A Waldorf-iskolákban a kémia tanításának módszertana nagyban eltér a hagyományosan megszokottól. Fontos megjegyezni, hogy a Waldorf-iskolák kémia tanítását nem a hagyományos módszerrel szembeni bizalmatlanság, az azzal egyet nem értés alakította és alakítja ki, tehát nem valaminek a tagadására alapoz. A tartalmat és a módszert a gyermek lényének fejlődéséhez igazítja, nem pedig az általánosan elterjedt szaklogikához. A kémia tanításának itt tehát nem szakmai, hanem pedagógiai célja van. Ez természetesen nem zárja ki, hogy a tudomány ezen ága iránt érdeklődők a számukra megfelelő mélységben tájékozottak legyenek a világ kémiai oldaláról, de igyekszik kizárni azt, hogy a kémia nevében elidegenedjenek magától a kémiától.

Annak érdekében tehát, hogy a tárgy tanítása ne öncélú legyen, hanem annak segítségével a tanulók az egész világ szemléletéhez megfelelő új szempontokat nyerjenek (melyek szervesen beépülnek gondolkodásukba), nem szabad a kémia tanítását a legmodernebb elméletek leegyszerűsített változataival kezdeni. A gyermekek által jól ismert anyagokkal és változásokkal elkezdve, ahol az újdonság a szempontokban és a vizsgálat módszereiben rejlik, biztos alapot adhatunk a későbbiekben egyre bonyolultabbá váló ismeretanyagnak. A jelenségekből indulunk ki, nem a modellekből, ez utóbbiakat az előbbiekből vezetjük majd le, abban a korban, amikor a tanulók már pontosan meg tudják különböztetni a valóságot a valóságot leírni próbáló elmélettől. E két dolog különválasztása rendkívül fontos a modern tudományos gondolkodás kialakításában, de ehhez már megfelelően érett gondolkodás és rengeteg tapasztalat szükséges.

A kémia tanításának kezdetén nem lehet cél az atomelmélet bevezetése és a kémiai elemek rendszerezése. Ez utóbbiak nagyrészt nincsenek is jelen elemi állapotban a természetben, így tárgyalásuk - kevés kivételtől eltekintve - nem hozza közelebb a diákot a körülötte lévő világhoz.

7. évfolyam
Minden metodika alapja a kémiai folyamatokba való bevezetés. Ezt minőségileg kell felfogni és oly módon a gyermekek elé tárni, hogy a természet újfajta megértése fejlődjön ki bennük. Ez azt követeli meg, hogy a kísérleteket először a hétköznapokban rendszeresen használt természetes anyagokkal (pl. fa, papír, haj stb.) kezdjük. Nem a szenzációs kísérleteknek kell a kérdéseket "feltépniük", hanem hétköznapi jelenségek, mint pl. a tűz késztetnek kérdések feltevésére. Ilyenkor az embert úgy éljük át, mint a természeti folyamatokban hatékonyan együttműködő lényt.
A kémia tanításának nem szabad lehatárolnia és kiragadnia, hanem kívülről befelé haladva viszonyokat kell felmutatnia. Eközben be kell vonni és komolyan kell venni a tanuló élményeit, nem szabad a mérőműszereket és az indikátorokat - a dolgokat "tudományosan objektivizálva" - mint az "egyetlen pontosat", egyoldalúan pártfogolni.

8. évfolyam
A 8. osztály kémiája az önmagának táplálékot előteremtő embert helyezi a kiindulási pontba. Ezáltal köti össze magát a természettel, amely körülötte éled. A földi környezet ezen életfolyamatától soha nem tudja elválasztani magát. A természetből különböző élőlényeket választ ki, megszakítja azok élet- és szaporodási folyamatait, elválaszt, feldolgoz, tisztít, finomít. Ennek ellenére ezen kiszakított dolgok sokféle tulajdonságában még mindig tükröződik azok összefüggése az eredetükkel. Így lehet az anyagokban - elrejtve - a természeti erők hatását érzékelni. A tanításnak ezt kell lelepleznie, mert csak ezután lehet a karakterisztikus anyagi tulajdonságokat felismerni. Itt nem egy olyan analitikus leltározásról van szó, amely modellkonstrukciókhoz vezethetne, hanem egy működő elv megfejtéséről. Ezért a gyermekeket eredeti kérdések feltevésére kell bátorítanunk. (Ezt a kérdésfeltevést a tanulói kísérletek által még jobban el kell mélyítenünk.)

