Olvasnivaló >  Archívum >  Újság >  2008 szeptember > 

A 20. tanév elé
Kulcsár Gábor


Karácsony Sándor az 1945-ben megjelent Demokrácia és pedagógia című tanulmányában kritikusan vizsgálta az akkor napirenden lévő oktatási, nevelésügyi reformot. Írásában föltette a kérdést: Ahhoz, "hogy iskoláinkban a mának és a holnapnak szóló modern műveltséget tanulhassuk és taníthassuk, merőben újat kell-e adnunk, vagy - reformról lévén szó - re-formáljunk-e? (re= vissza)." Hiszen "...a reform nem akar újat. Ha meg akarunk újulni, vissza kell menni a helyes alapokra, s onnan kezdeni előről, de most már jól."

Karácsony Sándor kortársa, az 1909-ben született Mérei Ferenc (pedagógus és pszichológus) két egymástól jól elkülöníthető iskolarendszerről írt a tanulmányaiban: az intézmény- és a gyermekközpontú iskolákról. Az intézményközpontú iskolák a mindenkori állami érdekek kiszolgálói, a gyermekközpontúság pedig magáról a felnövekvő gyermekről szól. Az utóbbi tanintézmények nevelői azt vizsgálják, milyen a nyolc-, a tíz-, a tizenhat éves gyermek, milyen kérdésekkel, lelki kérdésekkel áll a világban, és a tananyagon keresztül ezekre a kérdésekre igyekeznek a gyermek fejlődési és érési szintjének megfelelő válaszokat adni. A tananyag ebben az esetben nem cél vagy öncél, hanem lelki táplálék. Ez az iskolatípus nem "az életre nevel", hanem itt a gyerekek élik a nyolc-, a tíz-, a tizenhat éves életüket.

Rudolf Steiner (1861-1925) is az embert, a felnövekvő gyermeket állította pedagógiai kutatásai középpontjába. Pedagógiai tárgyú előadásaiban és írásaiban megfogalmazza, hogy a nevelés alapvető feladata a gyermek megismerése és megértése, ez után következhet csak a tananyag művészi megformálása, az ismeretek átadása.

Az antropológia, a gyermekről szerzett ismeretek jelentik tehát a Karácsony Sándor által is említett helyes alapot, ide kell a nevelésnek visszatérnie, innen kell újból elindulnia.

***

A neveléstörténet végigkövetése is tanulsággal szolgál. "Volt olyan időszak, amikor a nevelő lépett föl diktátorként. Ura és parancsolója volt a növendéknek. Rendelkezett vele, fenyíthette kedve szerint. Volt olyan időszak is, amikor gyermek őfelsége volt a felelőtlen diktátor. Az iskolában az történt, amit a gyermek akart, úgy történt, ahogy parancsolni méltóztatott. Mint minden diktatúra, ez is megbukott..."(1)

A II. világháborút követő negyven év diktatúrában telt Magyarországon. Nem lehetett szó demokratikus nevelésről. "Mikor demokratikus a nevelés?... ha nem diktatórikus. Ha a növendéknek szabad növekedni, nem pedig kénytelen vele. Ha a nevelés közben a növendék is, a nevelő is fölszabadult. Ha mindkettő autonómiája biztosított... A nevelés akkor lesz demokratikus, ha minden rendű és rangú növendéknek szabad lesz az, ami eddig muszáj volt neki. Ez a boldog állapot pedig nem állhat be hamarább, csak akkor, ha a növendéket teljes értékű embernek tartjuk, és ennek megfelelően kezeljük: A gyermek nem velünk egyenrangú, hanem velünk egyenjogú fél. Nem tökéletlen és fejletlen felnőtt, hanem fejlett, tehát tökéletes kis gyerek, növekvő gyerek. Teljes joga és tökéletes autonómiája van. Többé egyetlen felnőttnek sincs joga diktatórikusan ráoktrojálni a maga felnőtt életét." (2)

***

Iskolánk alapítói közvetlenül a rendszerváltást követően ebben a szellemben kívántak alternatívát kínálni a szülők és az egész közoktatás számára. Az akkor 70 éves Waldorf-pedagógia már komoly nemzetközi iskolarendszert képviselt. Ennek részeként indult útjára 1989 szeptemberében Közép-Kelet-Európa első Waldorf-iskolája.

Az azóta eltelt 19 tanév élményei, eseményei és eredményei följogosítanak minket arra, hogy kiemelten kezeljük és ünnepivé emeljük a most kezdődő huszadik tanévünket.

Az ünnepi hetet 2009. május 11-16-ig tervezzük.

Művészeti bemutatókkal (zene, euritmia, színjáték), kiállításokkal ("nosztalgia-kiállítással", amihez az iskolai élethez kapcsolódó archiválható vagy kiállítható dokumentumokat várunk, valamint a gyerekek művészeti és egyéb iskolai munkáiból rendezett kiállítással), kerekasztal-beszélgetéssel, diákkonferenciával (öregdiák-találkozóval), Török Sándor tanítványainak meghívásával és előadásokkal szeretnénk színessé és emlékezetessé tenni ezt az ünnepi alkalmat.

Az ünnepi hét előkészítésében és lebonyolításában szükségünk van tevékeny szülői támogatásra. A szervezés mellett természetesen a tartalmi megformáláshoz is segítséget kérünk. Várunk tehát minden tettre kész szülőt, aki erőt és lelkesedést érez magában az ünnepi hét megszervezéséhez!

Ebből az alkalomból új rovatot indítunk az iskola lapjában. Hónapról-hónapra szeretnénk az iskola alapító és formáló személyiségeivel folytatott beszélgetést vagy tőlük származó írást közölni. Általuk emlékezhetünk vissza az elmúlt évek kiemelkedő eseményeire és arra, hogyan élték, élik meg az alapítás euforikus időszakát, az intézményesülést vagy a jelen helyzetet.

A szervezésben és a tartalmi összefogásban szívesen közreműködő szülők a huszadik@hidegkut-waldorf.hu e-mail címen írásban, illetve a kollégium bármely tagjánál személyesen jelentkezhetnek az ötleteikkel vagy a személyes felajánlásaikkal.



1 Karácsony Sándor: Demokrácia és pedagógia, 1945.
2 Karácsony Sándor: Demokrácia és pedagógia, 1945.

Kapcsolódó oldalak: A 20. tanév...