Waldorf-iskola és pedagógia > Tanterv és tantárgyak
Waldorf kerettanterv
HORIZONTÁLIS TANTERV
1. osztály
2. osztály
3. osztály
4. osztály
5. osztály
6. osztály
7. osztály
8. osztály
9. osztály
10. osztály
11. osztály
12. osztály
13. osztály
9. évfolyam
Fejlődési jellegzetességek
A tanítás egyre inkább a gondolkodás és az ítéletalkotás ébredő erőihez
igazodik. Ez az intellektus fejlesztését és gondolkodás egyre tisztább
használatát teszi szükségessé. A gyerekek tudatosabban élik meg a szépség,
igazság és jóság iránti bizalmatlanságukat. Az ebből fakadó nevelési feladat,
hogy erősítsük a világgal szembeni morális elvárásaikban a fiatalokat, s
ugyanakkor segítsünk nekik elfogadni a valóságot.
Történelem órákon újra a 15-20. század közötti időszakot tárgyaljuk. A cél az, hogy
a diákok megismerjék a korszak azon vezető eszméit, amelyek új fejlődési folyamatokat
vezettek be a történelembe (francia forradalom, amerikai függetlenségi háború és az
amerikai alkotmány, az oroszországi forradalom stb.). Ezek az eszmék gyakran a gonosz
hatalmi eszközévé is válhatnak - mint ahogy a Harmadik Birodalom példája mutatja.
Ezeken a példákon keresztül világossá válnak azok a problémák is, melyeket a fiatalok
magukon is éreznek a kilencedik osztályban: az, hogy az ideáltól a megvalósulásig vezető
úton szükség van a valóság érzékelésére; hogy a morális merevség és a fanatikus
idealizmus következménye erőszak és történelmi kudarc is lehet.
A földgömbről eltűnnek az utolsó "fehér foltok" is, az emberi tudat lassanként egységében
kezdi el szemlélni a Földet. A történelemepocha célja, hogy felébressze a fiatalok világ
iránti érdeklődését. Azokkal a történelmi erőkkel is meg kell ismerkedniük, melyek a
világ jelenlegi helyzetét határozzák meg. Az új évezred kezdete egy olyan komplex világot
hoz magával - gondoljunk a hidegháború végére, Ázsia és Afrika véget nem érő konfliktusaira,
az elhúzódó posztkolonialista időszak dezintegrációs erőire -, amelyben a fiataloknak orientációs
pontokra van szükségük. A világgazdaság és a kommunikációs rendszerek globalizációja új
korszakot hozott a világtörténelemben, mely rendkívül izgalmas a tanulók számára. A diákoknak
az elektronikus média, s különösen az internet területén egyre növekvő tudását is "globális
kontextusba" kell helyeznünk.
A fizika epochában az emberi kutatótevékenység és felfedezések fontos vívmányait tárgyaljuk:
a gőzgépet, a gőzmozdonyt, a robbanó- és az elektromotort, a villanyégőt, a telefont, a
számológépet, a televíziót, a lézert és a számítógépet (néhányat ezek közül már 8. osztályban).
A tanulók 9. osztályban a 18-19. század racionálisan kidolgozott technikájával foglalkoznak.
Számos technikai újítás ezek közül forradalmasította az emberek mobilitását és kommunikációs
lehetőségeit. A téma feldolgozásakor az egyik legizgalmasabb feladat annak a kapcsolatnak
a feltárása, ami az egyes gépek feltalálása, és a használatukból fakadó tudati változások
között figyelhető meg. Fontos, hogy tárgyaljuk ezeknek a felfedezéseknek a mindennapi életre
gyakorolt hatását, csakúgy, mint azt is, hogy mi várható, ha még korszerűbb berendezések és
rendszerek váltják majd le a régieket. A tanulók a posztindusztrializmus korszakába nőnek bele,
amire fel kell őket készítenünk.
Ennél a témánál döntő, hogy a diákok megismerkedjenek azokkal az emberekkel, akiknek az eszméi
és elszántsága ezekhez a felfedezésekhez vezettek. Ezeken a példákon keresztül a technikát,
mint az emberi gondolat megvalósulását ragadhatják meg. Ezen gondolatmenetek műhelyébe, illetve
a feltalálók életrajzába való betekintés morális terhelés nélkül, mégis a mai kultúrpesszimizmus
ellenében lelkesítheti őket.
