1028 Budapest Kossuth L. u. 15-17. | Titkárság: 275-7935 | Tanári: 397-4468 |Gazdasági iroda: 275-7938

Még mielőtt elkezdtük volna az érettségire való felkészülést, és éjszakákon át tartó tanulásba merültünk volna, szeptember első hetében művészettörténeti útra indultunk.

A már sokak által jól ismert sofőrrel, Bagó Zolival vágtunk neki Olaszország felé az éjszakának. Mire felébredtünk, Velence színes házai és nyüzsgő utcái tárultak a szemünk elé. Kilenc óra alatt megnéztük a Sóhajok hídját, megküzdöttünk galambok százaival a Szent Márk téren, majd este folytattuk utunkat Franciaország felé.

Kora reggel már Frejus homokos tengerpartján fürödtünk, és a pálmafák alatt igyekeztünk kipihenni a két éjszakán át tartó zötykölődést. A táj, az emberek, a városkák folyamatosan változtak körülöttünk, és estére már Provence-ban fürdőztünk a kemping medencéjében. Itt három napot töltöttünk el.

Megnéztük Arles-t és Avignon-t, ahol Anna nagybátyja – aki a helyi iskolában képzőművészetet oktat, és a város legapróbb részleteit is jól ismeri – vezetett körbe minket. A városban töltött néhány óra visszarepített minket a középkor hangulatába. Ezután megnéztük a világ egyik csodájaként számon tartott Pont du Guard vízvezetéket, ahol a merészek a kristálytiszta folyóban is megfürödhettek.

Másnap még két kisvárosban jártunk (Fontaine-de-Vaucluse, Gordes), melyeket turisztikailag nem a legfontosabb városok között tartanak számon. Így láthattuk, milyen is az élet egy-egy hétköznapon a provence-i kisvárosokban. Itt hihetetlen gyors folyású, számomra soha nem látott kékségű folyók folytak keresztbe-kasul.

A negyedik napon búcsút vettünk Franciaországtól, és Barcelona felé vettük az irányt. Útközben még néhány órára megálltunk Carcassone-ban, amelynek várában a társasjátékból jól ismert kolostort, tornyokat, utakat, mind-mind megtaláltuk.

Este 11-12 körül végre Barcelonába érkeztünk. A város ekkor ébredt, mindenki az utcán tolongott. A hostel, ahol három éjszakát töltöttünk, a város szívében volt. Vacsora után, éjjeli egykor persze megállíthatatlan volt az osztály, így mindenki nekivágott a városnak…

De az erőnket másnapra kellett tartogatni, hiszen délelőtt egy „igazi, spanyol vérű hölgy” vitt minket biciklitúrára Barcelona utcáin. Három óra alatt bejártuk a kikötőt, a pálmafás tengerpartot, és a végtelen szűk utcácskák egy részét. Délután Picasso-kiállításon is jártunk, ahol legnagyobb művei sokaságával találkoztunk. Ezután, nehogy eltérjünk a helyi szokásoktól, mi is útnak indultunk az éjszakába…

A második és harmadik napon Gaudí lenyűgöző művészetével találkozhattunk. Megnéztük a Sagrada Familiát, több belvárosi épületét és a Guell parkot is. Monumentális méretei, a természetből vett formák és a teljesen egyedülálló stílusa, azt hiszem, mindenkit lenyűgözött.

Mikor elhagytuk Barcelonát, észak felé indultunk és Pineda de Marban töltöttünk két éjszakát. Innen Gironába, Besalúba és Figuerasba kirándultunk, ahol a Salvador Dali Múzeum sokunknak adott útravalót…

A tizedik napon elindultunk hazafelé. Még este megálltunk Aix-en Provence-ban (Provence tartomány fővárosában), ahol az osztálynak volt ideje elbúcsúzni Franciaországtól, ugyanis Zolinak is szüksége volt pihenésre.

Most, hogy hazaértünk, azt hiszem, mindannyian feltöltődve nézünk utolsó évünk egyik legnagyobb próbatétele elé…

 

Keresés

naptár

További olvasnivaló