1028 Budapest Kossuth L. u. 15-17. | Titkárság: 275-7935 | Tanári: 397-4468 |Gazdasági iroda: 275-7938

Waldorf-kerettanterv 2013

Mint korábban is megírtuk, 2013 májusában az Emberi Erőforrások Minisztériuma határozatával elfogadta a magyar Waldorf-iskolák új kerettantervét, melynek kidolgozásából erősen kivettük részünket. A közel 500 oldalas dokumentum honlapon is olvasható változatának elkészítése folyamatban van, a teljes dokumentum jelenleg pdf formátumban innen tölthető le: A magyarországi Waldorf-iskolák kerettanterve (2,5 MB). Az itt olvasható cikkek a kerettanterv korábbi változata alapján készültek.

Az informatikai-oktatás fő célja megismertetni a gyermeket azzal a világtendenciával, ami az élet szinte minden területén egyre radikálisabban mutatja meg magát: a világ jelenségeinek kategorizálása, ezeknek információs kategóriákba való besorolása és az azokkal való manipuláció (elterjedtebb nevén: információs technika).

Mielőtt a tantárgy tartalmait részleteiben taglalnánk, alapvető fontosságúnak tartjuk az informatikának azokat a legfontosabb jellemvonásait kiemelni, amelyeket a tanárnak mindenképpen szem előtt kell tartania akkor, amikor osztályában eldönti hogy mit, mikor és hogyan tesz a tananyag részévé. Ezek a sajátosságok a következők:
1. Információ: E világ jelenségeinek formába, struktúrába foglalt leképezése. A sokszínű, szerteágazó, gazdag és élő jelenségek leegyszerűsített, egyfajta nézőpontból szemlélt, összefüggéseiből kiragadott, minden individuális teremtő érzékelést nélkülöző képe. Olyan információ-egység, amely természetéből adódóan elsősorban a következő kritériumoknak kell megfeleljen:

  • kategorizálható
  • matematikai - technikai eszközökkel leírható
  • mérhető
  • állandó (nem változó)
  • használható, felhasználható
  • technikai módszerekkel egyszerűen feldolgozható.

2. Intelligencia: Az ember, a szellemi lény olyan módon érti meg a világ jelenségeit, hogy önmagát (figyelmét) belehelyezi az általa érzékelt jelenségbe, és intuitív módon az individualitásában meglévő fogalmisággal összeköti az észlelt jelenséget. Ez a megismerés, az értés csakis az emberi szellemben jön létre: a számítógép nem képes értésre.

3. Élet - teremtés: Az iskolában oktatott tantárgyak közül az informatika az egyetlen, amely kizárólag ember által alkotott struktúrákkal és alkotóelemekkel dolgozik. Ha az ember gépekkel dolgozik, pontos tükörképét fogja kapni rendszerteremtő, strukturáló, formáló képességének. Ez a teremtés nem az absztrakt világban, hanem az eleven gondolati erőben találja meg forrását. A terméke, a teremtett eszköz azonban már nem tartalmazza magában ezt az elevenséget, életet, csak annak merev lenyomata. Érdekes és fontos tapasztalat: egy hordozóanyag nélküli szellemi teremtés, a legspirituálisabb, leganyagtalanabb folyamat egy anyagban tükröződik vissza! Ahhoz, hogy a megteremtett technikai eszköz forrását valóban az eleven életből merítse és eredménye vissza is térhessen abba, mindig szem előtt kell tartanunk néhány alapvető kérdést:

  • Igény: Milyen igény merül fel az emberben, milyen szükségletét kívánja kielégíteni?
  • Megvalósulás: Milyen technikai eszközökkel tudja ezt megvalósítani?
  • Hatás: milyen következményei vannak ennek az ember életére?

4. Jelentés - jelek: A világ értése a jelek által lehetséges: az emberi lény nem a jeleket érti, hanem azt a jelentést, amelyekre a jelek mutatnak. A számítógép csakis jelekkel képes dolgozni, soha nem a lényeggel, a jelentéssel. A számítógép szédületes gyorsaságú és mennyiségű adatmanipulációja azt a benyomást kelti az emberben, hogy a gép "érti" azt amit tesz - jóllehet erről természetesen szó sincs. A felhasználó sokszor partnernek tekinti a gépet, látva azt, hogy bizonyos tekintetben (gyorsaság, tévedhetetlenség) messze túlszárnyalja az ember képességeit; de partner csak az lehet, aki maga is szellemi lény, amellyel eleven találkozás lehetséges.