Matematikában az egyenletek és a valószínűség számítás áll a középpontban. Ez a formális, logikai
gondolkodásnak jó gyakorlóterepe. Mindenféle másodfokú egyenleteket, valamint terület- és
térfogatszámításokat végzünk.
Geometriában egyszerű, szabályos platóni testeken próbáljuk meg, hogy előbb egy belső képet
alkossunk róluk, s csak azután rajzoljuk le őket. Ezt - különösen a szerkesztését tekintve -
egyszerű, térben jól átlátható, ferdenézeti ábrázolási móddal, illetve függőleges párhuzamos
projekcióval végezhetjük el. Hasonló módon járunk el a kúpszeletekkel is, ami újdonság a 8. osztályhoz
képest. Dinamikus képzeletgyakorlatok segítségével ellipszist, parabolát és hiperbolát szerkesztünk.
Biológiában folyatjuk a 8. osztályban megkezdett embertant: az ember csont- és izomrendszerét tárgyaljuk,
valamint az érzékszerveket, melyek segítségével az ember a fizikai létezést tapasztalja meg. Az előző
évben elkezdett témák továbbvezetésével ezúttal lényegesen mélyebbre hatolhatunk a csontrendszer
felépítésének és funkciójának tanulmányozásában. Éppen ezekkel a kérdésekkel, többek között a
gravitáció leküzdésével van öntudatlanul is elfoglalva egy tizenöt éves: a felegyenesedés egész
témaköre centrális helyet foglal el ebben a korban; ugyanakkor az érzékszervek teszik lehetővé,
hogy a saját, sokszor túl szűknek érzett testükből kinyújtózzanak.
A földrajz felső tagozaton a Föld egészével kezd el foglalkozni. A 9. osztályban először a kőzetburokkal.
A fiatalokban újonnan felébredő, de még rendezetlen személyiség erőit, és egyre növekvő véleményformáló
képességüket igyekszünk a geológiai jelenségekre irányítani. Létünk fizikai alapjainak szakszerű megismerése,
annak tektonikai és geomorfológiai folyamatai tájékozódási pontokat nyújthatnak, és érzékeltethetik,
hogy a földfelszín szerkezete nagymértékben a felszín alatti dinamikus erők munkájának következménye.
Az erózió szinte érzékelhetetlen és mégis terméketlenítő folyamatával szemben a vulkánikus tevékenység
dinamikája a változások szélsőséges formáit tárja a tanulók elé. A leülepedés kiegyenlítő és újraépítő
folyamata stabilizáló középutat jelent e két szélsőséges pólus között. Az erő- és időskálák szélsőségei
olyan polaritások, melyek jól tükrözik azokat a végleteket, amelyekben a fiatalok a világot
megtapasztalják.
Kémiában az anyagok keletkezési folyamatait tekintjük át: az égés és az izzítás termékeit, az elszenesítés
eredményét, a szerves anyagok lebomlásának folyamatát egészen a humuszképződésig, a kőolaj kialakulását, a
növényekben lezajló átalakulási folyamatokat. A desztilláció kapcsán a diákok átélik az anyagok előbb
illékonnyá, majd újból kézzelfoghatóvá válását, a tisztulást és a tisztítást, tehát olyan folyamatokat,
amelyeken maguk is átesnek.
A művészettörténet, amely a felső tagozat elején új tantárgyként jelenik meg, központi jelentőségű a
9. osztály számára. A szervetlen–élettelen természettudományos tárgyak (fizika, kémia) szigorú törvényeit
és súlyát kell kiegyensúlyoznia, és egy egészen más világot a diákok elé tárnia, amelyben az ember
szabadon teremtheti meg önmaga törvényeit. A szobrászat és a festészet remekműveivel való megismerkedés
során örömét leli a művészetben, és azt tapasztalhatja, hogy a művészi tevékenység egy olyan terület az
ember számára, ahol a szabadság átélhető. Az európai iskolákban a nyugati kultúrhagyományt az ókori
egyiptomi művészettől kezdjük feltárni, ezt követi a görög, a római, majd a korakeresztény művészet
tárgyalása egészen a középkorig, majd az itáliai reneszánsz kezdetei. Legfontosabb feladatunk, hogy
érzékeltessük, hogy a művészetben az emberi tudat változásait követhetjük nyomon.
