Augusztus 28-án a 9. osztály Lukácsházára utazott, hogy ott eltöltsön tíz napot, köztük nyolc munka- és két pihenőnapot.
Hazatérvén megkértem a gyerekeket, hogy gondoljanak vissza a Lukácsházán töltött napokra, és válaszoljanak az általam megfogalmazott pár kérdésre. A válaszokból összesítettem azt a beszámolót, amelyet alább olvashattok.

Vágó Edit

Hol voltunk mezőgazdasági gyakorlaton? Mutasd be a helyszínt részletesen! – Csaba, a biofarm létrehozója fogadott minket és egy kicsit mesélt nekünk a régi falusi életről és ismertette a szabályokat. Később találkoztunk Viktorral és Fridával is, akik a munkákban segítettek nekünk. – A háznak van egy belső udvara is, és ennek a közepén egy kút. Ebből húzzák az ivóvizet, mi is ebből ittunk. A birtokon egy kis tó és veteményeskert is található, és sok- sok állat él itt: ló, racka, tehén, nyúl, disznó, csirke és egy vadliba, „aki” sokszor megkergetett minket.

Szerinted mi a mezőgazdasági gyakorlat célja? Ez megvalósult Lukácsházán? – Szerintem a mezőgazdasági munka célja az, hogy megtanuljunk közösen dolgozni, meg hogy egy kicsit megismerjük a falusi életet. – A gyakorlat célja, hogy kicsit betekintsünk, átéljük a régi, kevésbé civilizált életet. Milyen összhangban élni a földdel és az időjárással, és hogy megtapasztaljuk, hogy lehet önfenntartóan élni. – Hogy kipróbáljuk magunkat a mezőgazdasági munkákban. Szerintem ez lényegében megvalósult a két hét alatt, amit ott töltöttünk az osztállyal. Éreztük a vidéki élet sajátos hangulatát és nagyon élveztük. – Jó, hogy mi kipróbálhattuk ezeket a munkákat. Nem sok gyerek kap rá lehetőséget, hogy ilyet kipróbáljon.

Milyen sorrendben milyen tevékenységeket végeztél? Volt-e különbség a két „sorozat” között? Melyik fajta munkát szeretted és miért? – Először a konyhán dolgoztam, azután kertészkedtem, harmadszorra az állatoknál végeztem munkát és a negyedik nap építős voltam. Ezek közül nekem az állatokkal való munkák tetszettek a legjobban, mert nagyon szeretem az állatokat és jó volt pl. a szomjukat oltani és etetni őket. Végül miénk volt a konyha, ami a legjobb és egyben a legfárasztóbb munka volt. Nagyon élveztem a főzés minden pillanatát, és jó érzés volt látni, hogy a sok gyerek jó étvággyal eszi azt, aminek az elkészítésében én is részt vehettem. – Harmadik nap Kiss Péter segítségével bálákat kellett gurítanunk, majd abból ugrálóvárat építettünk. Ez nagyon fárasztó munka (főleg a tűző nap miatt), mindenki kereste a kibúvókat, szegény Péternek nehéz dolga volt velünk. – Az első és második négy nap között az volt a legnagyobb különbség, hogy az első időszakban jobban együtt voltak a csapatok és többet dolgoztunk, a második időszakra kicsit összekeveredtek a csapatok és szerintem kevesebb volt a munka, kivéve a konyhásoké, akik folyamatosan sokat dolgoztak.

Megváltozott-e a munkához való hozzáállásod? Hogyan értékeled részvételed, munkád a közösségben? – Itt, Lukácsházán jöttem rá, hogy a munka nem is olyan rossz dolog… – Kicsit megváltozott, de nem nagyon. Itthon, ha valami munka van, nem úgy állok hozzá, hogy biztosan nem vállalom el, hanem kicsit könnyebben mennek a dolgok. – Abban változott meg a hozzáállásom, hogy most már tudom milyen az, ha dolgoznunk kell rendesen, és muszáj, nem olyan mint otthon, hogyha van kedvem, akkor beültetek egy tulipánt, ha nincs, akkor nem. – Szerintem megváltozott, én eddig csak egyedül dolgoztam, de most, hogy együtt dolgoztuk, még élvezni is lehetett a munkát. – Mióta hazajöttünk, nagyon örülök, ha csak öt tányért kell néha-néha elmosnom…

Mi volt a legjobb és a legrosszabb élményed? – A legjobban nekem az ausztriai tó tetszett, ahová az első négy nap után mentünk. A munkák közül nekem a mosogatás tetszett a legkevésbé. – Jó élmény volt a kirándulás a tóhoz, és az esti beszélgetések a szalmabálákon.  – A legjobb élményeim az esték voltak, mert akkor elmentem a kilátóhoz, és lehetett bujkálni a zseblámpás Béla elől, és meg lehetett ijeszteni a lányokat. – Jó élményem sok van, ez az egész munka ilyen volt. Rossz élmény a korai kakaskukorékolás.

Szívesen elmennél-e újra ilyen együttlétre az osztállyal? – Remélem, még visszatérünk a tanyára! – Nekem összességében ez az egész nagyon jó élmény maradt, és szívesen együtt leszek még az osztállyal akár ilyen hosszú ideig is. Szóval jó, hogy így kezdődött az év.