Waldorf-iskola és pedagógia > Tanterv és tantárgyak
Waldorf kerettanterv
HORIZONTÁLIS TANTERV
1. osztály
2. osztály
3. osztály
4. osztály
5. osztály
6. osztály
7. osztály
8. osztály
9. osztály
10. osztály
11. osztály
12. osztály
13. osztály
10. évfolyam
Miben különbözik a tizedik osztály a kilencedik osztálytól? A közös munka
során egyre inkább önálló személyiségek alakulnak ki. A cél az, s ilyen irányú
lépéseket kell foganatosítanunk, hogy a tanulók öntevékenységük révén önmagukra
találjanak. A gondolkodás tisztasága és növekvő ítélőképességük kell, hogy
segítsen a diákoknak abban, hogy a szimpátia-antipátia bizonytalan érzelmi világától
egyre jobban eloldják magukat. Erre szolgálhatnak azok a viták, melyeken a világ
törvényszerűségeit analizálják, s ismerik meg gondolkodás révén.
A biológiával kapcsolatban Rudolf Steiner tantervi ajánlása a következőképpen
hangzik: "Érthetővé kell tenni az embert, mint egyedi lényt (...) A fizikai embert
a szervekkel és a szervi funkciókkal, ezek lelki és szellemi összefüggéseivel."
Kiindulópontként a morfológiai megközelítést választjuk, amelyre fokozatosan az
élettani és a pszichoszomatikus szervvizsgálatot építjük. Ezenközben nyílik lehetőség
arra, hogy összehasonlítsuk egymással az agyat és az idegrendszert. A szív és a
keringési rendszer kapcsolatának feltárása rendkívül fontos érzelmi tapasztalat a
tanulók számára. A fiatalok számára önmaguk egy olyan területe nyílik meg, ahol
minden fejlődési folyamat kölcsönhatásokkal bír, s erre rendkívül fogékonyak ebben
az életkorban.
A földrajzepochában a holisztikus vizsgálat a víz- és levegőburokra, a klímazónákra
és további szférákra (a Föld belseje, külső burkok) is kiterjed, valamint tárgyaljuk
ezek sokrétű összefüggéseit és mozgásait is. Ezzel a bioszféra és az ökológia
alapjainak megértését is továbbépítjük. A cél az, hogy a Földet egy olyan élő
organizmusként fogjuk fel, amely a ritmusaiba és körforgásaiba való beavatkozásokra
rendkívül érzékenyen reagál.
A kertépítésben a művelés és a kultúrateremtés kerül előtérbe. Amennyiben a tizedik
osztályban kertépítést is beiktatunk, akkor abban az oltás misztériumával foglalkozzunk.
Ahogyan a kilencedik osztályban a mezőgazdasági gyakorlat helyettesítheti a kertművelést,
úgy a tizedikben kertépítés helyett erdészeti gyakorlatot iktathatunk be.
Ez nem feltétlenül helyettesíti a kertépítést, lehet kiegészítése és elmélyítése
a fentieknek. Fontos ebben az életkorban, hogy a tanulók közvetlen élettapasztalatokra
tegyenek szert a legkülönbözőbb foglalkozások által. Az erdészeti gyakorlatot
helyettesíthetjük valamely más munkagyakorlattal is.
