Gondolatok a Mihály-időszakra készülve

 Az ünnepek lélekkel teli átélése a mai embernek nehéz. Nehéz azért, mert elszakadtunk a természettől. Az ünnepek ugyanis a földi -létünket körülvevő természetben és a kozmosz láthatatlan világában zajló események kiemelkedő fordulópontjaiban születtek meg. A régi korok emberei képesek voltak a természettel együtt lélegezni, és ez által képesek voltak a kozmikus világot lelkükkel letapogatni, ösztönösen átélni. Együtt rezdültek az évszakokkal, az elemekkel, az ásványi, növényi, állati világgal, melyek a szellemi világ tükröződéseiként gazdagon meséltek a láthatatlan világról. A mai embernek, hogy erre újra képes legyen, a tudatát átformáló, komoly akarati lépést kell tennie. Nagy türelemre, alázatra és még annál is több bizalomra van szüksége ahhoz, hogy ezen az úton igazi, lélekkel teli tapasztalatokat szerezzen.
„A földi dolgokat meg kell ismerni, hogy szerethessük,
Az égieket szeretni kell, hogy megismerhessük.”

Platón

Mikor ezeket a sorokat írom, túl vagyunk az első fakultációs héten, néhány egyéni megbeszélésen, lezajlottak a jelentkezések, megtartottuk az első órákat. Már a jelentkezések leadásának napján kiderült, hogy sok várt és váratlan ténnyel kell szembesülnünk.

Augusztus 28-án a 9. osztály Lukácsházára utazott, hogy ott eltöltsön tíz napot, köztük nyolc munka- és két pihenőnapot.
Hazatérvén megkértem a gyerekeket, hogy gondoljanak vissza a Lukácsházán töltött napokra, és válaszoljanak az általam megfogalmazott pár kérdésre. A válaszokból összesítettem azt a beszámolót, amelyet alább olvashattok.

Vágó Edit

Színdarab?! Úristen!! Szöveget kell tanulni, játszani kell, vasárnaponként próbára bejárni, majd az egész iskola előtt előadni! – juthatott eszébe sok nyolcadikosnak, amikor Gábor bácsi kiállt az osztály elé, és elkezdett nekünk erről mesélni.