, bármennyire fáztam, ezért lefagyott ujjakkal és kissé fáradtan, de folytattuk a harcot. Emlékszem, hogy emiatt tüdőgyulladást kaptam, és hetekig ágyban feküdtem és unatkoztam, miközben a többiek hócsatákat vívtak.
(Réka, Alíz, Dani, Zs. Kata, Ke. Sára)

 

Friss zöld, dús fű

Mély kék víz: hűs

Nyílt ég, szép táj

Kis rét, nagy fák.

(Lá. Orsi)

 

Emlékszem, amikor egyszer nagy pelyhekben hullt a hó, és korcsolyázni indultunk volna, de pont lekéstük a buszt, és nagyon fáztunk. Emlékszem, a korcsolya élére ráfagytak a hópihék, és a kesztyűn át is éreztem a hidegét. Emlékszem, ez a hideg belémmart, miközben lassan keringőztem a fehér liget befagyott taván, és úgy éreztem, hogy a végtagjaim megmerevednek, és féltem, hogy összetörnek göcsörtös csontjaim, akár egy forróságtól megrepedt üveg. Emlékszem egy kis kávézóra, amit a közelben találtunk. Csendesen, melegen bújt meg a sok hideg, rideg és fagyos ház közt, mint a megnyugvás kis szigete. Emlékszem, a kávézó egyik kis sarkában ültünk, és süppedős fotelekből néztük a kint süvítő hóvihart, forró csokoládét kortyolgatva és pokrócba burkolózva.

(Lili, Luca, Barnus, Miska, Sári)


Franciahon. Csipkézett,

díszes paloták.

Hegységen, folyón tengernyi

szín hatol át.

Finom hölgyek pille hada,

A királynak végül itt se volt szava.

(Kata)

 

Emlékszem, hogy minden évben végigjártuk az adventi kertet. Emlékszem a kis almába helyezett gyertyákra, ahogy tündököltek a sötétben. Emlékszem, hogy mindenki óvatosan ment végig a fenyőágak közt, kezében az almával, és közben a szülők éneke szólt. Emlékszem, mindig nagyon óvatosan, félve gyújtotta meg mindenki a saját kis gyertyáját a spriál közepén álló hatalmas gyertyáról. Emlékszem, hogy visszafelé végig az aranybarna parkettát bámultam, és éreztem magamon a pillantásokat a fülledt sötétben.
(Miska, Luca, Krisztián, Beni, Lili)


Zöld föld, piros levél

bordó bor, barna tehén

fakó fehér hámló homály

zsíros sárga fáradt tokák.

(Miska)


Emlékszem, amikor egy havas téli estén a város főterére lementünk forralt bort inni, a legmelegebb csizmám volt rajtam, mégis remegtem, de a pohár kellemes melege felmelegítette a testem. Emlékszem, ahogy a bor fémes íze játszott a számban, amikor felpillantottam az égre, és végignéztem a csillagokból szálló apró hópelyheket. Abban a pillanatban láttam az összes hópehely útját, célját és rendeltetését. Emlékszem, a sok hangyaként futkosó emberre, akik igyekeztek minél gyorsabban az otthon kellemes melegébe érni és végre lepihenni. Emlékszem, hogy sajnáltam őket annak tudatában, hogy észre sem veszik milyen gyönyörű éjszakából menekülnek az otthon mesterséges fényei közé. Emlékszem, hogy világították meg arcunkat a tér karácsonyfájának égői, s hogy ragyogott mindannyiunk arca.
(Zs. Kata, Ke. Sári, Barnus, Miska, Luca)

Keresés

naptár

További olvasnivaló