Olvasnivaló >  Archívum >  Újság >  2009 október > 

A 10. OSZTÁLY NYÁRI KIRÁNDULÁSÁRÓL
Miki és Dávid

"Ki az? Mi az? Vagy úgy! Fordulj be és aludj!"... Ez lenne a happy end, de itt kérem egy sad beginning-ről van szó! Fél hétkor már a Keletiben intéztük a szokásos nyájas, nyári bájcsevejt. Miután túl voltunk a formaságokon, és szundítottunk egyet a vonaton, már derűs szívvel dumáltuk meg a szünidei élményeket.

Iglón (Spisská Nová Ves) inkább több mint kevesebb lelkesedéssel indultunk idei megpróbáltatásainknak. A tavalyi mátrai túra után egyenesen kellemes volt, hogy csak néhány kilós hátizsák hasítja a hátunkat. Egy jó darabon az országút porában baktattunk izzó fejjel, majd betértünk a fák sűrűjébe. Persze az első pocsolyánál, ha úgy tetszik erdei folyamnál (Hernád) lepihentünk. Néhányan az elvetemültebbek közül (hogy a lányoknak tetszelegjenek) a habokba vetették magukat. Ezzel még nincs vége kalandjaink végtelen sorának, mivel máris újra a bájos ösvényekét tapodtuk talpunkkal majd beütemeztük a szokásos hegymászós eltévedésünket is. A szállófalunkban (Hrabusice-Káposztafalva) egy kedves, markáns asszonyság fogadott - aki már nagyon régen ismeri Bélát -, az a szervezkedős típus. Megérkeztünk szállásunkra, a rózsaszín falak hívogatón magasodtak fölénk. A kapufélfáról egy oroszlán kacsintott le ránk, de nem a külső a lényeg! Rikító falak és mű rózsabokrok, virág jellegű csillárok, szobák a szivárvány minden színében, vastag aranykeretbe foglalt, Picassót megszégyenítő műremekek és luxus zuhanyzó.

Kirándulás Szlovákiában, második nap. A Sucha Belá völgyébe suhantunk Bélával s Eszterrel. Egy kis patak vájta völgyben létrákon, köteleken táncolva, sziklákon csörtetve kúsztunk-másztunk. A Slovenský Raj (Szlovák Paradicsom) nemzeti parkban megtett utunkat sziklák, fenyőfák és "Ha összeadjuk a tegnapi utat és a holnapit, akkor most ez a nehezebb vagy azok együtt?" jellegű kérdések tarkították. A lélegzetelállító természeti szépségek - egyesek szemében - eltörpültek egy édes kismacska személyes kalandjai mellett. Épp, hogy megmenekültünk a közelgő viharfellegek elől. Barátságos fészkünkben díszes sor állt a zuhanyzó előtt. Estére kelvén a virsli után a rikikié és a "Most mutasd meg"-é lett a főszerep.

Kirándulás, Káposztafalva, harmadik nap. Az időjárás közbeszólt! Az éjszakai vihar szemerkélő esővé szelídült ugyan, de az aznapra tervezett Hernád-áttörési túrán, rövidített útvonalon csak a keményebb kötésű, illetve nem sérült egyedek képviseltették magukat. A többiek önfeláldozóan visszamaradtak takarítani... Sajnos Eszter már a kezdet kezdetén kipróbálta, vízálló-e cipője. (Nem!) Alattunk több száz méter mélységben a Hernád sós vize hömpölygött (?). Mi keskeny fémpallón egyensúlyozva imádkoztunk, hogy többen ne jöjjenek szembe.

Későn kaptunk észbe, így rohanvást indultunk, és a vonat az orrunk előtt ment el, de nem estünk pánikba, játékkal múlattuk az időt. Iglón pizza, majd irány haza. Az elválástól való szorongást ki kártyázásba, ki ice teába fojtotta. A kirándulás minden megjelent és meg nem jelent résztvevője igen élvezte ezt a három napot. Külön köszönet Huginak és Zalánnak, akik még mindig ragaszkodnak hozzánk.

Így hát jó kedvvel és összeszokva vágtunk neki az új tanévnek!

Miki és Dávid