Az ötlet 2010-ben fogalmazódott meg. Ebben az időben két roma származású hallgatója is volt a Waldorf Pedagógiai Intézetnek. Ők inspirálták a Tanárképzést, hogy dolgozzon ki olyan pedagógus-továbbképzési programokat, melyek segítségével a roma gyerekeket tanító pedagógusok megismerkedhetnek a Waldorf-pedagógiával. Magyarországon még nem volt erre számottevő kísérlet, de nemzetközi tapasztalatok alapján bízni lehetett a sikerben.
Ezt mozdította elő egy nemzetközi szervezet, a Roma Education Fund, melynek célja, roma gyerekek és fiatalok oktatásának támogatása. Eddig nem volt rá példa, hogy pedagógus-továbbképzést támogattak volna, de felkeltette érdeklődésüket a kezdeményezés újszerűsége, és felvállalták annak anyagi támogatását. Ennek köszönhetően 2012 januárjában megindultak az előkészítő munkálatok.

Szent Kristóf legendája

Volt egyszer egy óriás, akinek olyan nagy volt az ereje, hogy puszta kézzel gyökerestől ki tudott tépni a földből egy fenyőfát. A neve Offerus volt. Már sok parasztnál dolgozott; de egyik udvarban sem maradt hosszasabban, mert a munkát mindig hamar elvégezte, és a semmittevés igen untatta. Ekkor így szólt magában: – Meg fogom keresni a világ legnagyobb urát, és csak neki fogok szolgálni; neki bizonyosan szüksége lesz teljes erőmre. Így hát Offerus országról országra, városról városra vándorolt és mindenütt a leghatalmasabb úr után tudakozódott. Végül aztán egy királyi udvarba érkezett. Egy kézműves inas azt mondta neki, hogy közel s távol ez a király a leghatalmasabb. 

Offerus a trón elé vezettette magát és felajánlotta szolgálatát. Amikor a király megpillantotta a nagy erejű óriást, így szólt: – Sohasem tudtam volna jobban hasznodat venni, mint éppen most. Te leszel a leghatalmasabb katonáim között; veled minden csatát megnyerek majd. A király ugyanis éppen aznap parancsolta maga elé országának minden katonáját. Sereget akart gyűjteni, mert a szomszéd király betört országába, és elfoglalt és fölégetett egy várost. Ellene akart most erős sereget küldeni. A legnagyobb sietséggel kellett a királyi fegyverkovácsnak Offerus számára egy hatalmas kardot kovácsolnia; mert a palotában minden más kard túlságosan kicsi volt neki. A következő napon a sereg csatába indult, élén az óriással. Már a harmadik napon hírvivő érkezett a palotába és jelentette: – Díszítsétek virágkoszorúkkal a kaput és a tornyokat, harcosaink győztek! Félelmetes volt látni, hogyan harcolt Offerus; a többiek számára alig maradt tennivaló; az óriási kard csapásai elől az ellenség az erdőbe menekült és szétszóródott a hegyekben; a rablókirály pedig meghalt!

„Kinek van jókedve,
Nekem van jókedvem.
Már kora hajnalban
Jókedvvel ébredtem.

Jókedvvel ébredtem,
Madárdal ébresztett,
Madárdal ébresztett,
Friss hajnal élesztett.”

Ezzel a kis versikével indul minden nap az első osztályban. Ezután – a Waldorf-óvodák ritmusához
hasonlóan – naponta változó tevékenységeket végzünk. Hétfőnként agyagozunk vagy méhviaszt
formázunk, keddenként fonalazunk, szerdán festünk vagy rajzolunk, csütörtökön ritmikus
gyakorlatokat végzünk, pénteken pedig – a vallásóra keretében – a körülöttünk lévő természetről
szóló mesét idéznek fel és hallgatnak a gyerekek.

  A tavalyi 10. osztály Erdélyben, Zabolán járt, két hetet töltött ebben a kis, dél-keleti faluban. Az alábbiakban az epochafüzetükből adunk egy kis válogatást. Nehéz volt kikeresni a sok nagyszerű leírásból azokat, amelyek egyrészt bepillantást engednek az olvasóknak a fiatalok ottani munkájába, másrészt, melyek kicsit megmutatják a falu lakosságának életformáját is.