1028 Budapest Kossuth L. u. 15-17. | Titkárság: 275-7935 | Tanári: 397-4468 |Gazdasági iroda: 275-7938

Ebben az évben ismét Lukácsházára mentünk a kilencedikesekkel. Múlt évben Gát Anna és Plesz Botond fedezte föl ezt a helyet, amely minden tekintetben tökéletes terep a gyakorlathoz. Azóta a harmadikosok is jártak ott, mi már a harmadik hidegkúti osztály voltunk, aki idelátogatott. Festői környezetben fekszik a nyugati országhatáron Szombathely és Kőszeg között, biodinamikus gazdálkodás folyik, ráadásul van egy hatalmas ebédlő és egy nagy padlástér, ahol nagyon jól lehet együtt enni és aludni. A gazdaság megálmodója, felépítője és gazdája Bolfán Csaba. Karizmatikus egyénisége, s a vele együtt dolgozó Laci bácsi, valamint Viktor, egy 25 éves fiatalember megismerése legalább akkora kincset ért a diákoknak és nekem, mint az ott eltöltött majdnem két hét.

 

Fontosnak tartom megemlíteni Viktort, Laci bácsit, és Csabát. Mind a hármuktól tanultam valami olyat, ami biztos, hogy fontos lesz még az életem során. Ezeket most nem nagyon tudom megfogalmazni, és még nem is nagyon tudom, csak érzem és gondolom. Viszont azon az estén, amikor Csabával beszélgettünk, hirtelen valami egészen mást is megláttam a világból. Az, ahogyan ő meggyógyult, és fölépítette azt a helyet, az szerintem csodálatos.

Doma Sára

Felejthetetlen élmény számomra ez az időszak, olyan tapasztalatokkal gazdagodtunk (a diákok és jómagam) a természetről, az állatokról, a fizikai munka öröméről és az emberekről, amelyeket nem tudunk itt az iskolapadban megélni.

Az idei év egyik különleges színfoltja a focimeccs a helyi csapattal gyönyörű piros mezben (Csaba szervezte nekünk), amelyen Viktor segítette amúgy is kiváló csapatunkat, így nem maradtunk szégyenben: 7:5-re megnyertük a mérkőzést. A másik élmény a disznóvágás volt az utolsó napon, ami így vagy úgy, de mindannyiunk számára meghatározó tapasztalat volt.

Az egyetlen „baj” talán az, hogy haza kellett jönnünk. A rossz idő ellenére utólag is örülök, hogy év elején mentünk, mert minden adott volt ahhoz, hogy jól megismerjük és kipróbáljuk egymást.

A gyakorlat utáni héten a diákok előre megadott szempontok alapján visszatekintést írtak, ebből szeretnénk megosztani Veletek néhányat:

 

Hol voltál gyakorlaton? Írj le a helyről mindent, amit megtudtál. Mi a célja a mezőgazdasági gyakorlatnak?

Mezőgazdasági gyakorlatunkat Lukácsházán töltöttük. A tíznapos eseményen nyolc napig dolgoztunk, kettő pedig pihenő nap volt. Egy átriumos biotájházban laktunk, ahol az épület körülölelte a közepén lévő kis udvart, közepén egy kerekes kúttal. Házigazdánk, Csaba elmondta, hogy régen, amikor a paraszt emberek meg akarták védeni az állatokat a vihartól, a középső üres térbe, az átriumba vezették be őket.

A házat Csaba és édesapja álmodta meg és építette föl. A későbbiekben csatlakozott Csabához Laci bácsi és Viktor, akik karbantartják a biotájházat. A ház még most sem készült el teljesen, folyamatosan épülőben van. A régmúltat idézi: nincs elektromos áram, s így a modern élet egyetlen eszközével se találkozik az idelátogató.

