1028 Budapest Kossuth L. u. 15-17. | Titkárság: 275-7935 | Tanári: 397-4468 |Gazdasági iroda: 275-7938

Wales A 11. osztályos szociális munka keretében jutottunk ki a walesi Coleg Elidyr Camphillbe, hárman az osztályból, valamint Panka a Fészekből és Janka az AKG-ból.
Habár hosszadalmas úton, de megérkeztünk a festői Walesbe; egészen pontosan Llandovery-be, amely Wales fővárosától néhány órás buszútra lévő kisebb település. A vonatúton már nagyon izgultunk, vártuk, hogy milyen lesz a hely, az emberek. Az állomáson, kissé félénken néztünk körbe, kerestük azt, aki majd várni fog minket, hogy a camphillbe vigyen, és ekkor valaki a hátunk mögül ránk rikkantott: Szevasztok magyarok!!!

Akkor megnyugtató volt magyar szót hallani, hiszen a hosszú út után egy teljesen idegen országban kissé elveszettnek éreztük magunkat. Miután megérkeztünk a camphillbe (Coleg Elidyr) körbevittek minket, minden házba benéztünk, megmutatták ki hol fog dolgozni, néhány SNI (sajátos nevelési igényű – a szerk.) diákkal és dolgozóval is találkoztunk. A hatalmas területen fekvő camphill, és a sok új ember elsőre meghaladta befogadóképességünket, és fáradtak is voltunk a hosszú úttól. Másnap már belekóstolhattunk az ottani munkákba, házimunkában segítettünk, és szépen lassan, ahogy teltek a hetek, egyre jobban belejöttünk a dolgokba. Mindenki külön házban dolgozott, ahol dolgozókkal és diákokkal együtt laktunk. Reggel 7-től indult a munka, keltettük, fürdettük a diákokat majd reggeli (az étkezéseket a ház összes lakója mindig közösen költötte el). Nagyon pontos napirend szerint dolgoztunk, ami tulajdonképpen olyan volt, mint egy órarend. Délelőtt és délután órákra mentünk a diákokkal, ezek fizikai és kézműves órák voltak. Esténként különböző közös programok voltak, játékok, zenélés, amikre szintén együtt mentünk a diákokkal. A munka végeztével pedig a többi önkéntessel éltünk szociális életet!
Ott tartózkodásunk alatt volt egy nyílt nap, amikor a diákok szülei, családtagjaik, barátaik is ellátogattak a camphillbe, és közös programok várták őket is. Sütögetés, a „híres” walesi gumicsizma-hajító verseny és egyéb nyalánkságok.
Szerintem ez mindannyiunk számára hatalmas élmény volt, hihetetlenül jó kapcsolatok alakultak ki a diákokkal és a dolgozókkal egyaránt, még ez alatt a rövid idő alatt is. Fantasztikus változásokon mentünk keresztül, olyan értékeket kaptunk, amelyeket örökre megőrzünk, és amelyek táplálnak minket folyamatosan. A diákoktól nagyon sok szeretetet, vidám perceket és felejthetetlen élményeket kaptunk, ahogyan az ott dolgozóktól is. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk, és itt nem csak arról van szó, hogy megtapasztaltuk, milyen együtt élni SNI gyerekekkel, milyen a szociális munka. Saját magunkkal és az élettel kapcsolatban is hatalmas felfedezésekre jutottunk!
A világ minden tájáról (Kolumbia, Dél-Korea, Németország, Brazília, Wales...) érkező emberekből álló csapat, akikkel együtt dolgoztunk, nagyon sokban segített minket a beilleszkedésben és abban, hogy megtanuljuk, hogyan kell megoldani az olyan helyzeteket, amelyek adott esetben egy pillanat alatt kialakulnak és nem mindennaposak. Egy idő után ösztönössé vált ez a készség és pontosan tudtuk, milyen helyzetben mit kell tennünk.
A munkában a legcsodálatosabb az volt, hogy, bár sokszor nagyon fárasztó, ijesztő, fizikailag és lelkileg egyaránt megterhelő volt, mégsem így fogtuk fel! Egy pár hét után annyira természetessé vált, hogy abban a környezetben élünk, és olyan emberekkel dolgozunk együtt, akik – olyasvalaki számára, aki nem találkozott még ilyen helyzettel – kissé furcsák lehetnek. Nem éreztük furcsának, nem gondoltuk, hogy „szegények, így kell őket elfogadni, ez a természetes”, hanem tényleg ennyire magától értetődő volt. Számunkra természetessé vált, hogy van, aki csak ül a kanapén és hümmögve dülöngél előre-hátra, és van, akivel pedig együtt mentünk el este szórakozni. A legkülönbözőbb esetekkel találkoztunk és egyik sem volt elrettentő vagy visszataszító.
A camphill alapelve a közösség. Ez, azt hiszem nem csak a diákok számára hatalmas élmény, hanem a dolgozók számára is! A közös munka, a közös élet és élmények hihetetlenül összekovácsolták a különböző kultúrából érkezőket, és egy nagyon jól összeszokott csapatot alkottak.
Aki teheti és van rá módja, hogy minél több időre kimenjen egy camphillbe, és megtapasztalja az ottani életet, azt csak bíztatni tudjuk, hogy minél hamarabb tegye meg, hiszen ez egy olyan pluszt ad, amit nem lehet egyszerűen megtanulni, vagy utána olvasni. Ezt meg kell tapasztalni! Számunkra fantasztikus élmény volt. Nagyon sokban változtatott mindnyájunkon, és nem csak szociális nézetünk változott, hanem magunkban is olyan dolgokat fedeztünk fel, amik eddig ismeretlenek voltak. Eddigi életünk legjobb két hónapja volt ez az időszak, és reméljük, vissza tudunk még térni, hogy újra átélhessük ezt az élményt.

Keresés

naptár

További olvasnivaló