9-12. évfolyam
Az előző két tanévben a szervetlen és szerves kémiában megszerzett anyagismeretekhez való kapcsolódás és annak kibővítése által a tanulónak egyre növekvő betekintést és értést kell szereznie a szerves életfolyamatokról, fenomenológiai alapokon. E mellett meg kell ismernie az ember használatában lévő szerves anyagok technikai használatát és átalakítását.

Főbb céljaink tehát a következők:

• A 7. és 8. osztályos tananyag felfogása több tudományos szempont alapján
• A kémia helye és feladata a modern világban és az élet különböző területein
• A kémiai összefüggések és az emberi tevékenység következményeinek megértése
• Az ökonómia és az ökológia kölcsönhatása
• Ismeretek közvetítése az anyagok tulajdonságairól és hatásairól
• Analitikai módszerek és eljárások megértése, ezek megjelenítése kísérletek által
• A modellelképzelések megértésének fejlesztése
• A kémiai szaknyelvbe való bevezetés
• Rávezetés az anyagokkal és folyamatokkal való felelősségteljes bánásmódra

A tudományos ismeretek tanításának fő célja az, hogy kifejezze azt, hogy a tudomány az emberi létezés része, valamint az, hogy fantáziadúsan, az érzelmekre ható módon adja át azokat. Ez a természet valóságos jelenségeinek megfigyelésére vonatkozó képesség kifejlesztését jelenti. A tényleges tudományos ismeretek oktatása a gyermek olyan életkorában kezdődik, amikorra szert tesz arra a képességre, hogy oksági összefüggéseiben szemlélje a világot, és amikor ezek az ismeretek a gondolkodási képesség fejlesztésére szolgálnak. Ennek oly módon kell történnie, hogy olyan minőségi gondolkodás fejlődjön ki, amely folyamatosan képes szemlélni az emberi lény és a való világ változó kapcsolatán.

Az alább következő elvek pedagógiai nézőpontból a legfontosabbak:

• A kísérleti úton nem vizsgálható modellek helyett valóságos érzékelésen, megfigyelésen alapuló gondolkodási módszert javasolt alkalmazni.

• Kezdetben a jelenséggel összefüggő érzelmi kapcsolatot kell kialakítani a tanulókban. Később ezt meg kell szabadítani a szubjektív elemektől azzal a céllal, hogy a belső értékek megragadhatók legyenek a megértési tevékenység során.

• Emiatt a tudományos ismeretek tanítása a Waldorf-iskolában az érzékelés minőségéből indul ki. Ezért e tanítás módszere különösen érzékelés-orientáltnak írható le. Ez fontos szerepet játszik, és higiéniai-pedagógiai jelentősége van.

Célok és feladatok a 6 - 8. évfolyamon

A fizikaoktatás a megtapasztalt és megfigyelt jelenségekből indul ki, nem pedig elméletekből vagy modellekből. Minden kínálkozó lehetőséget ki kell használni az ellentmondások bemutatására, a tények szembeállítása érdekében. Még akkor is, amikor e tantárgy egyes szabályai kerülnek ismertetésre, nem szabad azokat elszigetelten tárgyalni, hanem az érintett egyéb tantárgyakkal való összefüggésben. Ezért önmagától értetődik, hogy adódó alkalommal, a tanított gyermekek életkorának megfelelő időben, be kell mutatni a művészethez és a technológiához való kapcsolódásokat.

A 6-8. évfolyam igyekszik gazdag tapasztalatokat nyújtani a fizikai jelenségekről, amelyekre ráépülhet a középiskola ismeretanyaga.

Célok és feladatok a 9 - 12. évfolyamon

A 6 - 8. osztályban a tanítás általában kísérletből indult ki. A tanulmányozás egyszerű volt, így a gyermekek a kísérletek döntő hányadát otthon meg tudták ismételni. Ahol csak lehetett, fizikai jelenségek megfigyelésére ösztönözték a gyermekeket. A jelenségek bemutatása és a kísérletek elvégzése után a tanulók önállóan, írásban összegezték tapasztalataikat.