A történelemepocha keretében egy olyan nézőpont kerül előtérbe, amely érezhető összefüggésben
áll a földrajzzal: az emberi és kulturális evolúció hátterében a föld és a földrajzi
környezet változásai állnak. Lehetőség nyílik az emberi őstörténet megismerésére a
homo sapiens megjelenésétől, és a mintegy 40 000 évvel ezelőtti paleolitikus forradalomtól
kezdve. Ennek során alkalmunk van a jégkorszaki magaskultúra művészetének tanulmányozására,
amit az utolsó jégkorszak végén a mezolitikus átmeneti időszak követ. A mezőgazdaság kialakulása
és az első állandó települések alapítása nemcsak a prehisztorikus ember gazdaságában számít
nagy előrelépésnek, hanem az emberi tudat fejlődését is alapvetően befolyásolta. Ennek
köszönhetők a városi civilizációk kialakulása: vallásállamaikkal, templomaikkal, az
írásbeliség kialakulásával, bürokráciájukkal, törvényeikkel, és hierarchikus szociális
rendjükkel. Ugyanitt tárgyalhatjuk a jelentős technikai újításokat, és a városiasodás
egyéb következményeit, mint például azokat a betegségeket, melyek állatokról kerültek
át az emberre. Ezen kultúrák tanításakor arra kell leginkább törekednünk, hogy
összehasonlításokat végezzünk abból a szempontból, hogy a különböző földrajzi adottságú
kultúrák hogyan birkóztak meg természeti adottságaikkal, és milyen társadalmi formációkat
hoztak létre. A tanulók megtapasztalhatják az ember és a Föld kapcsolatának alakulását,
miközben végigkövetik az egyéniség fokozatos kiemelkedését a csoportból, legyen az
klán, törzs, vagy nemzet.
A magyarepocha hasonló dolgokat közvetít, mint a történelem, amennyiben figyelmét a
mítosztól az irodalom kialakulásáig vezető útra irányítja, és végigköveti azt a
változást, ahogyan kiválik a kezdeti közösségi, rituális-vallási művészetből az egyén
hangja. Egy másik epochában módot teremthetünk arra, hogy egyszerre foglalkozzunk
nyelvészettel, a költészet dikciójával és esztétikájával, melynek során feltárhatjuk
az emberi nyelv eredetét és struktúráját.
Művészettörténetben ez ideig elsősorban képzőművészettel foglalkoztunk. Most a költészet,
mint a nyelv művészete kerül az érdeklődés homlokterébe, s ezáltal a hangsúly a
térben kifejeződő művészetről az időben kifejeződő művészetre tolódik. A költészet
formai törvényeit - ritmus, hangzás, kép - epikus, lírikus és dramatikus példákon
tanulmányozzuk, és saját próbálkozásokon keresztül gyakoroljuk (az úgynevezett
metrikus-poétikus epocha keretében). Egy második epochában tovább tanulmányozhatjuk a
festészetet az Alpoktól északra fekvő területek művészetével (Dürer, Holbein,
Grünewald, van Eyck, Rembrandt). Ennek során a kompozíciós-formális nézőpontok, a
felépítés elvei kerülnek előtérbe a tizedikesek megértés és megismerés iránti
vágyainak megfelelően.
Festészet órán újra előkerülnek a színek, melynek során a tanulók először a színek
kifejezőerejét gyakorolhatják, majd olyan motívumokat alakíthatnak ki, melyek
segítségével hangulatokat, lelkiállapotokat tudnak kifejezni. Hasznos lehet ebben az
életkorban még a metszetkészítés: megmozgatja a tanulók gondolkodását, ugyanakkor
precíz munkára készteti őket, melynek során a kép tükörképét kell először megrajzolniuk;
avagy tárgyak készítésekor különböző zsalukat és lemezeket kell alkalmazniuk.
Az euritmia tanítása megfelelő példákon keresztül támogatja a poétikát és a
nyelvhasználatot, melyeket a csoport (mint egy kar\kórus) közös mozgással mutat be.
Ehhez a diákoknak önálló formákat is ki kell dolgozniuk.
Az idegen nyelvek tanulásában fontos szerepet játszik, nagy élvezetet jelenthet,
a humor érzékelése a közvetlen megértésben (fordítás nélkül). Humoros szövegek,
viccek, idiomatikus kifejezések tanulmányozása szélesítheti a tanulók szociális,
lelki és kulturális horizontját. Ugyanekkor kezd kifejlődni a diákok stílusérzéke
is. Ezért egyre növekvő mértékben használunk eredeti (rövidítetlen) irodalmat.