Rajz órán kizárólag a fekete-fehér polaritásában dolgozunk, tehát teljesen abban a szélsőséges világban,
amelyben a 9. osztályosok élnek. Az alkotó munka során, miközben ezen polaritásokkal tudatosan foglalatoskodnak,
a diákok saját lelki szükségleteiket élik át. Különösen fontos a sötétből a világosba való átmenet,
és az élet kritikus, átmenetet képező "szürke területeinek" feltárása.
Az irodalom tanításában szintén több fő téma állhat egymás mellett. Az egyik epocha a dráma és színház
kezdeteivel foglalkozhat. Szakrális eredeténél fogva mind a tragédiának, mind a komédiának megvannak
a maga spirituális vonatkozásai. Ebben az életkorban különösen fontos megtapasztalni a szakrálistól a
világi felé vezető átmenetet. A drámát mind elméleti, mind történeti keretbe kell helyezni, s természetesen
a gyakorlatban is meg kell tapasztalniuk drámaműhelyek és játékok segítségével. Ennek a folyamatnak az
ókori dráma tárgyalása lehet a csúcspontja. Például Szophoklész hősei a legmagasabb rendű személyiségek
tanulmányozására teremtenek lehetőséget. Lehetőség teremtődik arra is, hogy a nyelv szellemével belső
kapcsolatot alakítsanak ki, és újraépítsék a kamaszkor során meglazult, vagy esetleg teljesen elveszett
kapcsolatot a szellemiséggel.
Másik téma lehet a humor. A humor távolságot teremt a dolgok és önmagunk között, ezáltal megtanítja a
tanulókat arra, hogy a dolgokat különböző perspektívából lehet szemlélni. Ennek révén fontos pszichológiai
felfedezésekre tehetnek szert az emberi természetre vonatkozóan. Ezenkívül a humor elvesz valamennyit a
kritika éléből, és elviselhetőbbé teszi az önmagunkról alkotott képet is. A nevetés az individuális
ember különleges képessége, ami segít feldolgozni azt, ami vele történik. A különböző lelkiállapotokat,
így az együttérzést, a részvétet, a sírást, a nevetést valamin vagy valakivel együtt, szintén meg lehet
szociális és pszichológiai szempontból is vizsgálni. Ha ezeket a lelki minőségeket az esztétikum segítségével
stimuláljuk, a kilencedikesek átélhetik a világ ellentétei közt szüntelenül fennálló feszültséget, de
felcsillanhatnak számukra a feloldás lehetőségei.
Ahhoz, hogy a diákok megtalálják saját hangjukat - csakúgy, mint az íráskészség esetében - gyakorlásra
van szükségük. Megkönnyíti a nyelvvel való új, tudatos kapcsolat kialakulását, ha különböző stílusokat
gyakorolnak írásban és szóban, esszéket, tanulmányokat írnak, könyvbeszámolókat készítenek. Az a folyamat,
melynek során az egyén eltávolodik saját kulturális környezetéről, kiterjed az anyanyelvre is. Ez vezet
ahhoz, hogy a fiatalok egy saját "belső" használatú nyelvet dolgoznak ki, melyben azokat a kifejezéseket
alkalmazzák előszeretettel, melyek a legkevésbé magától értetődők. A meghökkentés, melyet e nyelv a
felnőttekből kivált, a folyamat lényegéhez tartozik.
Az a tendencia, melynek során az egyén elidegenedik saját örökül
kapott nyelvétől, előnnyé válik az idegen nyelvek tanulásánál.
A tanulók olyan gondolkodásmódokkal és kifejezésekkel ismerkednek meg, amelyek
anyanyelvükön szokatlanok, s élvezik az ebből adódó lehetőségeket. Olvasmányként
olyan kutatók, mérnökök és más jelentős személyiségek életrajzát választhatjuk,
akik a történelemórákon tanult korszakok meghatározó személyiségei voltak.
Érleli a fiatalok eszményeit és céljait, ha olyan emberek életével ismerkednek
meg, akik embertársaik előtt jártak a Föld meghódításában. Más kultúrákban
való elmélyülés szintén szélesíti a kamaszok látókörét. A mai időkben különös
jelentőséget kap az idegennyelv-oktatásban az, hogy a tanulók megértsenek másokat,
legyenek azok 'idegenek' vagy 'menekültek'. Különösen jelentős a modern
idegennyelv-tanítás minden kulturális vonatkozása egy olyan életkorban,
amikor a fiatalok hajlamosak elmerülni saját népszellemük egyes elemeibe.
