1028 Budapest Kossuth L. u. 15-17. | Titkárság: 275-7935 | Tanári: 397-4468 |Gazdasági iroda: 275-7938

Az első napokban, szeptemberben nagy lelkesedéssel és tanulási vággyal kerestük az ősz első nyomait a természetben. Mindeközben rátekintettünk a világra s a benne rejlő formákra. Milyen egyszerű: egyenes és görbe. S mégis végtelen bonyolult és változatos. Mint a táblarajz is. Kiderült, hogy az elsős táblarajz folyamatosan alakul, változik, mintha egy történet játszódna rajta, amelynek képkockái napról-napra, hétről hétre követik az eseményeket. Minden reggel újabb izgalom, vajon mi változott az éjszaka során. El is neveztem ezt magamban Waldorfmozinak.

S míg mi a formákban gyönyörködtünk, Szent Mihály látogatott el hozzánk, és ajándékba hozta az első betűt. A gyerekek végre igazán iskolásnak érezték magukat, hiszen kezdetét vette az íráskorszak. Egy időközben legénnyé érett kisfiú kalandjain keresztül találkoztunk a betűkkel, aki Mihánytól kapott erejével és bátorságával oldotta meg a nehéz küldetéseket.

Az október slágere a Bolygó zápor című dalocska volt, amit nem lehetett elégszer énekelni a gyerekekkel, akár esett, akár sütött odakint.

Mire a fák lehullajtották leveleiket, négy új jövevény költözött az osztálytermünkbe. Egy zöld, egy kék, egy sárga és egy piros manó. Mindent tudtak, amit a számolásról csak tudni érdemes. S hamarosan számoktól lett hangos a kisház felső szintje, és a terméseket, amelyeket betakarítottunk, máris osztottuk, szoroztuk, összeadtuk, kivontuk, na és persze néha megettük.

Vidám és mozgalmas időszak volt, röpködtek a babzsákok és csattogtak a tenyerek.

A tél sötétje líraszóra és adventi dalokra lelt nálunk. A kedves, segytő szülők pedig hangolásra váró húrok százaira. Amit ezúton is köszönök nekik. A december olyan volt, mintha folyamatos ünneplésben lettünk volna.

Az új év újfajta betűket hozott számunkra, és eauu aáaóa eéi. Aóa aa e uu ai. (Megfejtés: Megtanultunk magánhangzókkal beszélni. Azóta sem tudjuk abbahagyni.) A magánhangzók segítségével végre szavakat is tudunk írni, s írunk is mindenhova. Papírra, füzetbe, levegőbe, tenyérre, a másik hátára.

S ami a januári fagyban mindennél fontosabb, büszkén mondhatom, hogy mólt hét óta mindenki tud korcsolyázni az osztályban, már engem is beleértve.

Stenszky Csanád

(Megjelent az iskolai újság 2009 januári számában)

Keresés

naptár

További olvasnivaló