„Geoládát kerestünk a sötétben…”

Alighogy elkezdődött a tanév, a hatodikosok két napra egy jurtatáborba utaztak, Kővágóörsre.

Seller Lola és Ferenczi Lili fogalmazásából szerkesztettük az alábbi élménybeszámolót.

1. nap: „A jurtatáborban, Pálkövén, rengeteget túráztunk. Az első megállónk egy nyomós kút volt, és miután megtöltöttük a kulacsainkat, továbbmentünk. Az erdőben volt egy hatalmas gödör, amiből a helyiek köveket fejtettek a házaikhoz, kerítéseikhez. Ezt a gödröt a természet már gyógyítgatta, mert a köveket moha lepte, és kisebb növények burjánoztak ki a talajból. Legközelebb egy diófánál álltunk meg az árnyékban, messziről néztük a bányát. Egy hatalmas görög stadionhoz hasonlított.

A kövek rétegzettségét figyeltük meg, és Juli, a táborvezetőnk, egy nagy kőről mesélt, aminek az oldala csupa márványos volt. Miután elmentünk a bányából, lementünk a strandra. Juli mondott egy pár dolgot a hegyekről, miközben néztük a hattyúk táncát, persze előtte fürödtünk. Megnéztük a kőhordó uszályokat, és geoládát kerestünk a sötétben, sikertelenül.”

2. nap: „Ma is kirándultunk, és most is megálltunk a nyomós kútnál. Egy poros úton mentünk végig, de most pont a másik irányba kanyarodtunk, mint tegnap. Megcsodáltunk egy pár olyan nagy követ, amiben volt egy »madáritató«, amiben, ha eső van, összegyűlik a víz. Megnéztünk egy széles utcát, aminek az egyik oldalát krisztustövissel ültették be. A falu végén balra egy hosszú híd volt, és alatta a már kiszáradt Burnót-patak medrét is megnéztük. Visszafelé a hídról egy lejtős mezőre mentünk, ahol nagy kőtenger volt található. A köveken ülve pihentünk, és elfogyasztottuk az uzsonnánkat, miközben Juli mesélt az ottani Pannon-tavi, 8-10 millió éves kövekről, sziklákról. Visszafelé sokkal rövidebbnek tűnt az út. Akik akartak, elmehettek ismét geoládát keresni. Ebédre mindenki visszaért, és tejfölös tésztát ettünk.”