Amikor a színdarab estéjén belépünk az iskolába, évről-évre újabb hangulat köszönt minket. Lassan már 11 éve minden nap besétálok a tágas aula oszlopai alatt, ilyenkor mégis minden egészen más. Sok az ismeretlen arc, és az ebédlőasztalok helyén egy nézőtér fogad. Míg a tavalyi évben azonnal láttam, hogy egy, a szesztilalom idején a tengeren ringatózó hajó belsejébe csöppentem, az idei díszletek sokkal titokzatosabbak voltak, és keveset árultak el a helyszínről vagy a hangulatról.

A Verebek címet viseli az idei 12. osztály színdarabja. A rendezői feladatokat (az osztályszíndarabok történetében immár sokadik alkalommal) Kiss Péter látta el. Várakozással és izgalommal töltött el, amikor megtudtam, hogy a darabot Balázs Juli írja, mert még soha nem láttam olyan darabot, amelyet diák írt. Egyből beleképzeltem magam a helyzetbe, hogy milyen nehéz lehet „megszülni” egy ilyen kaliberű színművet. Kitalálni a sztorit, a fordulatokat, utánanézni a történelmi háttérnek, elképzelni a helyszínt, megformálni a karaktereket, arról nem is beszélve, hogy osztálydarab lévén lehetőleg mindenkinek jusson benne szerep, mindenki aktívan részt tudjon venni a munkában… Egy szó mint száz, rengeteg tényezője van a dolognak, összetett munka lehetett – én valószínűleg nem merném ekkora fába vágni a fejszémet.