„A nyári – kora őszi munkák végén, a szüret befejeztével a parasztfiúk összegyűltek a játékot gondozó idősebb gazda házában, megfogadták, hogy karácsonyig viszálykodás nélkül, mértékletesen, lelküket az ünnepre felkészítve élnek, szerepüket és az énekeket jól megtanulják, a próbákon pedig pontosan megjelennek. Az előadások sorozata ádvent első hetében kezdődött és egészen karácsonyig tartott.”

– olvashatjuk a főrévi karácsonyi játékok bevezetőjében, abban a szövegváltozatban, ami Karl Julius Schrörer gyűjtése és Rudolf Steiner szcenikai utasításai alapján készült, és magyarra Eőry Attila fordította. (Az iskolai könyvtárban több példányban megtalálható.)

A Pozsony melletti német lakosú falu egykori népi hagyományainak felélesztését, a játékok modern színre vitelét Rudolf Steiner kezdeményezte. Szeretett tanárával, Schrörerrel az 1880-as években gyakran beszélgettek a főrévi játékokról. Az első, nem népi előadást 1910-ben Berlinben tartották, majd a misztériumjátékok gondozása a Goetheanumba helyeződött át.

Főrévben eredetileg két misztériumjátékot adtak elő. Az egyik, viszonylag rövidebb darab az első emberpár, Ádám és Éva teremtését, paradicsombeli életét és bűnbeesését meséli el, a másik pedig az emberiséget bűneitől megváltó Messiásnak a születését.

Mint a Lukács szerinti evangéliumból megtudható, a születés éjszakáján a közelben pásztorok legeltették a nyájukat, és az Angyal hívására Betlehembe siettek köszönteni a gyermeket.

A Máté-evangéliumban a napkeleti bölcsek (királyok) látogatása, a Heródes parancsolta gyermekgyilkosság és a Gyermek megmenekülésének története olvasható. A főrévi játékban a Lukács ábrázolta eseményekhez közvetlenül illeszkednek a Máté szerinti történések. Rudolf Steiner az illeszkedési pontnál két részre, a pásztorjátékra és a királyjátékra osztotta a darabot.

A főrévi hagyomány ápolása Magyarországon az 1930-as évek elején Nagy Emilné dr. Göllner Máriának, a magyar antropozófia megalapítójának impulzusából a Kis-svábhegyi Waldorf-iskolában kezdődött, majd rövidebb-hosszabb megszakításokkal az 50-es évek elejéig tartott. A szocializmus évei alatt föld alatt csörgedező erekként, kisebb csoportokban éltették, ápolták a magyar antropozófusok a szellemtudomány szerves részeként az ünnepeket, így a karácsonyi játékok hagyományát is. Török Sándor a háború utáni évek német nyelvű előadásain évről évre játszott, hol pásztort, hol királyt. Utolsó karácsonyán, 1984-ben még jelen lehetett nézőként a pásztorjáték első, magyar nyelvű előadásán. A próbák, előadások minden generációt felejthetetlen élménnyel ajándékoznak meg.

Iskolánk számára is a kezdetektől fontos volt a karácsony megünneplése.

Az első évben Krigovszki Anna kis elsősei adtak elő szüleiknek egy pásztorjátékot. A következő évben a Kakasdi betlehemes játék került színpadra, és a harmadik évtől a főrévi pásztorjáték elevenedik meg évről évre a hallgatóság és a tanári kar töretlen lelkesedésével.

Volt egy kivételes év, amikor a paradicsomi játék tanár szereplőinek is tapsolhattunk. A királyjáték előadása még a jövőnkben várakozik előttünk. Ennek születését egy technikai akadály is útját állja jelenleg, mert a vízkereszt előtti próbák a tizenkettedikesek színdarabra készülésével esnének egybe. Viszont az adventi időszak elejére szánt paradicsomi játék megünneplése szép hagyománnyá válhatna közösségünk életében, még akkor is, ha tanáraink erejéből az egyszeri nekifutás után változatlanul csak a pásztorjáték megelevenítésére futja. Hiszen sok szülőben, esetleg diákban ott bujkál a lelkesedés, amit most csak meg kell, hogy szólítsak a tanári kollégium nevében.

Iskolánk életének kezdetén a diákok és szüleik aktívan részt vállaltak a karácsonyi ünneplésben, most, negyed század elteltével, valami új születésénél, erre ismét alkalom kínálkozik. Mihály ünnepét elhagyva, a főréviek nyomdokán járva még épp elég az idő egy idei paradicsomi játék megérlelésére!

Ha a verbuváláshoz a számítógépes csatornát is szeretnétek igénybe venni, várom, hogy az első bátor vállalkozók megkeressenek kezdeményező levelük körlistára továbbításával.

Tóth Nóra