A középiskolában a tudományos ismeretek tanítása a középtagozatban szerzett tapasztalatokból származó benyomásokra alapul, melyeket gondolati úton rendszereznek, végül szabályokká, törvényekké formálnak. Ez a világról alkotott képük kialakítása során megvédi a gyermekeket attól, hogy saját tapasztalataiknál és ítéletüknél fontosabbnak értékeljék a készen kapott, sokszor csak félig érthető törvényeket. A tanításban megjelenő elméleteket az adott jelenségről szóló, minden részletre kiterjedően kidolgozott gondolatkörként kell ismertetni, így például az atomelméletet a kémia kvantitatív szabályaiból, a fényelnyelésből stb. kell levezetni.

A Waldorf-iskolák tantervének teljes felépítése mélységesen ökológiai jellegű. Az egésztől a részek felé haladó tanítási módszer maga is megerősíti ezt, és bátorítja a gyermekeket, hogy fejlődésük során megtartsák a legszélesebb rálátást a tanulmányaikban.

A különböző osztályokban biológiából felvetett témák szervesen beleillenek az egész iskolán végigvezető tantervbe, tudat alatt táplálva az egészen belüli egységérzetet.

1-3. évfolyam
Az ezen osztályokat átható hangulat magában hordozza a biológiához tartozó összes témát. A gyermekek fejlődésének e szakaszai során kiválasztott történetek tükrözik a kisgyermekek és az élővilág folyamatosan változó kapcsolatát.

Az 1. és a 2. osztályban a történetek az átváltozás témakörével foglalkoznak, a béka királyfivá változik, a nádszálból előpattan a királykisasszony. Ezek a történetek lehetővé teszik, hogy a gyermekek megértsék az állatok nyelvét, és megismerjenek más lényeket - manókat, tündéreket -, akik titkokat őriznek és életet védenek. Az ilyen fantáziaelemek nem szeszélyes hóbort szüleményei, ezek alapozzák meg az állatok és növények közötti viszony komplexitásaival és útvesztőivel az egészséges érzületű kapcsolatot. Sőt a bioszféra rejtett tulajdonságaihoz is - amiket később, a felső tagozatban, a világos gondolkodás segítségével tanulmányoznak - közelebb visznek.

A 3. osztályban a teremtés történetei teljességében ábrázolják a Föld, a növények, az állatok és az ember eredetét. Más történetek arról szólnak, hogy egyes személyek, vallásos emberek vagy szentek milyen különleges viszonyban vannak az állatvilággal (Szent Ferenc).

A mezőgazdasági epochában a gyermekek megismerik, miként dolgozik a paraszt a természet erőivel. A szántáson, a vetésen és a betakarításon túl még rengeteg feladat van: élő sövényeket telepíteni, kerítéseket állítani, bárányokat gondozni, víztől mentesíteni földterületeket és gyomtalanítani a terményt.

Mindezek bevezetőül szolgálnak az élővilág elkövetkező évekbeli tudatosabb tanulmányozásához, valamint annak tudatalatti megerősítéséhez, hogy a Földre tekintettel levő és az azt óvó ökológia etikai alapja: az emberek erkölcsi fejlődése.

4-8. évfolyam
A gyermek fejlődésében a kilencedik életév körül határozottan érzékelhető határvonal mutatkozik: a 4. osztálytól a gyermekek nagyobb távolságot érzékelnek saját maguk és más emberek, valamint a környező világ között. A képzelőerőt még mindig nagyon megmozgatja egy-egy történet, de annak tartalma már pontosabb leírást igényel. Az élővilág megfigyelése és leírása - amely kombinálja a pontos részleteket és a növény vagy állat karakterének érzékelését, valamint a környezetet, amelyben élnek - hidat képez a 6., 7. és 8. osztályhoz. Az 5. osztályban az egyedülálló jellegzetességekkel és jellemzőkkel rendelkező növény életszerű leírása, lefestése, és a hozzá kapcsolódó versek a gyermekeket saját élményeik által vezetik el a megfigyelés pontosságához.

A 6. osztályban az ásványtan, a 7. osztályban az egészség- és táplálkozástan témái, a 8. osztályban az emberi test tanulmányozása egyre inkább igénybe veszi a diákok saját megfigyeléseit. A hangsúly sokkal inkább az általuk tapasztalt jelenségen van, nem pedig a jelenkori tudomány legfrissebb elméletein. A kertépítés olyan tevékenység, amely kilép az osztályban található növények általános gondozásából: egy kis földdarabot művelnek meg, ahol virágok és zöldségnövények nevelhetők, komposzt készíthető, és a föld iránti felelősség gyakorlati úton felkelthető. Az összes biológia epochához hetenkénti szakórák kapcsolódhatnak végig a 8. osztályig.