A tiszta gondolkodás öröme mellé társulhat az eszközként használt nyelvtan fölötti
öröm. Összehasonlító nyelvészeti vizsgálatokkal (például a magyar és egy idegen
nyelv összevetésével) megmutathatjuk a tanulóknak, hogy a nyelv szelleme miként
képes kifejezésre jutni a különböző népszellemek kreativitásán keresztül. A különböző
nyelvek fejlődésének tanulmányozása segíthet még jobban feltárni a nyelv evolúciója
mögött az emberi tudat alakulását. Az idegen nyelven lezajló vita - például egy
tényállás bemutatása és ugyanennek megcáfolása - is elősegíti az ezen a nyelven
történő gondolkodást.
A zeneórákon azon fáradozunk, hogy a gyermekek alapokat kapjanak a valódi zeneértéshez.
Ehhez kórusműveket és kamarazenei darabokat gyakorolnak. Az összhangzattant a
megtanult példákon keresztül fejlesztjük tovább.
A matematika-, a fizika-, a kémia-, az ábrázoló geometria epochák és a földmérési
gyakorlat kiindulási pontja is hasonló. A fizika tantárgy tartalmában különösen tiszta
formában jelennek meg a földi (fizikai) világ képződési-keletkezési elvei: sehol másutt
nem ennyire áttekinthetőek a természeti törvények, levezetésük sehol nem ragadható meg
olyan világosan, mint a klasszikus mechanikában. A tanulók úgy képesek a kísérlettől a
megfigyelésen át a törvényszerűségig, a képletekig, és a számításokig eljutni, hogy
közben soha nem vesztik el tisztánlátásukat. A tiszta megfigyelést, a logikus következtetést,
az ok-okozati viszonyok észlelésének mikéntjét és az analitikus gondolkodást iskolázzuk
ekkor.
A tizedikes számára az egyik legfőbb célkitűzés, hogy utat találjon az élet gyakorlati
oldala felé. A függőlegesnek a vízszinteshez való viszonya határozza meg a gyakorlati
feladatok fogalmi keretét, legyen szó pontos megfigyelésről vagy józan ítéletalkotásról.
Földméréskor, csakúgy, mint a műszaki rajznál a derékszög alkotja a keretet az elméleti
számítások elvégzéséhez. Fafaragáskor, mint minden szerkesztéskor ez adja az elméleti
hátteret a pontos méréshez. Ruhavarráskor vagy szabáskor minden egyéni minta az anyag
szövésének derékszögű mintájához viszonyul. Ha agyagozunk, akkor is úgy kell az agyagot
elhelyeznünk a korongon, hogy ügyelünk az edény függőleges és vízszintes síkjára.
Fémmunkák készítésekor a vas kovácsolása és megformálása az üllőn a kalapács ritmikus
ütögetésével a megmunkálás erejének pontos felmérését, valamint az anyag ismeretét követeli
meg a diákoktól.
A földmérésepocha kitűnő alkalmat kínál arra, hogy a tanulók kiismerjék magukat a Földön,
azáltal, hogy a Föld egy kis részét (fel)mérik, lerajzolják azt. Az egy- vagy kéthetes
gyakorlat után az adott részt úgy ismeri már, mint a tenyerét. A földméréshez a mérésnek
három szintjét kell elsajátítani: a becslést, a talaj mérését rudakkal, láncokkal és
mérőszalaggal, és az elméleti számításokat, melyek a teodolit mérésein alapulnak. E három
mérésből kapott eredményt kell integrálniuk ahhoz, hogy háromdimenziós rajzot tudjanak
készíteni. Ha ezeket a műszaki képességeket földrajz tanulmányaikban használják fel,
megtanulnak pontosan dolgozni és eligazodni a térben. Ezen gyakorlattal szoros kapcsolatban
áll a trigonometria tartalma, amely az első matematikaepocha fő részét képezi, és amelyet
aztán a földmérésben felhasználunk. A cosinustétel a fizikában is segít a statikai számítások
elvégzésében.