Újra áttekintjük és rendszerezzük mindazt, amit nyelvtanból tanultak, s ezáltal
az eddig gyakorlás által megtanult dolgok számára új megértési lehetőségek nyílnak.
Az idegennyelv-tanítás mostanra már nem utánzásra és a nyelvben való megmerítkezésre
épül, hanem a szövegek kívülről való megtanulásán és alkalmazásán keresztül
eljutott oda, hogy a diákok most már érteni akarják a nyelvet. Ennélfogva különösen
fontos a kilencedik osztályban az egész nyelvtani rendszer szisztematikus összefoglalása,
mely szabályok, rendszerek tudatosításán, és idiomatikus szókapcsolatok összehasonlításán
kell, hogy alapuljon. Ez az az életkor, amikor a nyelvtankönyv a tanítás hasznos eszközévé
válik. Korábban a tankönyveket referenciaként használhattuk, vagy azoknak a
dolgoknak az ismétlésekor váltak hasznossá, amiket már tanítottunk. Most elérkezett
az ideje az olyan szisztematikus tankönyvek alkalmazásának, melyek absztrakt struktúrák
és táblázatok segítségével építkeznek. Csakúgy, mint az irodalomtanításnál, a nyelvtan
tanításánál is szükség van egyfelől humorra, életrajzok olvasására, és köznyelvi fordulatok
alkalmazására, másfelől a kifejezések használatának pontosságára. Mind az olvasott szövegek,
mind a nyelvtan elsősorban annak az egyensúlynak az elérését szolgálja, aminek az
eredménye lehet, hogy a tanulók jobban tudjanak idegen nyelven kommunikálni.
A zene tanítása hasonló nézőpontból indul ki. Nagy zenészek életrajzán keresztül érdeklődés
ébredhet a diákokban ezek halhatatlan művei iránt. Hasznos lehet, ha "szembesítünk" egymással
két jelentős művészt: a bécsi klasszikus zenében Mozartot és Beethovent, vagy a barokkban
Händelt és Bachot. A barokk és a klasszika közötti különbséget a művészek műveiből vett
példákon keresztül dolgozhatjuk ki. A diákokat arra kell rávezetnünk, hogy a művek vokális
vagy hangszeres követése során ne csak az érzések újabb mélységeit fedezzék fel,
hanem a "zenei nyelv grammatikáját" is kihallják, és képesek legyenek visszaadni a hangsorok
változását, és ezáltal a barokk és a klasszika közötti stílusbeli metamorfózist is megértsék.
Minden, aminek köze van a változásokhoz, befogadásra talál, és a művészet
támogatásával segíteni tudja a fiatalokat abban, hogy világosabban lássanak saját
"átépítési folyamatukban". Kilencedik osztálytól kezdve a tanulók a felső tagozatos
kórusban énekelhetnek, illetve a felsős zenekarban muzsikálhatnak.
Euritmiában a kilencedikesek számára 20. századi és kortárs verseket, zeneműveket
átgondoltan és szakszerűen alakítjuk át mozgássá és formává. A tanulóknak tisztában
kell lenniük az euritmia formális elemeivel, meg kell tanulniuk,
hogy miként kell megfelelő formát koreografálni különböző stílusú zenére vagy
költeményre, nyelvi vagy nyelvtani elemekre, különböző hangnemekre. Lehetőséget kell
teremteni arra is, hogy a tanulók más táncformákkal is megismerkedjenek
a társastáncoktól kezdve a legkülönfélébb modern táncokig. Mindeközben
a fiataloknak tisztában kell lenniük a művészi elemekkel. Mint téma és eszköz
nem hiányozhat a humor sem az órákról. Ahhoz, hogy az euritmiaoktatásban igazán
magával tudjuk ragadni a fiatalok érdeklődését, alkalmat kell teremteni arra,
hogy rendszeresen láthassanak (a 11. és a 12. osztály előadásain kívül is)
professzionális előadásokat. Ösztönzően hat rájuk, ha elmélyült művészi munka
eredményeként találkoznak az euritmiával.