9-12. évfolyam
A pubertás és a kamaszkor küszöbén megjelenő képességek lehetővé teszik egy új gondolkodásmód kialakulását.

A 9. és a 10. osztályban a hangsúly a biológián belül az emberi testen és annak folyamatain van, vagyis azon, ami a tudatosság, az egészség és a szaporodás fizikai alapjait biztosítja.

Ezen tanulmányokkal egyidejűleg a növényekkel és az állatokkal végzett gyakorlati munkának a terepgyakorlatokra is ki kell terjednie, ami a biológia-tantervnek közvetlen környezeti és ökológiai hangsúlyt ad.

A 11. és 12. osztály folyamán a kamaszok gondolkodási képessége megerősödött és megérett az eszmék mélyebb befogadására. A biológia-tanterv a növénytan és az állattan tanulmányozásával támogatja ezt, melynek során a fő szerepet az általánosan elfogadott sejtelmélet, a genetika és a darwinizmus kapja. Ez a hangsúlyozás visszaköszön a kémia és a fizika epochákban az atomelmélet, a fény hullám-, illetve részecsketermészetének tanulmányozása, és a csillagászat formájában. A tudományos elméletek történeti megközelítése és a technológia következtében elérhetnek a szemlélődés azon pontjára, ahol megláthatják: az egészséges tudomány fontos jellemzője, hogy új jelenségek felfedezésekor új elméletek keletkezhetnek, és ez a régiek eltűntét is hozhatja.

A Waldorf-iskolai biológia-tanterv el tudja vezetni a fiatalokat a jelenkori tudományos elméletek világos megértéséhez, az emberiséggel és a környezettel kapcsolatos témák, valamint a technológiai fejlődés következményeinek értékeléséhez, ami eleven, a jövő fejleményei iránt nyitott szellemi beállítottságot kölcsönöz nekik.

A 9-12. évfolyam során a tanítás átöleli a biológiát, ezen belül a környezettant is, a paleontológiát azonban a földrajz tárgyalja a geológián belül. Az a kívánalom, hogy a fiatalok számára megfelelő utakat a tanítás területeire vezessük, nemcsak a metodika, hanem a didaktika terén is megjelenik. A középiskolában ezen feladat jelentékeny következményei különösen a biológiában, az élet tudományában jelennek meg. A 9. és 10. osztályban újból a humánbiológia áll előtérben. Ezután a 11. osztálytól vizsgáljuk az emberen kívüli élővilág fokozatait a legegyszerűbb élőlényekkel kezdve.

(Beleértve a földtudományokat, a környezetvédelmi tanulmányokat, a humán földrajzot, valamint a közgazdaságtant)

"A gyermekek érdeklődnek a világ iránt, törekszenek arra, hogy kimenjenek a természetbe, hogy saját identitásuk eléréséhez kialakítsák önálló világképüket. Ez része az ember individualizálódási készségének. Minden gyermeknek egyesítenie kell világképét a testi tudatosságával, annak érdekében, hogy tudja hol a helye és ki is ő." (D.L.Brierley)

A földrajztanítást úgy kell fölépíteni, hogy fölkeltse a diák világ iránti érdeklődését és életbátorságot közvetítsen. Ehhez tartozik a Földnek, mint természeti környezetnek egyre jobb megértése, a maga életritmusaival, sajátosságaival. A természeti környezet alapvetően meghatározza az ott élő emberek életét, de egyúttal az emberek gazdasági és kulturális tevékenysége meg is változtatja azt. Az ember környezete iránti felelősségtudatát és az ökológiai tudatosságot a gyermekkorban alapozzuk meg.

Célok és feladatok az 1-8. évfolyamig

A földrajz minden aspektusában, a tanterv összességén belül integráló tárgy szerepét tölti be, s jelenti egyben a bennünket környező világ számos szemlélési lehetőségét. A földrajztanításnak is, mint minden más tantárgynak, az a feladata, hogy a tanulókat lelki és szellemi fejlődésükben vezesse és támogassa. E tantárgynak Rudolf Steiner különleges, központi helyet akart biztosítani, már csak ezért is, mert igen sok kapcsolódási pontja van más tantárgyakkal (biológia, fizika, kémia, csillagászat, matematika, történelem), így magának a tanításnak egységes világkép teremtésével sokat használhat.