A ritmikus számolási eljárások területén, a százalékszámításban és a logaritmusszámításban
dolgozhatunk további matematikai törvényszerűségeken. A matematikának ebben az osztályban
mindenhol a gyakorlati felhasználásról kell szólnia. Az irracionális számok és az
összemérhetetlenség elve, melyekből az aranymetszés törvényszerűségeit levezethetjük,
már az emberre vonatkozó képzőelvek másfajta minőségére, és egyúttal már a 11.
osztályban tárgyalandókra mutat előre.
Kémiában a tanulók a savak és bázisok polaritásán, és a sók kristályképzésén dolgoznak.
Ez az epocha közvetlen összefüggésben áll a geometriával, ahol nagyrészt a szabályos
és a félszabályos testekkel, és ezek szimmetria-törvényszerűségeinek rajzos
feldolgozásával foglalkoznak.
Technológiaórákon a rosttól a fonalon keresztül a textil-feldolgozásig vezető utat
tárgyalják, és kezükkel kivitelezik ezt. A földméréshez és más praktikus tárgyakhoz
hasonlóan a munkadarab maga fogja kijavítani a tanulót a maga kikezdhetetlen objektivitásával.
A súlypont itt a mintadarab használati értéke lehet. Emellett a gyakorlati élet olyan egyéb
technikai problémáit is megtárgyalhatjuk, mint pl. a kerékpár sebességváltója vagy a
WC-öblítési mechanizmusa. A 10. osztály a legalkalmasabb arra, hogy a használt anyagok
újrahasznosításáról beszéljünk, melynek során a nyersanyagtól a kész produktumig vezető
körforgás újrakezdődik.
A technológia egyik részterületének tekinthetjük az informatika tanítását, amely során
felelősségteljesen meg kell vitatni, hogy az informatika miként befolyásolja az ember
életét. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanítanunk, mi az információ, hogyan tárolták
eddig, és hogyan tároljuk ma, és meg kell tárgyalnunk a kérdés szociális vonatkozásait
is. Ehhez az epochához tartozik a rögzített hang és a matematikai számítások rövid
történetének felvázolása is. Ezeken az órákon kell a számítógép használatának alapjait
is megtárgyalni, és működési alapelvét megértetni. Ettől az osztálytól kínálkozik
annak lehetősége is, hogy a fizikai alapokkal és a matematikai ismeretekkel összefüggésben,
a gyakorlatban is kivitelezzék az automatikus parancsfuttatás legegyszerűbb technikai
megoldásait, és például kis számológépeket hozzanak létre, aminek segítségével könnyen
megtanulható a számítógép működésének alapelve.
A tanulók gyakorlati és az életben alkalmazható dolgok iránti igényét egy elsősegély
gyakorlattal elégíthetjük ki. Növeli a diákok belső biztonságérzetét, ha képessé
válnak arra, hogy azt tegyék, amit egy adott helyzet adott pillanata megkíván.
Pedagógiai célkitűzések a 10. évfolyamban
Törekedni kell arra, hogy 10. évfolyam végére a tanulók már:
- tudjanak objektíven és tisztán gondolkodni, logikai, kauzális következtetéseket hozni, tudjanak józan ítéleteket és fogalmakat alkotni,
- ismerjék fel a világ természeti törvényszerűségeit analitikus gondolkodás segítségével, és gyakorlati helyzetekhez fogalmi eszközöket tudjanak hozzárendelni,
- értsék, hogy összetett folyamatok miként jönnek létre, honnan erednek, és milyen alapelveken nyugszanak,
- pontos munkát végezzenek, és tudják mindazt a gyakorlatban alkalmazni, amit elméletben tanultak,
- vállaljanak felelősséget munkájukért és viselkedésükért, képesek legyenek döntéseikben, választásaikban belső meglátásukat követni, és tudjanak önálló véleményt alkotni, s ezt meg is tudják indokolni.