Waldorf-pedagógia

A gyermek fejlődése
A pedagógia feladatai          A Waldorf-pedagógia sajátosságai

12 éves egységes iskola
A Waldorf-iskolák kezdettől fogva 12 éves egységes iskolaként indultak - Rudolf Steiner úgy látta, hogy az emberben rejlő lehetőségek későbbi kibontakoztatásához ennyi időre van szükség, függetlenül attól, hogy valaki fizikai vagy szellemi pályát választ-e felnőttként. A curriculum általános alapokat biztosít, és megóv a (túl) korai specializációban rejlő veszélyektől. A gyerekeknek nem 14-15 éves korukban kell eldönteniük, hogy a többszáz szakma közül melyiket válasszák, hanem a főbb szakirányok megismertetésével lehetőséget ad arra, hogy felismerjék önmagukban az irányultságokat - tapasztalatok szerint a növendékek alkalmazkodóképességüknek, rugalmas és önálló kezdeményezéseiknek, nyitottságuknak köszönhetően az élet bármely területén megállják helyüket.

Epochális oktatás
Az epocha görög eredetű szó, jelentése korszak. Az epochális tanítás rendszerében egy osztálynak ugyanannyi órája van egy adott tantárgyból, mint a hagyományos iskolában, de ezek nem heti 2-3 órára oszlanak el, hanem "tömbösítve" vannak, azaz a gyerekek egyetlen témával foglalkoznak 3-4 héten keresztül. Ez a tanítás első két órája (általában 8-10-ig), megszakítás és szünet nélkül. Az óra felépítése (a tevékenységek változatossága) biztosítja, hogy a gyerekek ne fáradjanak el - óra közben gyakran felállnak, mozognak, aktívan részt vesznek a tananyag feldolgozásában. Ezekben a hetekben az osztály életében minden az adott tantárgy jegyében történik - az osztályba kerülő tárgyak és képek, az olvasmányok, a beszélgetések. Ez a koncentráció jelentős mértékben megnöveli a tanulók elmélyülését a tananyagban. A témát tanítójukkal közösen dolgozzák fel, a passzív befogadás helyett folyamatok aktív részeseiként.
A gyerekek nem tankönyvekből tanulnak - az órán elhangzottak és az önálló kutatások eredményei egy sima lapú epocha füzetbe kerülnek, maguk készítette (sokszor bámulatos művészi érzékkel kivitelezett) rajzok, ábrák kíséretében. A rendszeres gyakorlást igénylő tárgyakat (idegen nyelvek, zene, művészeti és kézműves tevékenységek) a hetente ismétlődő szakórák keretében sajátítják el a gyerekek. Ezek száma az életkor előrehaladásával növekszik.

Alap készségek (írás, olvasás, számolás)
A Waldorf-pedagógiában nagy hangsúlyt kap, hogy az alapvető kulturális készségeket a gyerekek biztonsággal sajátítsák el. Fontos, hogy ezek a készségek automatizmussá váljanak, hogy a későbbiekben maga az írási, olvasási tevékenység ne vonja el a figyelmet a gondolatokról - amit le kell írni vagy meg kell érteni. Ennek megfelelően a Waldorf-iskolákban az írás és olvasás alapozására hosszabb idő áll rendelkezésre, mint a hagyományos iskolákban. Az elvárás az, hogy körülbelül a harmadik év végére tudjanak a gyerekek biztonsággal írni, olvasni, számolni, nagy teret hagyva az egyéni különbségeknek, siettetés nélkül.

Értékelés
A Waldorf-iskolákban nincs hagyományos értelemben vett feleltetés és osztályozás, a gyerekek azonban folyamatos visszajelzéseket kapnak tanítójuktól az éppen elvégzett munkáról. A személyre szóló értékelés módot ad arra, hogy pozitívumokról és negatívumokról egyaránt szó essék benne, amitől a gyermek az odafigyelést és törődést érzékeli, és még a negatívumokat tartalmazó értékelés is elfogadhatóvá, serkentő erővé válhat. A gyerekek számára a motivációt nem a jobb osztályzat megszerzése jelenti, hanem a természetes tudásvágy. A feleltetés hiánya pedig nemcsak a teljesítménnyel kapcsolatos szorongást csökkenti, hanem - áldásos "mellékhatásként" - sokkal több időt hagy a tényleges tanulásra.
A szülők a havonta megtartott szülői esteken, a tanítóval folytatott személyes beszélgetés során, illetve az év végi szöveges értékelésből tájékozódhatnak a gyermekek előrehaladásáról.

Művészetek - a "szív iskolája"
A Waldorf-pedagógiában a művészeti nevelés célja nem elsősorban művészek képzése, hanem az élet művészi átélésének, alkotó megközelítésének közvetítése. Az egyes művészeti ágak a napi tevékenységek részeként vagy szakóraként vannak beépítve az oktatásba. A gyerekek sokat énekelnek, elsőtől kezdve furulyán, később húros hangszereken zenélnek, rendszeresen rajzolnak a füzeteikbe. Az évek során megismerkednek a festés, a grafika a fafaragás, a szobrászat alapvető művészeti technikáival, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a művészetek több (a fentieken kívül a hangszeres zene, színjátszás, irodalom) formájában is kifejezhetik önmagukat, érzéseiket, és megélhetik, hogy hozzá tudnak tenni valamit a világhoz.
A Waldorf-iskolákban elsőtől kezdve gyakorolnak egy sajátságos mozgásművészetet, az euritmiát, amely a beszéd és az ének mozgástörvényein alapul. A szó görög eredetű, jelentése: szép, jó ritmus. A Waldorf-pedagógiában alkalmazott euritmia "lélekkel átitatott testfejlesztés". A heti rendszerességű órákon a gyermekek az életkoruknak megfelelő szinten ismerkednek a zene és a vers elemeivel, kifejezési eszközökkel, stílusokkal. Az átélt élmények segítik a gyermek harmónikus fejlődését, erősítik a különböző készségek kialakulását (például írás, számolás, olvasás és nyelvi készségek). A közös mozgásban a gyermekek megtapasztalhatják a közösség erejét, saját helyüket a térben és a világban.

Mesterségek - a "kéz iskolája" A Waldorf-pedagógiában rendkívül fontos helyet tölt be a tevékenységeken és tárgyak készítésén keresztül történő tanulás. A tevékenységből és a mozgásból emelkedik ki a gondolkodás és az értés. A manuális munka olyan alkotói folyamat, melynek során a gyermekek elmélyülnek az ideákban és a matériákban, és így fejlődnek képességeik. Az a tudás és értés, amelyet tevékenységeken keresztül szereznek meg a gyerekek, lehetővé teszi az eredményesség egy olyanfajta érzésének kialakulását, mely egész életén át biztosítja a kézzel készített tárgyak értékelését és tiszteletét. Az alsóbb osztályokban a kézimunka (kötés, horgolás, hímzés), majd felsőbb osztályokban a fafaragás, a szövés, fonás, fém- és bőrmunkák szerepelnek a tanrendben - ezeken az órákon egyedi munkákat készítenek, amelyeket általában használnak is.