Ezenkívül Rudolf Steiner a földrajztanítás morális összetevőit is látta. Ha a gyermek megismeri az egymásmellettiséget a térben, szeretetteljesebben fordul majd a "mellette lévő" ember (embertársa) felé is. Ezért Steiner Waldorf-iskolai módszertanában a földrajztanítás sarkalatos témái a következők:

• fizikai vagy természeti földrajz,
• társadalomföldrajz,
• belső vagy fejlődésföldrajz.

A fizikai vagy természeti földrajz szisztematikusan ismerteti a föld jelenségeit, felszínét, belső szerkezetét, valamint atmoszféráját. A társadalomföldrajz az ember környezetre gyakorolt hatásával, gazdasági következményeivel, valamint a földrajzi környezet sajátosságainak és az ott élő emberek társadalmi és kulturális fejlődésének viszonyával foglalkozik. A belső vagy fejlődésföldrajz azt elemzi, hogy az egyének környezetük iránti tudatossága miként tükröződik abban, ahogyan a világot látják. Tantervünk megkísérli integrálni ezt a háromféle megközelítést.

E módszer lényege az, hogy az egésztől a vele kölcsönös kapcsolatban levő részek felé, és az ismert világból indulva az ismeretlen felé halad, mielőtt visszatérne az ismertbe. Ez a felfedezés útja. "A föld régióit nem pusztán a föld felszínének részeiként kell tekinteni, hanem sokkal inkább a föld kisebb térségeit kell tanulmányozni rendkívüli tulajdonságaik miatt, amelyeket sajátos jelenségeik magyaráznak. Egymással való kölcsönhatásuk tartalommal tölti meg a kisebb térségeke... Steiner Waldorf-pedagógiája a földrajz tanításában összehasonlító módszert használ". Ráadásul, amint Alexander von Humboldt rámutatott, a földrajz minden bizonnyal tartalmaz valami esztétikusat is, amely az egymással összefüggésben levő testi és szellemi világ megérzésétől továbbhalad az egyetemesség érzete felé. "A természetről szóló leírások erősen korlátozottak és tudományos szempontból egzaktak lehetnek anélkül, hogy ennek következtében elveszítenék a képzelőerő tiszta leheletét." Ez a földrajztanítás alapvető szempontja.

A földrajztanításban a Földet mint egységes organizmust tekintjük. Ez magában foglalja mind az egészen belüli részek kölcsönhatásait, mind az egészet, mint a fejlődő lét tudatosságát. Ez rámutat az éghajlati földrajz jelentőségére, amely által könnyedén megérthetjük, hogy a részek az egész föld klimatikus rendszerének megjelenései. A különböző klimatikus zónák tipikus jelenségeit kutatva (akár tundra, akár az Egyenlítő körüli területek) felismerhető az általános és specifikus kapcsolat az aktuális körzettel. Mindkét módszer beletartozik tantervünkbe.

A körzetek közötti eltérésekhez való viszony szintén lényeges kérdés. Fontos, hogy a diákok a Föld kevéssé ismert részeinek megismerésekor - távolsági és méretbeli különbségek - maguk elé képzeljék az általuk jól ismert környezet jellegét.

Az első három osztály során a tanuló megismerkedik saját környezetével, az ott élő emberek által végzett munkákkal (kismesterségek). A 4. osztályban a lakóhelyére vonatkozó földrajzi és történelmi ismeretek a térbeli és időbeli tájékozódást fejlesztik A 4. osztálytól kezdődően külön tantárgyként szerepel már a földrajz, illetve 5. osztálytól a történelem, de a bennünket körülvevő világ összefüggéseit, egységességét szem előtt tartva.