5. Struktúrák: Az információfeldolgozás folyamata csakis úgy lehetséges, ha az emberi intelligencia megteremti azokat a struktúrákat, amelyekkel az adatok feldolgozhatók. A rendszerszervezés, a programalkotás folyamatai kreatív, teremtő, eleven folyamatok. Azok megvalósulása már megformált, ezáltal halott, merev: korlátok közé szorítja a felhasználót.

6. Nyelvek: A beszélt emberi nyelvek egy teljes világ tükrei. A kisgyermek és az archaikus világ szavai szerteágazó jelentéssel bírnak; olyan jelentésrétegekkel, amelyek a hétköznapi tudat számára csak erőfeszítéssel érthetők, közelíthetők meg. A számítógépek által használt "nyelv"-ek egy gyakorlatias, leegyszerűsödött, szegényes, általában egy nagyon speciális célra (pl. adatfeldolgozás, matematikai számolások) létrehozott utasítások, parancsok - ezek a parancsok teljesen hasonlatosak a katonai érintkezés ellentmondást nem tűrő, árnyalatlan nyelvéhez. Nélkülözik az emberi nyelvnek szinte minden lehetőségét és gazdagságát. Teljes mértékben híján vannak az emberi individualitás kifejezhetőségének, amely az élő nyelveken való kommunikáció legfontosabb sajátja.

7. A gondolkodásban rejlő akarat: A számítógép története akkor kezdődik, amikor az ember tudati tevékenységének eredmény-formáit számítógéppel próbálták helyettesíteni. A számítógép mai formájában eredendően, lényegi működési módjából eredően primer módon helyettesíti a gondolkodásban levő akaratot. Mégis kihat a külső cselekvésekre, melyeket különféle gépek hajtanak számunkra végre.

8. Világhoz való viszony: Az ember világhoz való viszonya morális és individuális; mindezen jellemzők teljesen számítógép-idegenek. Helyes lehet, hogy a technika bizonyos folyamatokat és mozzanatokat átvesz, de ezeknek a szellemi értelem által a világba való beágyazása az ember egyre fontosabb feladata.

9. Problémamegoldás: A számítógéppel dolgozók rövid idő alatt tapasztalni fogják, hogy még logikus, értelmes lépések is sokszor érthetetlen következményekkel járnak ("elszáll", "lefagy" a gép). Ennek legfőbb oka, hogy a szoftverek alkotói nem képesek hibátlan folyamatokat alkotni. A felhasználó viszonylag hamar felismeri, hogy ez a probléma ügyeskedéssel, bizonyos (legtöbbször nem logikusan értelmezhető) feltételek betartásával kiküszöbölhető. Amennyiben ez a gyakorlat hosszú időn keresztül (éveken át) megerősödik benne, a világban felmerülő problémákkal kapcsolatban több téveszméje alakulhat ki:

  • minden probléma megoldható, csak próbálgatni kell

  • a problémák általában apróságból állnak és nem logikusak

  • egy apróság megoldása egy csapásra megold mindent, minden tökéletesen működik újra.

Ezek a félreértések oda vezethetnek, hogy az emberi életben alapvetően, eszenciálisan fontos küzdés, hosszú évekig tartó kitartó próbálkozások elhalhatnak, a fárasztó, mélyre ható problémák elkendőződhetnek.

10. Tudati tér (cyber space): Az ember individualitása által érzékelt tér tudati tér. Hova visz minket a gép, milyen teret lakunk be a számítógép által tükrözött világban?

11. Felszín: A számítógép egész működése csak a perifériákon, az interface-eken keresztül értelmezhető a felhasználók számára. Ez oda vezet, hogy az ember "kikerül" a belső (felső) világából, egy praktikus, gyakorlati, felületes szintre, és ebben él folyamatosan. ("...fecseg a felszín, hallgat a mély." József Attila)

12. Ritmus: A számítógép válaszideje messzemenően meghatározza a felhasználó életritmusát. További problémát okozhat, hogy amennyiben a gép meghibásodik, a felhasználó általában nem képes a hibának nyomára bukkanni: ez kiszolgáltatottság-érzetét, frusztrációját fokozhatja.

13. Elektromosság: A szilíciumkristályok technológiája lehetővé teszi, hogy a számítógép emberileg már szinte nem is elképzelhető méretűre zsugorodott. A folyamatok egy nagyon összesűrített területen játszódnak le, a környezettől való nagyfokú elszigeteltségben: szinte lényegtelen, hogy körülötte mi történik, a számítógép "végzi a dolgát". A természeti erők egészen másfajta jelenségeket mutatnak, mint a szilíciumkristályban lejátszódó folyamatok: a természeti erők kitárulkoznak, megmutatkoznak, a térben megjelennek és megmutatják magukat. A szilíciumban lejátszódó folyamatok az embertől teljesen idegenek. A térbeli összepréselődéshez hozzáadódik az időbeli is. Villámszerű gyorsasággal képes (szinte késleltetés nélkül) az elektromosság eljutni a tér másik pontjára: ellentéte ez annak a szerves, lassú fejlődésnek, ami a természetben megmutatkozik.

