1028 Budapest Kossuth L. u. 15-17. | Titkárság: 275-7935 | Tanári: 397-4468 |Gazdasági iroda: 275-7938

"Milyen gyönyörű, szólni lehet..." - kezdődik Hervay Gizella verse, majd így folytatódik: "...s megtörténhetik, hogy társra is találunk, csak meg kell találni a szót..." A helyes szót! A szót, amely pontosan kifejezi az anyanyelvünkön a gondolatainkat, a szavakat, a mondatokat, amellyel kapcsolatot tudunk teremteni, amely összeköt minket.

Milyen jó karácsonykor egy könyvvel begubózni, és a tartalmával együtt létezni, vagy a kedvenc versünkhöz menekülni, ha bánt valami, vagy ha gondjaink vannak. Felnőttként már nagyon hálásak vagyunk azért, hogy a birtokunkban van az anyanyelv, az irodalom, a költészet szeretete. De vajon sikerül-e a gyerekeinknek jól átadni ezt a kincset?

A Waldorf-iskolák alsó négy osztályában ennek a kincsnek a csíráit próbáljuk elültetni. Az első évben a gyerekek sok szép, igazi mesét hallanak, nem is egyszer, akár egy héten keresztül mindennap ugyanazt ismételve. A szöveg mindig ugyanaz, de naponta máshová helyezzük a hangsúlyt, más apró részletet emelünk ki, színesítünk, miközben elmondjuk a történetet. Így észrevétlenül gazdagodik a gyerekek szókincse, differenciálódik a gondolkodásuk. A mesék újbóli fölidézésével egyre könnyebben tudják visszaadni, újra alkotni a szövegeket. Természetesen nagyon fontos, hogyan beszél, hangsúlyoz a tanár, hogy a meséket magában már előre mint színes képet fölépítse, és úgy adja át. Hiszen a gyerekek ekkor még erőteljesen utánozzák a körülöttük lévő embereket, a szeretett tanárt. Nem mindegy, milyen mintát kapnak.

A meséken túl a gyerekek nagyon sok mozgással számtalan mondókát, verset tanulnak meg. A jól kiválasztott, évszakokhoz, ünnepekhez kapcsolódó versek segítenek a helyes légzés, ritmus kialakításában. Hogy mit értek ez alatt? A Földnek, az évnek, a hétnek, a mindennapjainknak lüktetése van (tavasz, nyár, ősz, tél; tevékenység, pihenés; alvás, ébrenlét stb.). Ez a lüktetés visszaköszön a ritmusokban, a versekben. Amikor a természet őszbe fordul, visszahúzódik, és ha nekünk sikerül ehhez illő, ezzel egybeeső ritmusokkal megalkotott verseket találni, pl.: Édes ősz jött, hullt a szilva... (trocheusok), akkor a gyerekek öntudatlanul jobban összekapcsolódnak a világ körforgásával, a nyelvvel.

Második osztályban továbbra is sok mesét hallgatnak a gyerekek, de itt már a nagy polaritásokat élik át a fantáziaképeikben. A rövid állatmesékben az egyoldalú emberi érzéseket, tulajdonságokat (irigység, mohóság stb.) ismerik meg, élik át a gyerekek. A történetek rövidségében a nyelvi tömörítésre kapnak mintát, míg a legendák világa a tiszta emberi érzéseken túl a hosszú, leíró történetekre ad képet. Ezen az osztályfokon tanulják meg az ábécét. A magán- és a mássalhangzókkal való játék, mozgás mind-mind a nyelvi differenciálást szolgálja.

Ha lehet, ebben az évben még több verset tanulnak a gyerekek. A nyelvtörőkkel, a ritmusgyakorlatokkal már a helyes ejtést kezdjük iskolázni, a kisebb dramatikus játékokkal pedig a nyelvi készségeket, képességeket fejlesztjük. Az osztály nagy része második osztályban éli át először az olvasás örömét. A betűzgetés után kibomló rövid történet hihetetlen ujjongással tudja eltölteni a gyerekeket. Ezt az örömöt meg tudjuk erősíteni egy jól (az osztályra szabott) rövid olvasókönyvvel.

Harmadik osztályban az olvasás fejlesztése a fő cél. A kilencéves gyerekek érzékenyek, érzéseikben labilisakká válnak. Az Ótestamentum történetei, illetve a mesterségekhez kapcsolódó írások segítenek nekik a világhoz való igazodásban, ezekben a történetekben talán titkos, ki nem mondott kérdéseikre is választ kapnak. Ugyanakkor nagyon szívesen vesznek részt a légzéstechnika, az artikuláció fejlesztésében. Ha ügyes mozgásokat, verseket, játékokat találunk ki, a gyerekek mindennap szinte követelik ezeknek az ismétlését. Ezen az osztályfokon kezdődik a nyelvtan tanítása is. Természetesen még meseszerűen szövődik az életükbe, de megismerkednek a szófajok világával, a mondatfajtákkal, az írásjelekkel. Írásos munkáikban örömmel tudják használni az új ismereteket. Az írásjelekkel történő játékok önkéntelenül hatnak a beszédükre. Az apró színdarabok bemutatásánál már érezhető, hogy tudnak kicsit játszani a beszéd ritmusával, dallamával.

Negyedik osztályban nagy lépés történik. Különválik az írás-olvasás képességének gyakorlása, illetve intenzíven elkezdődik a nyelv művelése. Komoly lépés a gyerekek életében az, hogy irodalmi művet vezetéssel ugyan, de önállóan dolgoznak föl. Ebben a munkában fontos, hogy szépen, pontosan, tagoltan elkészített legyen a füzet. Ez már előképe a későbbi, önállóan létrehozott epochafüzetnek. Ebben a munkában a szövegértés gyakorlása is fontos szempont. Nyelvtanból a számnevek, az igekötők megismerésén túl az igeidőket ismerik meg. A múlt, a jelen, a jövő idővel való játék az állandó változó minőséget "tanítja" meg a gyerekeknek. Ebben az évben születnek meg az első önálló fogalmazások is.

Szentmártony Yvonne

(Megjelent az iskolai újság 2010 januári számában)

Keresés

naptár

További olvasnivaló