1028 Budapest, Kossuth L. u. 15-17. | Titkárság: 275-7935 | Tanári: 397-4468 | Gazdasági iroda: 275-7938


Warning: Parameter 2 to modChrome_artblock() expected to be a reference, value given in /home/hidefhu1/public_html/templates/phwi2013_5/html/modules.php on line 36

Warning: Parameter 3 to modChrome_artblock() expected to be a reference, value given in /home/hidefhu1/public_html/templates/phwi2013_5/html/modules.php on line 36

Waldorf-kerettanterv 2013

Mint korábban is megírtuk, 2013 májusában az Emberi Erőforrások Minisztériuma határozatával elfogadta a magyar Waldorf-iskolák új kerettantervét, melynek kidolgozásából erősen kivettük részünket. A közel 500 oldalas dokumentum honlapon is olvasható változatának elkészítése folyamatban van, a teljes dokumentum jelenleg pdf formátumban innen tölthető le: A magyarországi Waldorf-iskolák kerettanterve (2,5 MB). Az itt olvasható cikkek a kerettanterv korábbi változata alapján készültek.

Fejlődési jellegzetességek
A gyermek ebben az életkorban, koránál fogva, mozgásában bizonyos könnyedségre és kecsességre tesz szert. A koordinált, kiegyensúlyozott és harmonikus mozgás kulcsfontosságú ebben a fejlődési fázisban. Lelki fejlődésükre jellemző, hogy tovább erősödik az én és a világ megkülönböztetése, növekedni kezd az egyéni "akarati" tényező, megerősödik az 'Én'-tudat, szociális szinten pedig erőteljes csoportdinamika érvényesül az osztályon belül, noha saját egojuk még meglehetősen kialakulatlan. Értelmi fejlődésüket az jellemzi, hogy jobban felfogják már a kérdések, jelenségek reális, racionális vonatkozásait. A képi elem a gondolkodás folyamatában továbbra is fontos szerepet játszik a gyermekek tudatában, de kezdetét veszi az a folyamat, amikor a fogalmak alkotása és megértése már nem annyira egyénített képek és gondolatképek alkotásán alapul, hanem azon, hogy képesek tiszta, tényszerű, érzésektől mentes fogalmakat felfogni.
Azáltal, hogy növekszik az emlékezőtehetségük, kialakul időérzékük is. A memória teszi lehetővé, hogy visszatekintsenek a múltba, és megtervezzék a jövőt, s ha ezt az érzések elmélyülése is kíséri, akkor mindez a tudatosság és a felelősségérzet megerősödését eredményezi.
Intellektuális és morális értelemben a gyermek megérett új kihívásokra. Számolásban és írás-olvasásban az alapokat letették már tízéves korukig. Ebben az életkorban ragadható meg talán az egyéni felelősség érzetének kialakítása, a "jó és rossz" megkülönböztetésének racionális képessége.
Ez az év jelzi a gyermekkor és a pubertás közötti fordulópontot. Olyan szintet képesek elérni, amiről nem is álmodtak volna. Teljesen azonosulnak munkáikkal, időt töltenek azzal, hogy kidíszítsék, tökéletesítsék. Ötödikben gyakran büszkék munkájukra, szemben az előző évvel, amikor inkább lekicsinylően nyilatkoztak róla.
Az év vége felé érzékelhető a tanulók növekvő intellektuális képessége. Egy újabb leválás van kialakulóban, ami magával vonja a kritikai szellem növekedését is. A harmónia elvész, hogy majd újra megtalálhassák a felső tagozat vége felé.

Célok és célkitűzések
Ennek az évnek az a feladata, hogy átmenetet teremtsünk a mítoszból a történelembe, miközben megvizsgáljuk ennek kihatását az egyénre. A gyerekeknek tudatosabbá kell tenni az élet és a környezet kölcsönös egymásra hatását, amire a botanika tanulmányozása a legalkalmasabb. Különös hangsúllyal jelenik meg az eredeti olimpiai eszmény, melyben a csoportkülönbségek egy nagyobb egésznek rendelődnek alá, és amelyben a szépség legalább olyan fontos értéknek számít, mint a gyorsaság és a távolság. A gyermekek memóriáját például idegen szavak tanulásával kell fejleszteni, vagy földrajzi területek vizuális felidézésével, térkép segítségével.

