Ellentétben a félelmekkel, hogy sokkal kisebb lesz a kert, azt szoktam mondani, bővült egy zöldségessel, egy fűszerkerttel és sok-sok virágoskerttel. A gyerekek jó ízlésére és régi emlékeire hagyatkozva elkezdtük átalakítani az iskola épülete körüli részeket. A kicsik játszó- és búvóhelyeit igyekszünk tiszteletben tartani. Egész más hangulata van annak a kertrésznek, ahol felásva, megkapálva újabb és újabb növények jelennek meg. Ez igazán jó érzés, mert a kert meghálálja a gondoskodást.

Szeretnénk úgy kialakítani az iskolakertet, hogy megélhessük benne az évjárást. Ezért ültetünk annyiféle virágot, fűszert, zöldséget, gyümölcsöt és bokrokat. Mindent, amitől elevenebbé válik az életünk. Kaptunk segítséget is, sokfelől érkeztek a növények.

Létrehoztunk egy, a kolostorkertek hangulatát idéző fűszer- és virágoskertet. Ez a szép, lépcsős ágyás folyamatosan bővül, már csak a rózsák hiányoznak belőle. Vannak benne liliomok, íriszek, rengeteg levendula, tulipán. Az a célunk, hogy a hóvirágtól kezdve az utoljára nyíló virágokig, mindig virágozzék valami.

A fűszerkert fölé került a zöldséges, ahol már szépen kibújt a borsó és a sóska. Céklát is vetettünk. Olyan növényeket igyekeztünk találni, amelyek betakarításra kerülnek, mielőtt a gyerekek elmennek a nyári szünetre és olyanokat, amelyek majd, ha szeptemberben visszaérkeznek, fogadják őket. Ilyen a cékla, a mángold. Persze, aki nyáron segíteni jön, az szedheti a paradicsomot. Azt is fontosnak tartottuk, hogy mindig legyen mit csipegetni. Ezért vetettünk sóskát és metélőhagymát.

A kerítést még átépítjük. Kicsit elnagyoltuk, mielőbb el akartuk készíteni, hogy az ágyások védettek legyenek. Nem lett szép, úgyhogy mindenképpen újjá fogjuk építeni.

A pálya bal oldalán, a vasakkal körülvett részen végig ágyásokat alakítunk ki. Az első már meg is született. Ide olyan növényeket gondoltunk, amelyek jól bírják, ha odagurul a labda, mint a mángold vagy a cékla, de ez lenne a legjobb hely az uborkának is. Igénytelenek, jól tűrik, ha véletlenül rájuk taposnak. Ugyanezen az oldalon, a kerítés mellett hangulatos ösvényt lehet kiépíteni hátrafelé. Végigsétálva már most is üde, tavaszi virágfoltokat lehet találni, tele lila meténggel és fehér csillaghúrral. Ezeket nem mi ültettük. Az ösvény mellett végig szilvafák állnak, amelyeket János annak idején megfiatalított. Eszegettük is a termését, nagyon finom, magvaváló, régi fajta szilva. Első lelkesedésünkben ide hordtuk a komposztot, de ez majd elkerül innen.

A pálya mögötti területről még csak álmodozunk, milyen lesz. Ez a rész eddig a rendrakásról szólt. Itt nagyon sokat dolgoztak a gyerekek. Mindenfélét elhordtak a komposztra és aprítógépeztek. Az utcán is összeseperték a lombot ősszel, ezért a szomszédok is hálásak voltak. Itt van a komposzt, amely nagyon jól illik ide, ez a sövény folytatása. Ezen a tavaszon került – az iskola történetében először – beoltásra a komposzt, így megjelenik benne a biodinamikus preparátumok sugárzó, gyógyító hatása is. A gyerekek nagyon boldogok voltak, át tudták érezni ennek a munkának az értékteremtő erejét.

Jó lenne téglából megépíteni az utca felőli kerítést, hogy ne lehessen belátni. Nagyon barátságos tér alakulhatna ki a cseresznye és a fenyő alatt. Otthonos lenne a nagyoknak is leülni, beszélgetni ezen a füves, több fával tarkított területen, ahol hamarosan terem a cseresznye. A gesztenyék alatt is jó ücsörögni. A téglafalra futónövényeket képzeltünk, és elé bokrokat. A kutat is újra működőképes állapotba lehetne hozni. Ezekről a tervekről már sokakkal beszélgettünk, és nagyon jó fogadtatásra találtak az  ötleteink. Így újabb, viszonylag nagy kertrész válna használhatóvá. Reményeink szerint, aki hátrasétál, megérzi ennek a hangulatát, és támogatni fogja az  elképzelésünket.

