Hidegkút, Ljubljana, Padova, Ravenna, Arezzo, Assisi, Perugia, Montepulciano, Firenze, Lucca, Hidegkút. Mint egy osztálytársam fogalmazott, ezt a “nagy trippet” volt szerencsénk beutazni a nyár elején, művészeti utunk keretében.

Összességében elmondható, hogy az út igen jó hangulatban telt, nem éreztük “kihelyezett szakórának” a kirándulást.

A legjobban várt esemény valószínűleg a Ravenna melletti szállásunk elfoglalása volt. No nem azért, mert már alig vártuk a sátrazást, sokkal inkább azért, mert ez volt az első tengerparti kempingünk (igaz, gyakorlatilag az utolsó is). Az első itt töltött estén az egész társaság - a kísérő tanárokat is beleértve - a tengerben töltötte. A későbbiekben is volt szerencsénk vízparton lakni (a Trasimeno-tó és a Garda-tó partján is volt később szállásunk), de persze a sós víz, az sós víz!

Nehéz kiemelni, mi volt a legjobb az egész útból: a firenzei Dóm tetején állni, naplementét nézni a tengerparton, körbejárni Szent Ferenc sírját, olaszos fish and chipset enni, vagy éppen lerobbanni egy családi pincészet mellett - kinek mi, gondolom. Az biztos, hogy akarva se tudnánk olyat mondani, ami ellene szólna egy művészeti útnak.

Ez úton is szeretnénk megköszönni Bagó Zoltánnak, hogy végigvitt minket ezen az úton, Sass Balázsnak és Sápi Edinának hogy elkísért, és persze Beöthy Hannának, hogy vezetett minket.

{igallery id=5904|cid=28|pid=1|type=category|children=0|addlinks=0|tags=|limit=0}