Fejlődési jellegzetességek
Általánosságban véve, a gyermek növekedése csontozatának növekedésében fejeződik ki. Meghosszabbodnak a végtagok, kialakulnak a gyermeknél furcsa, szögletes mozdulatok. A 12 éves gyermek a gravitáció erejét csontjaiban érzi. A fizikai változásokat a gondolkodás területén a kauzalitás megtapasztalása kíséri, míg lelki fejlődésében a gyermek egy olyan életszakaszba lép, amelyet leginkább az állandó változás jellemez. A 12 éves gyermek valami olyasmit él át, amit a gyermekkor elmúlásaként, vagy az individuum megszületésének pillanataként írhatnánk le.
A második hétéves periódus utolsó harmadában már a kamaszkor előrevetüléséről beszélhetünk. A különböző javasolt tantervi témák - egymásra épülő, lejegyzett történelem, Európa földrajza, leíró geometria, közgazdasági matematika, fenomenológiai tudományok, kertészet, fafaragás és szervezett játékok - mind a gyermek fizikai, lelki és értelmi változásait ragadják meg.

Célok és célkitűzések
Ebben az életkorban a tanár arra törekszik, hogy a gyermekek külvilág iránti növekvő érdeklődését aknázza ki. Igyekszik a gyermekek sarjadó kritikai képességeit a természettudományos megfigyelések irányába terelni. Növekvő érdeklődésük a szociális kapcsolatok iránt jó alapot teremthet arra, hogy a gyermekek felelősséget érezzenek saját osztályközösségük iránt. A cél az, hogy új szociális kapcsolatot alakítsanak ki egymással és tanárukkal egyaránt.
Ahogy megjelennek új értelmi képességeik, arra ösztökélhetjük a gyerekeket, hogy oksági összefüggéseket működés közben értsenek meg a világban. Figyelmüket egy olyan világ felé kell irányítani, amilyenben élni és dolgozni akarnak majd, mint felnőttek. A tanulóknak kihívásokra van szükségük, hiszen nagyon színvonalas munkák létrehozására képesek.

Fejlődési jellegzetességek
A hetedik osztályban a tanulók a kamaszkorba lépnek. Két alapvető jellemzője van ennek az életszakasznak: az egyik egy külső aktivitásban nyilvánul meg, a másik egy forrongó, dinamikus belső lelkiállapotot jelez. A világ jelenségei iránti tudásvágy mellett megjelennek az egymás iránti figyelem és az önreflexió képességének első megnyilvánulásai. Ezekben a feltörekvő erőkben egyre határozottabb szerepet kapnak azok a fizikai változások, melyek a szexuális identitást és képességet teremtik meg. Az az általános tapasztalat, hogy a fizikai változások megelőzik a lelki fejlődést. Noha a gyerekek megérzik a függetlenség és az egyedüllét ízét és vágyakoznak utána, bizonyos szorongás, érzékenység és zavar kíséri ezt az élményt.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy ebben a korban jelentős különbségek mutatkoznak a fiúk és a lányok között, másfajta kihívásokat jelentenek ezek az élethelyzetek számukra, és másként is reagálnak rájuk. A következő témák lehetnek alkalmasak arra, hogy bennük a világ felfedezésére irányuló vágy és a tanulók belső utazása tükröződjék: történelemben a felfedező utak, irodalomtanításban a hangulatok és a stílusok tanulmányozása, a kémiában és a fizikában az égés és a mechanika tanulmányozása, valamint a táplálkozás- és egészségtanepocha.

Célok és célkitűzések
A tanároknak új perspektívákat kell nyitniuk a kamaszok számára, s különösen arra kell ügyelniük, hogy figyelmüket a világ felé tereljék. Arra kell ösztönözni a hetedikeseket, hogy merjenek kezdeményezni, és értékeljék az absztrakt és logikus kérdésfelvetéseket. Arra is biztatni kell őket, hogy megkérdőjelezzék azokat a nézeteket és viselkedésformákat, melyeket eddig tekintélyalapon elfogadtak, és meg kell nekik mutatni, hogyan kell saját szempontjukat kialakítani, elfogadva ugyanakkor azt is, hogy mások másként láthatják a világot. A tanárnak egyre inkább szembe kell néznie a tanulók egyéni véleményével, és fokozatosan arra kell indítani őket, hogy felelősséggel viseltessenek maguk és a közösség iránt. Fontos ebben az életkorban, hogy a gyerekek saját magukat egyrészt, mint világpolgárt tapasztalhassák meg, másrészt, mint egyedi individuumokat, akik szociális felelősséggel rendelkeznek.

