1028 Budapest Kossuth L. u. 15-17. | Titkárság: 275-7935 | Tanári: 397-4468 |Gazdasági iroda: 275-7938

olimpia1  Eljött a várva várt nap, az Olimpia napja. A nyitó ceremónia 8-kor kezdődött. A városállamok bevonultak, és nagyon szépen énekeltük az igazi görög himnuszokat egyszerre 500 gyerekkel.

És elkezdődött a maraton! A lányok előbb indultak egy picivel, mint a fiúk. Két és fél km lefutása nem volt olyan könnyű, mint hittem. Nem tudtam, hogy élvezem-e a futást vagy sem, a lábam csak magától ment.

Minden városállamban voltak sérült gyerekek. Néhányan kicsit tartottak tőlük, pedig ők is pont olyanok, mint mindenki. Mindenki együtt drukkolt nekik, aminek nagyon örültek. Az egész nagyon megható volt.

A gerelyhajításnál zuhogni kezdett az eső, utána kiderült, hogy a csúszós fű miatt elmarad a stafétafutás. Őszintén szólva, kicsit megkönnyebbültem. Az oklevelek kiosztása után ültem a kocsiban, és azon gondolkodtam, hogy igazából büszke vagyok magamra, hogy lefutottam a maratont. Az elején nagyon féltem tőle, de legyőztem önmagam. Bárki mondhat bármit, büszkén kimondhatom, hogy végigcsináltam az olimpiát!          

Murányi Anna

Alsóörsön voltunk az idei Waldorf-olimpián. Amikor leértünk, felállítottuk a sátrakat, és mikor kész lett mindenki, fürödtünk a Balatonban. Másnap beosztották a városállamokat, engem Mükénébe soroltak. Találkoztam sok régi ovistársammal és másokkal is jóban lettem. A gyakorlásokon nagyon fújt a szél, de élveztük, annak ellenére, hogy pár gyereket földöntött. Az ennivaló kissé kevés volt, és nem volt mindig ízletes. Napközben a tanárok sokat segítettek és dicsértek, estére jól elfáradtak. Mi bezzeg... Az Olimpia napján jó idő volt, így mindegyik sportágat jól lehetett teljesíteni, de az utolsó próbát, a stafétafutást, sajnos elmosta az eső. A záróceremónia végén igazi bőséges, királyi lakomát kaptunk. Kár, hogy jövőre már nem jöhetünk.

Stósz György

 

Május 22-én, szerdán indultunk az iskolából. Első szakóra után elmentünk a Déli pályaudvarra, és felszálltunk a Balaton felé induló vonatra.

Útközben átszálltunk egy másik vonatra, amely egyenesen Alsóőrsre vitt bennünket. Az alsóörsi állomáson leszálltunk és besétáltunk a kempingbe. Ott felvertük a sátrakat, majd fürödtünk egyet a jéghideg Balatonban, utána fájt is a fülem… Másnap reggel 6 órakor ébresztettek minket. 7 óra 40-kor reggeliztünk, majd beosztottak a városállamokba bennünket. Én Ephesosba kerültem.

A városállamok egymás után mentek a különféle sportokra. A következő napunk is így telt, azonban csak később kellett kimenni a városállamokhoz. Zászlófestés után kimentünk háromszínországot játszani az edzőpályára. Ebben majdnem verhetetlenek voltunk.

Pénteken is hasonlóan telt a napunk, edzések után elkezdtük festeni a zászlót, ezt követően pedig várostromozni mentünk ki az edzőpályára. Mindennap este 10-kor volt a takarodónk. A szabadidőnkben pedig nagyon jól szórakoztunk, a végére már majdnem mindenki mindenkit ismert. Megtanultam egy új nyelvet is, amit a siketnémák használnak, mivel elment a hangom. Végül sikerült befejeznünk a zászlónkat is.

Eljött a nagy nap, az Olimpia napja. Reggel már nagy izgalommal ébredtem. Felvettük a tunikákat, és megkötöttük más-más színű övekkel. Az enyém sötétzöld volt. Elkezdtünk gyülekezni városállamonként. 8-kor felvonultunk, majd megkezdődött a nyitó ceremónia. Énekeltünk pár dalt, bár nekem az nagyon nem ment, mert még nem tért vissza a hangom. Felálltunk a maratoni start elé. A lábam nem nagyon bírta ugyan a futást, de így is egész jó helyen végeztem. Aztán a magasugrás, távolugrás, stadionfutás, birkózás, diszkoszvetés és végül a gerelyhajítás volt soron. Nagy szomorúságomra elkezdett esni az eső, emiatt sajnos elmaradt a váltófutás. Vártunk egy kicsit, amíg elállt az eső. A zászlónk teljesen elázott, de nekünk így is nagyon tetszett.