A mezőgazdasági munka célja, hogy megismerjük a régi szokásokat, a paraszti életet. A tíz nap alatt nemcsak megismertük, de a gyakorlatban is megtapasztaltunk számos olyan munkát, amelynek akár a mai életben is hasznát vehetjük. De a legfontosabb, hogy önállóan dolgoztunk.

Hajdú Gábor

 

Milyen sorrendben milyen tevékenységeket végeztél? Írj róluk részletesen. Volt-e különbség az első és a második négynapos munka között?

Először konyhás voltam, aztán építő, majd kertes és végül állatos. A konyhások dolga az öt ététkezés (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora) elkészítése tálalása, és a végén az eltakarítás. Egy nap úgy telik, hogy valakinek hatkor kell kelnie, hogy tüzet gyújtson, és felrakja a teavizet, a többi konyhás fél hétkor kel, és mire a többiek felkelnek, megterít és reggelit ad, általában kenyeret és kenceficéket zöldséggel. Minden étkezés után nekünk kell elmosogatni. Tízóraira gyümölcsöt és kekszet kaptak a többiek, aztán ebédre két fogást készítettünk. Megint mosogatás és uzsonna, aztán vacsora készítése. Egy nagy kemencerendszerben készítettük a kajákat. Egy rossz volt a konyhásoknak, hogy ők mindig akkor dolgoztak, amikor a többiek lazultak, de ettől még nagyon jó volt szerintem. Zita nagyon sokat segített nekünk. A különbség csak annyi volt, hogy második alkalommal mást kellett főznünk.

Építés: nyolckor kezdtük kint: az állatok téli szállását kellett megcsinálnunk, ami abból állt, hogy volt egy tető, amely oszlopokon állt, de nem volt fala, és nekünk kellett a többi csoporttal együtt szalmával befalazni. Szalmabálákat gurítottunk oda, körbe állítottuk őket, majd a tetejükre is raktunk még egy sor bálát, aztán szalmával körbepakoltuk, hogy az állatok ne szedjék szét, és belülről körbedeszkáztuk, hogy onnan se tudják szétcincálni a bálákat.

Kert: itt is nyolckor kezdtünk a tanya veteményeskertjében, ahol sok zöldséget termelnek. A mi feladatunk az volt, hogy a kerítés mentén megtisztítsuk a termesztett növényeket a gyomoktól. Itt inkább a lányok dolgoztak jól, de a többi fiú is keményen dolgozott a végén. Eleinte mi inkább összeszedtük a rohadt paradicsomot, és a disznókat dobáltuk meg velük, akik megették. A második turnusban krumplit kellet szednünk, itt is a lányok teljes gőzzel dolgoztak, míg mi kint a kerítés mentén a nádat irtottuk.

Állatos: fél nyolckor kezdtünk azzal, hogy az egyetlen fejőstehén alól kellett kiganajozni a trágyát, plusz nehezítésként a tehén, akit Rózsának hívtak, mindig akkor óhajtott üríteni… Aztán jött a tőgymosás és a fejés, amelyet egymás után mindenkinek ki kellett próbálnia, szerintem nagy élmény volt, és jól is ment nekem. Technikája az, hogy marokra fogod a tőgyet, a hüvelyk és a mutató újaddal elszorítod a tőgy tövénél, és a többi újaddal kinyomod a tejet, és így tovább, jó gyorsan. Aztán következett a disznóetetés. Sorban etettük a malacokat az ólokban. Ez egyszerűnek hangzik, de közben a disznók nyomják vissza az ajtót, ami kicsit nehezíti a helyzetet, de szerintem jó volt csinálni. A csoporttal nem etettük meg a csirkéket, de délután én segítettem Laci bának. Aztán trágyát pakoltunk. A második turnusban elmentem a Csaba öccséhez kölest pakolni, ami abból állt, hogy kettő nagy szárítóasztalról tízmázsás konténerekbe pakoltuk hólapátokkal a kölest, miközben térdig a kölesben álltunk mezítláb, és onnét pakoltunk a konténerekbe. Ide csak a fiúk jöttek.

