Amikor Jézus Krisztus a Földön járt, sokan prófétának gondolták, hittérítőnek, csalónak, esetleg olyan embernek, aki abban különbözik a többitől, hogy csodákat képes tenni.

Hogyan lehetséges ez?

Úgy, hogy Krisztus nem volt látható az emberi szem számára. A Jézusban megjelenő Krisztus láthatatlan volt, amikor a Földön járt. Ma is az, amikor nem jár a Földön. Jézust szemmel és füllel fel lehetett ismerni, Krisztust nem. Aki felismerte nem szemmel és nem füllel, az Krisztusnak Jézussal való egységét élte meg.

  A megegyezés hosszú folyamatát követően arra jutottunk az osztállyal, hogy a CD-re karácsonyi dalokat veszünk fel. Elmondhatnám, mik voltak az alternatívák – és mennyiféle–, de akkor körülbelül egy oldallal többet kellene írnom, ez pedig a cikk élvezhetőségét lehet, hogy befolyásolná...

Pénteken, a Mihály-napi iskolai ünnepély után együtt indultunk el Bélával a Keleti pályaudvarra, ahol találkoztunk Harival és Theil Bálinttal. Jó hangulatban telt a vonatút is, mert mindenki örült a kirándulásnak. Hamar megérkeztünk Dunaszigetre, ahol a szállásunk volt, de sajnos a kajánk a vonaton maradt. Gyorsan belaktuk a szobákat, és már mentünk is a Duna egyik holtágának a partjára, ahol Csaba (az egyik vezető, edző, segítő) bevezetett minket az evezés rejtelmeibe, amit hamar meg is értett majdnem mindenki.

Bécsi tanárom, Tobias Richter gyakran idézte fel Pablo Casals (1876–1973), katalán csellista, karmester és zeneszerző élettörténetének azt a rendszeresen visszatérő epizódját, amikor a világhírű művész reggelente a hangszerén újra és újra az „E” hangot kereste. A Waldorf-pedagógia és a Waldorf-iskola esszenciáját nekünk is folyamatosan keresnünk, újraértelmeznünk, újrafogalmaznunk kell.