Szent Márton életéből a gyerekeket évről évre életének egy-egy rendkívüli epizódjával ismertetjük meg, és ezen keresztül reméljük, hogy példaképként él majd tovább lelkükben.

Ahogy egyre nagyobbak lesznek, úgy tárjuk fel előttük azt a folyamatot, ahogy Márton sorsküldetését rendíthetetlenül beteljesíti. A négy év alatt átélt élmények után ötödik osztályban a gyerekek egy árnyjátékkal kedveskednek a kicsiknek. Erre a munkára készülve, mint osztálytanító, újra átéltem Márton egész életének üzenetét, amit dióhéjban megpróbálok megosztani veletek. Márton 316-ban született Saváriában egy pogány családban. Édesapja szigorú, törvénytisztelő katona, édesanyjáról nem írnak, de érzésem szerint meleg, szerető, alázatos édesanyja volt gyermekének. Márton már gyermekként is vonzódott a remeteélethez és a kereszténységhez. Krisztus lénye már ekkor élő módon jelen volt életében. 15 évesen apja erőszakos kényszerítésére be kell lépnie a hadseregbe. Rabszolga kísérőjét egyenrangú embernek tekinti: nem engedi őt megalázkodni. Négy évig tanuló, majd hat évig hivatásos katona. Szolgálatát elsősorban a franciaországi Galliában teljesíti. Márton életének legismertebb epizódja itt történik, mikor Amien városában egy fagyoskodó koldusra teríti köpenyének felét, és tovább lovagol. Ő az egyetlen, aki egyáltalán észreveszi ezt az embert, és cselekszik. Annyit ad a koldusnak, amennyire szüksége van, és azonnal elmegy, hálálkodást nem várva. Mély üzenet ez a ma emberének, hogy milyen lelkülettel segítsünk a bajba jutottaknak. Az igazi szeretetre Márton álmában Krisztus válaszol még aznap éjjel, köpenyének a felével a vállán: „Sose feledd: amit a legkisebbek közül egynek tesztek, azt nekem teszitek.” A katonai évek alatt 22 évesen megkeresztelkedik. 25 évesen egy nagy csata előtt érettnek és erősnek érzi magát arra, hogy bátran, életét is kockáztatva szembeszálljon a hatalommal, a zsoldos vezér megvesztegető ajándéka ellenére is. A külvilág felé is felvállalja, hogy mostantól nem a földi hatalmat, hanem Istent kívánja szolgálni. A szavai mögötti tiszta gondolat, érzés, akarat és az ima történelmet alakít. A barbár támadók visszavonják a hadüzenetet, és elmarad a csata, elkerülve ezzel pusztulást, vérveszteséget. Ezután a franciaországi Poitiers-ben Hilárius püspök szolgálatába áll. Nem hajlandó itt sem magas beosztást elfogadni, a legalacsonyabb szinten szolgál. Alulról építkezik, saját elhatározásából. 39 évesen hazatér a szülői házba. Mindkét szülője képes az átalakulásra – gyermekük hatására. Az édesanya megkeresztelkedik. Édesapja nem, de a harag helyett tisztelni kezdi fiát. Márton hatására sok ember élete vesz komoly fordulatot. Néhány éves magány után Márton megkezdi apostoli munkáját Franciaországban. Tanít, közösségeket épít, imádkozik. 55 évesen püspökké szentelik, amit nem akar elfogadni, de végül érzi, hogy az emberek belé vetett bizalmát nem utasíthatja vissza. Püspökként is szerzetesi szerénységben él. 81 évesen hal meg, Tour váro­sában temetik el november 11-én. Számomra Márton élete azért példaértékű, mert hiteles, és abban erősít mindenkit, aki megpróbálja megérteni, hogy a szellemi világgal való igazi találkozás csodákra képes. Márton egész élete az Istennel való párbeszédnek-imának a tanúbizonysága. „Az igaz hit hegyeket mozgat, a csodavárás valósággá lesz.” A mai kor sötét, sokszor reménytelen időszakában érdemes az ő életéből erőt meríteni. A ködös, szeles novemberben a sok apró mécses fényét, az egyes emberben megszülető fényeket – apró elhatározásokat, tetteket – tegyük össze és keressük az igaz szeretetből fakadó segítés útjait. Ez az ünnep erre biztat.