Kovács Matyi

Köztudottan két turnus volt. A második abban volt más, hogy már megszoktam ezt a fajta életet, és a munkák ismétlődtek, nem voltak nagyon változatosak – ami nem volt rossz így, mert legalább amit megtanultam, azt alaposan megtanultam.

Kalocsay Bence

 

Sorold fel csoporttársaid és csoportvezetőd nevét. Értékeld összességében csoportod hozzáállását a munkához, munkavégzésének hatékonyságát mind a négyféle munkatípusban. Értékeld a csoportvezető munkáját (ha csoportvezető voltál, írj arról, hogyan sikerült betöltened ezt a szerepet.)

Csapatvezetőnk Matyi volt, a csapat tagjai Malek, Samu, Petró, Ajna, K. Hanna és én. Szerintem jó munkát végeztünk, mindig beleadtuk erőnket és lelkesedésünket az adott tevékenységbe. Azt vettem észre, hogy a konyhában és a kertben inkább nekünk, lányoknak kellett nógatni a fiúkat, és szólogatni nekik, hogy na, csináljatok már ti is valamit…, az állatgondozásnál és az építésnél meg ellenkezőleg. De alapvetően mindenki kivette a részét a munkából. Matyi szerintem abszolút jól végezte a feladatát. Néha fölidegesített azzal, hogy minden pillanatban azt leste, dolgozunk-e, és mindig rendesen számon kérte. De az is igaz, hogy emiatt volt jó csapatvezető. Megvan benne a kellő kötelességtudat.

Ambrus Zoé

A munka fogalma mindenkinek mást jelent. A csapat egy része végig keményen és tisztességgel dolgozott, egy része szinte végig rendesen dolgozott, egy része pedig általában szemlélt, de néha példásan dolgozott. A minimumnál mindenki sokkal többet teljesített. Szerintem nagyon hatékonyak voltunk minden területen. A kertben megvolt, aminek meg kellett lennie, a konyhán szinte mindenkinek ízlett a langalló, az állatok túlélték, és az építésben is sokat segítettünk, sokat haladtunk. Sokszor nehezen lendültünk bele a munkába, de ha elkaptuk a ritmust, nem volt olyan munka, amit ne végeztünk volna el. Csoportvezetőként nem volt nehéz feladatom, mert igazi csapatmunka folyt, de tulajdonképpen ez volt a cél, ez volt a feladatom. A második munkakör első napján, azaz a kertben összetalálkoztam a sarlóval, ezért a konyhai nap egy részén kényszerpihenőztem. Ezek után nehezebb volt elvárni a többiektől, hogy dolgozzanak. Nehéz azzal a tudattal megkövetelni a keményebb munkát, hogy tudom, mindenkinek jól jött volna az én pihenőm (de én a magam részéről inkább dolgoztam volna tízszer többet, ha ezzel elkerülhettem volna azt a lábfájást).

Ferenczy Bálint

Értékeld saját munkádat a 10 nap során. Változott-e, és hogyan változott a hozzáállásod a munkához?

