A mi osztályunk kirándulni volt Mihály-napon. Jó, persze, mindenki volt, de – szerintünk – nekünk nagy kalandban volt részünk.

A kirándulásunk úgy kezdődött, hogy reggel, kőpakolás után legyalogoltunk a Hüvibe. Onnan a 61-es villamossal mentünk el a Déli pályaudvarig, ahová, félreértések sorozatán keresztül, egy órával hamarabb értünk. Kipróbáltuk az internetes jegykiadót.
Innen, a Déliből vonattal mentünk volna Füredig, de sínmunkálatok miatt egy szakaszt busszal tettünk meg. Füreden felpakoltunk, mindenki a saját cuccait, majd elkezdődött a gyalogtúra (Országos Kéktúra) amely nagyon szép táj mellett vitt minket Nagyvázsonyig.
Körülbelül félúton Tamás bácsi észrevette, hogy egy elég régi térképet hozott, de – nagy szerencsénkre – Andris is hozott, egy még régebbit. Hát így lett a 18 km helyett 23 km-es a túra, de a kilátás és a hangulat kárpótolt mindenkit. A csapat egy része elöl ment, ők voltak a „Paprikák”, Andris térképével. Mi, Tamás bácsi térképével középen, a „Gyalogolók”, és Peti anyukájával hátul a többiek, akik - egy kis plusz energiára szert téve – szintén időben célba értek.
Mire a szálláshoz érkeztünk, a lányok fele meg akart halni; volt, aki ki sem jött a tűzhöz.
Ugyanis az igazi bátorságpróba az volt, hogy egy temetőtől nem is olyan messze, közel Kinizsi Pál testéhez kellett aludni. Szerencsénkre nem horkolt. A bátrabbak kint töltötték az éjszakát, de mindenki kijött a tűzhöz, sütögettünk, majd úgy éjféltájban, akik bent töltötték volna szívesebben az éjszakát, bementek.
Másnap reggel nyolc órára bementünk a bentiekhez, majd megreggeliztünk. Mikorra már mindenki belakott, átsétáltunk a Nagyvázsonyi várhoz.
Itt körülbelül egy órát voltunk, ami nagyon jó kedvvel telt el. Ezután éhesen átmentünk a Mari néni langallójába, ahol – nagyon meglepődtünk – langallót (lángos, pizza-szerűséget) ettünk. Nagyon finom volt! Köszönjük, Mari néni! Végül, az ide tervezett 10 km-es túra helyett, lesétáltunk a közeli buszmegállóhoz, és fél óra múlva már Zánkán voltunk. Innen megint vonatra szálltunk, majd buszra (ahol a Rádió1 is megszólalt). Sajnos a buszon sem alhattunk, mert hamarosan újra vonatra szálltunk, itt is jó zene volt! Végül hullafáradtan megérkeztünk.
További képeimet az újság internetes verziójában találjátok.
Utólag is köszönöm a 6. osztály nevében ezt a túrát!