A kemence körüli területet gazdátlannak éreztük. Azon gondolkodunk, hogyan lehetne ezt a teret tagolni és elevenné tenni. Az angolkertek ihlettek meg minket, ahol zsebkendőnyi területen izgalmas kis kerteket alakítanak ki szinteltolással, hogy szinte elvész benne az  ember. Az oszlopokra lehetne futtatni növényeket, és elkezdtük a határolósövény beültetését is a járda mellett, mályvacserjéből. A bokrok tövében virágok virítanak majd. Teljesen más érzés a gyönyörű, virágzó sövény előtt elhaladni.

A homokozót többször is fölástuk, mert eléggé megülepedett. Azonnal birtokba vették a kicsik! Persze homok kell még bele. Az árnyas mogyoró alatt ideális a hely árnyéki kert kialakításához. Úgyhogy mindjárt be is ültettük ibolyával és harangvirággal. Kékes tavaszi hangulatot fogunk idevarázsolni nefelejccsel, meténggel és ibolyával. A kisház mögötti részen, úgy tűnik, nem nagyon járnak most a gyerekek. Ide ősszel mentát és citromfüvet ültettünk. Mindkettő könnyen szaporodik és nagyon jó illata van, lehet csipegetni.

A kerítés melletti terület elég látványos. Ez már korábban is dédelgetett része volt az  iskolakertnek. A holland tulipánok mindig ide kerültek. Itt folytatjuk az  évszaksövény kialakítását. Folyamatosan virít benne valami, aranyvesszőtől és korai jázmintól kezdve a rózsaloncig, a nyári orgonáig. Télen is díszíti az  örökzöld boróka, a boglárkacserje pedig jó esetben nyár végén is virágzik. Az aljában virágoskert fut, ebbe most folyamatosan vetjük a magokat, mindig rakunk bele valamit, hogy ne csak áprilisban virágozzon.

A hatodikosokkal és a hetedikesekkel felástuk a rondellától a kapuig tartó területet. Nagy munka volt, mert ezt húsz éve tapossák a gyerekek. Bevetettük nagyon sűrűn fűmaggal, és a szomszédtól kölcsönkapott hengerrel lehengereltük. Tudtuk, hogy nehéz megvédeni, de körbekerítettük, még ha csak jelképesen is. A labda mindig ide gurul, rejtélyes módon. Ez igazi élmény volt, valódi közös munka. Beálltak dolgozni tizedikes és tizenkettedikes fiúk, és egészen kicsik is. A kilencedikesek jelentkeztek, hogy szívesen folytatnák a munkát.

A másik nagy feladat ezen a területen a támfal kialakítása. A gyerekek maguk fűrészelnek fűrészbakon, kézifűrésszel. Feltöltik a támfalat, szép ívet adnak neki, és a tövébe borostyánt ültetnek, hogy takarja kicsit. A tornaterem fala mellől lehámozzák a földet a hatodikosok és a hetedikesek, és köbméterszámra hordják át talicskával a lépcsőkre rakott pallókon.

A gyerekek, nagy örömükre, megtalálták a macskaköves bejárót a vastag humusz alatt, és kitakarították. Ennek köszönhetően újra megnyílt a Kossuth utca felőli bejárat. Ide, két oldalra, a gyerekek javaslatára elegáns örökzöldek jönnek. A tövébe lehet ültetni ezt meg azt, ami kicsit díszíti majd. Jó lenne a kis bejáró mellett egy-két mutatós örökzöld félcserje. A pimpó is alkalmas ide, tavasztól kezdve elég sokáig virágzik és át lehet ugrani. A félcserjékkel szép út vezetne az  iskola felé.   

A nagyház mögötti terület nagyon jó adottságú hely. Annak idején Kulcsár Gábor osztálya létesített itt szép virágoskertet, azt szeretnénk felújítani. Elképzelhető, hogy egyszer valamikor ide is kiterjed a zöldséges. Évelő növényeket, rebarbarát, sóskát vetnénk mértani formájú ágyásokba. Most annyi helyen dolgozunk egyszerre, hogy ez inkább csak terv még.

A kertben elsősorban a hatodikosok és a hetedikesek dolgoznak a kertművelésórákon. Nagyon sok jó ötletük és elképzelésük van. Azt is megértették, hogy olyan nincs, hogy „én nem dolgozom”. Van, aki ültet, gyomlál és van, aki földet hord. Azért is csinálják nagyon boldogan, mert sok mindent ők találhatnak ki. Van érzékük, erejük és kitartásuk hozzá. És ez így nagyon jó.

Az órák elején megtervezzük a munkát, és a végén ránézünk, mi sikerült. Ez azért is helyes így, mert a gyerekeknek különböző a hozzáállása. Aki egy picike ágyással küzdött egész délután, amikor körülmegy, látja, hogy a másik mire jutott. Az eredmény annyira nyilvánvaló szavak nélkül is, hogy ennek elég erős pedagógiai hatása van.

Annak pedig nagyon örülnek, hogy egyre több tanár és szülő jön oda, kérdezősködnek és dicsérik a munkát. A gyerekeknek ez az  igazi visszaigazolás. Nagyon nagy öröm ezt látni.