Ennélfogva a környezettel kapcsolatos tanulmányok a történelemoktatás részét képezik, például hogy miként befolyásolják életünket és környezetünket mind a mai napig a görög-latin kultúra, a középkor, a jelenkori történelem, valamint az ipari forradalom találmányainak utóhatásai. Hasonlóképpen a földrajzoktatás keretein belüli környezettel kapcsolatos tanulmányok láttatják, hogy a klímát és a talajt miként befolyásolja a közlekedés, az ipar, a mezőgazdaság, és a különböző társadalmak életmódja. A környezettel kapcsolatos tanulmányok összefüggnek az anyanyelv tanulásával az üzleti életről szóló tananyagban, valamint a számtantanulással az üzleti számtanban. Steiner úgy vélte, hogy még a vallástanítás is része a környezettel kapcsolatos tanulmányoknak. A kilenc és tizenkét év közötti gyerekekre vonatkozó általános oktatási cél a következő: ki kell elégíteni a gyermekeknek a valóság megismerésére irányuló vágyát a természet és a világ tényeinek feltárásával, hogy kifejlődhessen bennük a világ iránti szeretet. Ez egyébként a tanterven átívelő cél.

A környezettel kapcsolatos tanulmányok fontos szerepet játszanak a természettudományokban (pl. a fizikában és a kémiában) is. Steiner fontosnak tartotta a 7. és 8. osztályos diákoknak az életről szóló fizikaórákat, amelyek megértetik velük a környezetükkel való kapcsolatukat.

Ez a gyermekek tizenkét éves korától kezdődően olyan általános oktatási célok megfogalmazásához vezet, amelyek tekintettel vannak arra az irányvonalra, amiben 'a világ és a körülöttünk folyó élet' befolyásolja az összes tantárgy tanítását: a gyermekeknek elsődleges elképzeléseket, ismereteket és gyakorlatot kell szerezniük az élet legfontosabb feladatairól. Nem elég csupán önbizalmat adni nekik, hanem fel kell bennük ébreszteni a környezetükben történtek megismerése iránti vágyat.

Összegezve elmondhatjuk, hogy 12 éves korig a földrajztanítás feladata, hogy közelebb hozza a Földhöz a gyermekeket, és tudatosítsa bennük a környező világot. Ezért is jelenik meg a 7. és 8. osztályos tantervben a kulturális földrajz: így a diákok a felső tagozatban majd egységes élő szervezetként tudnak rátekinteni a világra.

Néhány iskolában a 8. osztályos diákok a környezettel kapcsolatos tanulmányokkal összefüggő éves munkát készítenek, amely lehetőséget biztosít számukra az élő környezettel kapcsolatos tantárgyak anyagának elmélyítésére.

Itt kell rámutatnunk a felső tagozatos tantervben szereplő környezettel összefüggő tanulmányokra, amelyeket a különböző gyakorlati programok során végeznek, valamint a Technológia nevű tantárgyra, melyet Steiner már 1921-ben bevezetett. Néhány Waldorf-iskolában ezt a környezettel kapcsolatos egységes megközelítést egy teljesen újfajta felső tagozat kifejlesztésének alapjaként alkalmazták.

Célok és feladatok a 9-12. évfolyamon

A felső tagozatban a földrajztanítás feladata, mint minden más tantárgyé is, hogy figyelemmel kísérje a tanuló fizikai, lelki és szellemi fejlődését. Ebben az időszakban egységes egésznek tekinti a Földet. Kezdve a kőzetek fizikai sűrűségével, valamint a Föld életfolyamataival (vegetációs zónák; a Föld belsejében, illetve víz- és levegőburkában lejátszódó ritmikus folyamatok), befejezésül az emberi beavatkozás hatása a Földre (humán földrajz). Kerülni kell a teljesen absztrakt ismeretek átadását és a fizikai-matematikai oksági láncolatok túlhangsúlyozását. Nem a körülmények, hanem a folyamatok leírása a fontos, melyek a különböző régiók népességének kulturális helyzetére vonatkoznak.

A felső tagozatban a földrajztanításnak öko-földrajzzá kell továbbfejlődnie. Példákkal kell bemutatni az emberi tevékenységnek a különböző életfeltételekre gyakorolt ökológiai hatásait (esős és száraz évszakok, sztyeppék, esőerdők, monszun, és Golf-áramlat klímahatásai stb.), valamint a különféle társadalmak nagymértékben adaptált életstílusait és ipari gyakorlatát (a gyarmatosítás és újragyarmatosítás hatásai az ökoszisztémákban, a társadalmi és kulturális rendszerekben). A felső tagozat vége felé a földrajz 'a Föld fejlődésének tanává' változik át. Ha tanulunk az őshonos lakosság képességeiből, azzal a 'partneri viszony a természettel' szemlélet első magjait vetjük el. Egy emberléptékű társadalmi rend szempontjai a jövő perspektíváját tárják a diákok elé.