A felső tagozatos osztályokban a számítógép segít megtapasztalni az egyoldalúságot. Rengeteg olyan dolog van (absztrakció, gyorsaság, térbeli összenyomottság) ami a természetben máshol nem lelhető fel. De ahhoz, hogy a gyermek egyénisége szabadon fejlődhessen és teljességében megerősödjön, egyrészt a többi tantárggyal harmóniában kell oktatni az informatikát, másrészt az informatikai oktatáson belül olyan módon kell a kiválasztott tartalmakat oktatni, hogy az (amennyire lehetséges) megtapasztalható legyen, úgy, hogy a világ másik (nem technikai, hanem természeti, szellemi) oldala se vesszen el.

Az oktatásban nagyon fontos, hogy a következő kérdések vezéreljék gyermekekkel együtt végzett kutatómunkánkat: milyen emberi igény, vágy vezetett az informatika kifejlődéséhez? Mennyire sikerült ezt a vágyat kielégíteni? Milyen problémákkal, előnyökkel jár a mai helyzet? Milyen fizikai (technológiai) lépcsőfokok vezettek a különféle történelmi korokban idáig? Mennyire járt az igény és megvalósulása együtt az egyes korokban? Mi a mai kor vágya? Mennyiben tudja ennek a megvalósulását az informatika elősegíteni?

Nem azt kell kérdezni: mire van szüksége a mai kornak ahhoz, hogy így tudjon tovább működni, hanem azt kell kérdeznünk: mire van szüksége az emberi lénynek, hogy emberi mivoltát kibontakoztathassa? Ezt kell szem előtt tartanunk a gyermekek nevelésénél az informatika-oktatás területén is.

9-12. évfolyam

Az osztály tanmenetétől, az iskola felszereltségétől függően az informatika tantárgy többfajta megközelítése is elképzelhető:

  • gyakorlati, technológiai megközelítés: ebben az esetben az elektromosság és a gyártástechnológia megismerésén, gyakorlati összeszerelő, "barkács"-feladatokon keresztül juthatunk el a logikai absztrakciókon át a mai számítógépekig
  • elméleti, logikai megközelítés: a matematikai logika, az adatok strukturálása irányából - a Bool-algebra, a matematika modellek, a folyamatábrák, és ebből kiindulva eljutni a számítógép alkalmazásáig, majd ebből annak felépítéséig, fizikai megjelenéséig

Az informatika tantárgy szorosan kapcsolódik a matematika, fizika, fémművesség tantárgyak tartalmaihoz.

A számítógéppel való munka semmiképpen sem kezdhető el az alsóbb osztályokban, az 5. osztálytól részterületek oktatása elképzelhető, de az informatikai tartalmak tanítását igazán csak a gimnázium 10. osztályától javasoljuk.

Célok és feladatok:

Az informatikaoktatást a technológia részterületének kell tekinteni. Annak a követelménynek, amit ez a terület ma az ember elé állít, felelősen eleget kell tenni.

Az emberközpontú pedagógia értelmében az informatikaoktatás elsősorban a számítógép alapelemeinek a megértését közvetíti, és áttekinthetővé teszi a gépműködési alapelveit. Ezért kevésbé kell használatorientáltan dolgozni a mikroelektronikai technológiával; sokkal inkább jelenségeinek szellemi átvilágítását és megértését, besorolását, valamint keletkezését kell célba venni, amelyből adódni fog az ítélőképesség, mellyel a technológia felhasználási területeit és annak határait is képes lesz a gyerek felismerni.

A formalizált szabályszerűségnek és intellektuális eredményeinek ismerete élesíti a gyermek felismerőképességét, hogy az ezeken a szabályszerűségeken túlmutató alkotó emberi értelem területeit megismerhesse. Ezt a "tevékeny értelmet" kell fejleszteni és ápolni - ez a Waldorf-nevelés célja. A vitákban, melyek a számítógép-technika megítéléséről folynak, a nevelésben meghatározó szerepe van.

Az ifjút nem kell sem pozitív, sem negatív ítéletekkel beoltani, ami az új, világuraló technológiát illeti, hanem a cél az, hogy éppen ennek megértésével a saját egyéniségét és ezzel való autonóm kapcsolatát értelemmel megélje és így megtanulja megismerni azt a forrást, amelyből egyedül fakadhat a társadalmilag felelősségteljes cselekvés.

Waldorf-iskola és pedagógia

Keresés

naptár