1028 Budapest Kossuth L. u. 15-17. | Titkárság: 275-7935 | Tanári: 397-4468 |Gazdasági iroda: 275-7938

Március 5-én, szombaton megemlékeztünk Rudolf Steiner születésének 150. évfordulójáról. Az ünnep nyitó előadását Mesterházi Zsuzsa tartotta. Az elhangzottak alapján arra kértük, hogy fejtse ki újságunk számára is, mit jelenthet, milyen üzenettel bírhat ma számunkra az a „határhelyzet”, amely Rudolf Steiner életét a születésétől fogva meghatározta. Hogyan fogalmazható meg az itt és a ma viszonylatában a Waldorf-mozgalom érvényességi köre? Mennyiben változott ez a kb. száz év alatt, és megfigyelhető-e benne ma is egyfajta határhelyzet?

Rudolf Steiner, a különleges ember

 

Rudolf Steiner Magyarországon született (1861-ben) a Mura(szent)király (Donji Kraljevec) nevű faluban, Horvátország határa közelében, nem messze Ausztriától. Három ország, három kultúra, három nyelvterület határán, ahol még születésekor is érezhető volt Michael arkangyal egykori kultusza. – A földi élettől Németország és Franciaország közelében, a svájci Dornachban vett búcsút (1925-ben). − Gyermekként szinte naponta sétált át az osztrák és a magyar határon, majd felnőttként egész életében sokat utazott, egyik európai országból a másikba. A határok átlépése hozzátartozott az életéhez. De nem csak az ország- és a nyelvhatároké. Tanulmányai során legalább annyit foglalkozott a természettudományokkal, mint a filozófiával, az embertudományokkal vagy a művészetekkel. Ezek mindegyikének fogalomvilágában otthonosan mozgott. Önéletrajzából tudjuk, hogy a művelt elit társaságaiba éppen úgy bejáratos volt, mint a munkásság gyűléseire, akadémiáiba. – Saját családjában megtapasztalhatta, hogy siketnéma és gyenge értelmű fiútestvére mennyire más világban él, mint azok az egyetemi professzorok, akik nagyon felkészült vitapartnerként tudták őt magát elfogadni. – Különös adottságai folytán természetes volt számára oda-vissza járni a fizikai világ és a szellemi világ határán. Ennek köszönhetően teremtette meg a szellemtudományt. − Élete talán legnagyobb művészi alkotása, az első Goetheanum épülete, kisebb és nagyobb kupolájának egymásba épülése a leglátványosabban fejezte ki az itt és az ott szinte egyidejű jelenlétét.

Egyik legkorábbi pedagógiai előadásában beszélt arról, hogy a szellemtudomány szerint sok világ veszi körül az embert, és ezeket csak akkor képes észlelni, ha kifejleszti az ehhez szükséges érzékelő szerveket. És még azt is hozzáfűzte, hogy ezek a „magasabb” érzékszervek, amelyekkel az ember be tud hatolni a magasabb világokba, minden emberben kifejletlenül ott vannak. Ha ezeket kifejleszti, megtapasztalhatja, hogy a hétköznapi érzékelés határa után nem a semmi következik, hanem újabb világok tárulnak fel.1 Vagyis az ember ezeknek az érzékelő képességeknek a birtokában egyszerre lesz a hétköznapi módon érzékelhető és az azon túli világok polgára. – Napjainkban még csak a kezdetén tartunk annak a változásnak, amelynek nyomán ezek az új képességek szélesebb körben is kialakulnak. Ebből következően elég sokan élik meg az úgy nevezett küszöbélményt, a határátlépésnek azt a kritikus mozzanatát, amikor az ember valaminek a határán érzi magát: már nem elégíti ki a határ innenső oldalán megtapasztalt élet a maga realitásaival, hanem sejti, hogy lennie kell valami másnak is ezen túl, de még tart a bizonytalan, határon túli létezés megtapasztalásától. – Rudolf Steiner arra tanítja meg az embert, hogy egyidejűleg ismerje el a határon inneni és a határon túli világ értékeit, és ismerje fel az ember, hogy a maga alkotásait csak itt, a földi létben tudja létrehozni, de ahhoz, hogy a legjobbat hozza létre, ahhoz a másik világból magával hozott inspiráció a legnagyobb segítség.

A Rudolf Steiner emberszemléletére épülő Waldorf-pedagógia talán legfőbb kérdése napjainkban, hogy szülők, óvónők, tanítók és tanárok mennyire ismerik fel azoknak az új képességeknek a kezdeményeit, amelyek a most születő gyermekekben már megmutatkoznak. Mennyire tudnak vigyázni ezekre a képesség-kezdeményekre, mennyire tudnak olyan segítő környezetet teremteni a gyermekeknek, hogy ezek az új képességek, amelyekkel a világ újabb területeire is behatolhatnak, természetes és egészséges módon alakuljanak ki.

Mesterházi Zsuzsa

ELTE professor emeritus, Antropozófiai Társaság


1 Rudolf Steiner: Gyermeknevelés. (Ford.: Hegedűs M.) Budapest, 2005, Élőszó Kiadó, 9. old. (Eredeti német nyelvű kiadás: 1907.)

 


Előadás hangzott még el az alkalmazott antropozófia három területéről (biodinamikus gazdálkodás, építészet, euritmia,). Az előadókat arra kértük, írják meg egy-egy cikkben az iskolaújság számára előadásukat. Erstey Attila rendelkezésünkre bocsátotta előadásának változatlan anyagát, Mezei Mihály és Szentmártony Yvonne előadásának az általuk jóváhagyot,t rövidített változatát közöljük.

 


Keresés

naptár

További olvasnivaló