Megkezdődött a záróceremónia, amely keretében megkaptuk az emléklapot. Egy medált is kaptunk, ami egy gerelyt hajító embert ábrázol, és kaptunk még a városállam-vezetőktől egy nekünk szánt kedves mondatot is. Zárásként lakomázni mentünk, mely után elbúcsúztunk egymástól és hazaindultunk.

Szerintem évente lehetne Olimpiát rendezni nekünk. Nekem nagyon tetszett és nagyon jól éreztem magam ezen a pár napon.

Szabó Anna Boróka

 

olimpia2   Az ez évi diákolimpia sok eseményt tartogatott számunkra: hirtelen meleg, óriási szél este, majd az időjárás huncutsága az Olimpia napján. Na, de kezdem is az elején.

Miután tüzes hangulatban, a vonatút után végre leértünk Alsóörsre, a sátrak (nem túl zökkenőmentes) felverése után már szinte mindenkinek a gondolatai a Balaton, és a benne való fürdés körül keringtek. Persze ennek is eljött az ideje. A Balaton 19 fokos (szerintem kellemes, ha mozog benne az ember) vizében nekem nagyon jólesett fürdeni, mert imádom a vizet. Most viszont már mesélek magáról az edzésnapokról és a program fénypontjáról, az Olimpia napjáról.

Az ébresztő mindig reggel 6-kor volt, és fél hétkor volt a reggeli, ezen kívül még napi négyszer kaptunk ételt. Az edzések 7.20-kor kezdődtek és két részre voltak osztva, hogy a két edzéssorozat között tudjunk egy kicsit pihenni és enni. Egy nap ezekben a versenyszámokban próbálhatta ki magát mindenki: maratoni futás, stadionfutás, staféta/váltófutás, gerelyhajítás, diszkoszvetés, majd magas- és távolugrás, sőt még éneklés is volt.

Az első nap reggel nagy volt az izgalom, hogy ki milyen városállamba kerül, persze ez a beosztásos ceremónia is elvette az idő nagy részét.

A második nap délutánján minden egyes gyerek és Arkhón megfestette a saját övét, amit majd az olimpia napján köt föl a tunikájára. Ezután az ötletben dúskálók fölvázolták közös ötletüket egy lapra, majd onnan a zászlóra, amit azután textilfestékkel gyönyörű szép színűre varázsoltak, amiben persze mindenki segített; ki a festékkeverésben, ki a festésben, ki a színezési ötletekben, tehát a zászló mindenképpen közös munka eredménye lett.

És eljött a harmadik nap, az Olimpia napja, amelynek a megnyitóján én vittem Knósszosz zászlaját, ám ez nem volt túl könnyű dolog, mivel a szélben dülöngélő zászló súlyától beállt a hátam. A megnyitó gyönyörű volt, szép furulyaszó hallatszott a dobok éles ritmusa mellett.

Ezek után maratoni futással kezdtünk, majd stadionfutással, magas- és távolugrással folytattuk. Ez a két szám nagy kedvencem, főleg a magasugrás. Majd a következő számok jöttek: diszkoszvetés, gerelyhajítás és a stafétafutás, ám az időjárás közbeszólt és hirtelen eső zúdult a nyakunkba, melynek következtében a stafétafutás elmaradt, és mindenki vizes ruhájában, ázva-fázva érkezett a személyi értékelésekre, éremátadásokra, záróünnepségre és a lakomára. Nekem tetszett az olimpia, kötöttem pár barátságot, ebben fő érdekeltek voltak a miskolci Waldorf-iskola diákjai, főleg egy (sajnos a vezetéknevét nem tudom) Zsombor nevű fiúval barátkoztam össze, ha valaki tud hozzá elérhetőséget, kérem, bármilyen módon jelezze.

Voltak unalmas részek az edzésnapon és az Olimpia napján is, de azért mégis jó program volt. Szerintem az 5. osztályos gyerekek legszebb emléke lehet. Nem szabad kihagyni.    

 Vizér Mátyás

Keresés

naptár

További olvasnivaló