Vlagyimiri Istenanya, ikon,

Konstantinápolyból került orosz földre, 12. század

„A nyári – kora őszi munkák végén, a szüret befejeztével a parasztfiúk összegyűltek a játékot gondozó idősebb gazda házában, megfogadták, hogy karácsonyig viszálykodás nélkül, mértékletesen, lelküket az ünnepre felkészítve élnek, szerepüket és az énekeket jól megtanulják, a próbákon pedig pontosan megjelennek. Az előadások sorozata ádvent első hetében kezdődött és egészen karácsonyig tartott.” – olvashatjuk a főrévi karácsonyi játékok bevezetőjében, abban a szövegváltozatban, ami Karl Julius Schrörer gyűjtése és Rudolf Steiner szcenikai utasításai alapján készült, és magyarra Eőry Attila fordította. (Az iskolai könyvtárban több példányban megtalálható.)

A Pozsony melletti német lakosú falu egykori népi hagyományainak felélesztését, a játékok modern színre vitelét Rudolf Steiner kezdeményezte. Szeretett tanárával, Schrörerrel az 1880-as években gyakran beszélgettek a főrévi játékokról. Az első, nem népi előadást 1910-ben Berlinben tartották, majd a misztériumjátékok gondozása a Goetheanumba helyeződött át.

Főrévben eredetileg két misztériumjátékot adtak elő. Az egyik, viszonylag rövidebb darab az első emberpár, Ádám és Éva teremtését, paradicsombeli életét és bűnbeesését meséli el, a másik pedig az emberiséget bűneitől megváltó Messiásnak a születését.

 

Részlet Tóth Nóra 2013. októberi írásából: Mihály után karácsony felé