Kertművelésre ebben az osztályban vagy egy hosszabb ideig tartó epocha (tájépítés, útépítés,
lépcsőépítés, kerítésépítés), vagy egy mezőgazdasági gyakorlat keretében nyílhat mód. Egy
vagy két hétig kell biztosítanunk, hogy a tanulók részt vehessenek az adott kerti és
szántóföldi munkában. A fiataloknak a sok újdonság mellett alkalmuk van megtapasztalni,
hogy a természet miként alakítja a hétköznapjainkat, sőt az egész emberi életet. A feladat
természetesen az iskola és a helyi közösség lehetőségeitől függ. A gyakorlat során az a
legfontosabb, hogy a tanulók igazi kemény fizikai munkával, szerszámok használatával,
munkafolyamatok és biztonsági eljárások elsajátításával, valamint az ilyen munkával
együttjáró csapatmunkával ismerkedjenek meg. Maga a gazdálkodás sem kevésbé fontos téma.
Leginkább az, hogy megismerkedjenek a munka értékével, a környezet gondozásának lehetőségeivel.
Fafaragás órán egyszerű illesztéseket tanulnak meg és használnak fel.
A textilmunka során egyénileg kialakított szabásminták alapján dolgoznak
(például szoknyát, zakót készítenek). Mindezekben a tevékenységekben az anyag
természetét tapasztalják meg a tanulók. A gyakorlati munkába mindig bele kell
építenünk az adott kézművesség gazdasági és ökológiai vonatkozásait
is, különösen azokat, melyek a tájhoz, a nyersanyaghoz és a munkafolyamathoz kapcsolódnak.
Olyan tárgyakat kell előállítaniuk, melyek hasznosak a való világban, s nem csupán demonstrációs
célokat szolgálnak.
Az előbbiek vonatkoznak az informatikára is. Minden tanulónak bele kell látnia
egészen a "kézművességtől" elindulva a számítógép születésébe: miként is lehet
az "áttetszetlen dobozba" zárt tárgyat, az elvontan létező kártyákból, alaplapokból
használati eszközzé építeni.
Azon tanulók számára, akik valamilyen oknál fogva nem vesznek részt a teljes oktatási
folyamatban, gyakorlati és szociális természetű egyéb órákat kínál a Waldorf-iskola.
Ezeknek a tanulóknak lehetőséget kell adni arra, hogy egy-egy speciális területen
fejleszthessék magukat, ami az iskolán belül egyedi-egyéni felelősséget jelent a számukra:
segítenek az óvodában, a konyhában, az iskola körüli munkákban, vagy az iskola színháza
körül. Bármilyen feladattal bízza is meg az iskola a tanulót, fontos, hogy azt tapasztalja,
hogy munkáját elismerés övezi, és így egyre jobban átérzi cselekedeteinek súlyát.
Pedagógiai célkitűzések a 9. évfolyamban
Törekedni kell arra, hogy a 9. évfolyam végére a tanulók már:
- érdeklődést tanúsítsanak az őket körülvevő világ iránt; az őket érdeklődő témákban a tudást fokozatosan önálló adatgyűjtés és kutatás útján szerezzék meg,
- strukturáltan gondolkozzanak és egyszerű logikai, ok-okozati következtetéseket tudjanak hozni, elmozduljanak az érzéseken alapuló ítéletalkotástól (8. osztály) a megértésből fakadó és megfigyelésen alapuló ítéletek irányába; tudjanak analitikus folyamatokat alkalmazni, és felismerjék az ezeket alátámasztó elveket,
- tudják, hogyan juthatnak a gondolattól az eszméig, az eszmétől a gyakorlatig, a felfedezéstől (7-8. osztály) a megvalósításig és a feltalálásig, tudják akaratukat eszméik szolgálatába állítani,
- ismerjék a technikát, mint "ötödik királyságot", a kultúra birodalmát, melyet az emberi lény hozott létre, és fedezzék fel a technikában a "földivé lett gondolatot",
- ismerjék fel az élet különböző területein, különösen a művészetben, a szélsőségek közötti átmenetet,
- értsék, hogy a művészet és a tudomány a kulturális tudat történelmi változásaira reflektál: a művészek és tudósok világlátása műveikben jut kifejezésre,
- tanuljanak meg dolgozni, és váljanak képessé arra, hogy a munka segítségével tanuljanak. Szerezzenek a tanulók annyi kézzelfogható gyakorlati tapasztalatot, amennyit csak lehetséges,
- tudjanak csoportmunkában dolgozni, és problémákat közösen megoldani.