A hozzáállásom a munkához nagyon is megváltozott. Egyrészt rájöttem arra, milyen jó érzés az, amikor több mint egy óráig dolgozom valamin, és utána az olyan szép lesz, hogy úgy érzem, volt értelme ennyit fáradni vele. Ezt például a gazolásnál meg a karámépítésnél nagyon jól láttuk. Másodszor rájöttem, hogy vannak olyan munkák, amelyeket nem tudok rásózni senkire, mert másoknak ugyanannyira nincs kedvük megcsinálni, mint nekem, ráadásul valakinek úgyis meg kell csinálnia. Így aztán kénytelen leszek én magam. Közben rájövök, hogy ez nem is olyan rossz, mint amire számítottam. De nemcsak a munkához változott meg a hozzáállásom, hanem az egész környezethez is. A vége felé már nagyon jól el tudtam viselni az összes bogár, egér, cica stb. állat jelenlétét a hálózsákom mellett, vagy esetleg a hálózsákomon. A korán kelést és a hideget is egész jól megszoktam, már amennyire ez lehetséges. Az állatokat nagyrészt nagyon megszerettem, és hozzászoktam a gondolathoz, hogy csak azért vannak itt, hogy az embert szolgálják és segítsék. Nekem nagyon furcsa volt például az, hogy az ottani disznók csak azért születnek, hogy megegyék őket. Főleg nagyon rossz volt látni, hogy azokból az édes kismalacokból olyan csúnya nagy disznók, majd sonkák és kolbászok lesznek. De azt hiszem ezt is megértettem, bár nem értek vele teljesen egyet.

Doma Sára

 

Írd le legjobb és legrosszabb élményedet.

A legjobb élményeim Laci bácsihoz fűződnek. A vele való állatetetéseket délutánonként nagyon élveztem. Talán azok voltak a legjobbak. A másik jó élményem a tehénnél való alvás volt, ami kényelmes, meleg és irdatlan büdös volt egy idő után, amikor a negyedik ürítést végezte Rózsa, a tehén. A rossz élményeim pedig a következők voltak: rossz élmény volt az, amikor a zsebemben elromlott a telefonom SIM kártyája, és rossz és fájdalmas élmény volt a pofon, amelyet Zoétól kaptam egy trükkért cserébe.

Bóna Samu

Legjobb élményből elég sok van, de a három legjobb talán a disznóvágás, a focimeccs és a kis disznók születése volt. A disznóvágás szerintem nagyon érdekes volt, számomra nem volt undorító, mert a disznó nem háziállat, ha én neveltem volna fel, én etettem volna és hasonlók, akkor biztos, hogy nem bírtam volna ki, hogy levágják, de ezeket az állatokat erre tenyésztik. Egyébként is király volt megfogni a szívét, érezni, hogy még nem hűlt ki teljesen, látni, hogy milyenek a belei, milyen a mája, a nyelőcsöve, a gyomra és hasonlók, jó volt látni, ahogy leperzselik, és hogy egy ilyen koszos állatból milyen szépet lehet kihozni. Jó volt utána hallgatni, hogy miből mit csinálnak, jó volt levágni a zsírt a bőrről, és jó volt dobolni a részein. A meccs jó volt, miután győztünk, mondjuk nekem ehhez sok közöm nem volt, de elég viccesen néztünk ki azokban a piros kis mezekben, ráadásul kívülről vicces lehetett, mikor nagyokat estem, és szerintem Viktor nélkül is nyertünk volna, csak mondjuk nem hárommal, hanem eggyel. A kis disznók születését meg egyszerűen érdekes volt nézni, ahogy a többiek a szaros sárban rohangálnak két disznó után, néha beleragad a csizmájuk a sárba, botokkal dobálják őket, és minket találnak el, aztán a végén a lábuknál és a fülüknél fogva viszik be őket az ólba. Rossz élmény például az, hogy a fiúknál nem volt könnyű aludni, mert ha alattunk bárki megnyikkant, azt már hallani lehetett, meg például lehetett volna jobb idő.

Pokorni Ágoston

 

Szempontként még kérdeztem a diákok észrevételeit és javaslatait, valamint azt, hogy elmennének-e újból ilyen vagy hasonló együttlétekre. Mindkettőre egyértelműen pozitív válaszok érkeztek, néhányan megemlítették, hogy talán hosszú volt a 10 nap.

Úgy gondolom, évente akár többször, több évfolyammal is érdemes lenne elmenni – akár tanítással egybekötve – Lukácsházára. Remélem, osztályunknak lesz még lehetősége ide visszatérni.

Szántó Ildikó

Keresés

naptár

További olvasnivaló