Fejlődési jellegzetességek
A 8. osztály, minek során a tanulók átlépik a 14. életévüket, az osztálytanítói időszak végét jelzi. Eredetileg ez volt az az időszak, amikor a tanulók megváltak az iskolától, és megkezdték inaséveiket valamely ipari vagy kézműves műhelyben. Ennélfogva a 8. osztályra úgy tekintettek, mint a gyermek iskoláztatásának "lekerekítésére". Az elmúlt 50 évben Európa-szerte kitolódott az iskoláztatás felső határa, és a Waldorf-iskolákban is létrejöttek az úgynevezett felső tagozatok, a 14 éves kor ma már nem az iskola befejezésének időpontját jelenti. A 8. osztály továbbra is valaminek a lezáródását jelzi, de ez inkább egy bizonyos világképre, és benne az ember által elfoglalt helyre vonatkozik.
A kamaszkorban, a fizikai és lelki változások többnyire már mindenkinél elkezdődnek. Általánosságban megfigyelhető, hogy a fiatalok sokkal robosztusabbnak tűnnek, valamelyest csökken az a lágyság, ami az elmúlt két évben jellemző volt rájuk. Növekedésük, nemi érésük a fiúknál például a mutálásban, lányoknál a menstruáció megindulásában fejeződik ki. Ez az a kor, amikor a fogalmak világa kezd jelentéssel megtelni a kamaszok számára, és rendkívül élessé válik kritikai érzékük, mellyel elsősorban az eddigi kereteket, különösen a szabályokat veszik górcső alá. Ezt az érzelmekkel is telített kritikai hajlamot az ellensúlyozza, hogy ezzel egy időben nagyobb szerepet kap életükben a racionalitás, felülkerekedik 'Én'-jük gondolkodó része.
Végső szakaszába lép a független érzelmi élet kialakulása, s az ezt kísérő érzelmi turbulencia nem kis kihívás elé állítja a tanárokat és a szülőket egyaránt. Tudva azt, hogy a krízis hozzátartozik a fejlődéshez, a nevelés központi kérdése, hogy miként kísérjük ezeknek az individualizált és független érzéseknek, gondolatoknak, törekvéseknek születését és emancipációs útját anélkül, hogy magukkal sodornának ezek a hatalmas érzelmi hullámok.
Míg a lányok idejük és energiájuk nagy részét arra fordítják, hogy kis, összetartó csoportokban osztják meg egymással érzéseiket, és beszélik ki az élet minden érzelmi és szociális eseményét, addig a fiúk általában másképp reagálnak az őket ért hormonális és lelki változásokra. Ők látszólag meglehetősen lemaradnak a lányokhoz képest szociális viselkedés és érzelmi érettség terén, hiszen nem túl kommunikatívak, érzéketlennek tűnnek, és hajlamosak a nyers és mogorva viselkedésre. Függetlenül ezektől a külső megnyilvánulási formáktól, mind a fiúk, mind a lányok előtt új és ismeretlen távlatok nyílnak meg, melyeket élesedő elmével, meleg szívvel és a gravitációval küzdő végtagokkal fogadnak. Év végére a tanulók már új tekintélyeket és szerepmintákat keresnek maguknak.

Célok és célkitűzések
A gyermekeket azon cél szem előtt tartásával kell vezérelnünk, hogy mindaz, amit eddig tanultak, értelemmel bíró világgá álljon össze számukra, melyben a "főszerepet" a küzdő, etikus ember játssza.
A 8. osztály fő feladata egy önálló éves munka készítése, amikor minden tanulónak választania kell egy témát, amellyel egész éven át foglalkozik.

Fejlődési jellegzetességek
A tanítás egyre inkább a gondolkodás és az ítéletalkotás ébredő erőihez igazodik. Ez az intellektus fejlesztését és gondolkodás egyre tisztább használatát teszi szükségessé. A gyerekek tudatosabban élik meg a szépség, igazság és jóság iránti bizalmatlanságukat. Az ebből fakadó nevelési feladat, hogy erősítsük a világgal szembeni morális elvárásaikban a fiatalokat, s ugyanakkor segítsünk nekik elfogadni a valóságot.

Történelem órákon újra a 15-20. század közötti időszakot tárgyaljuk. A cél az, hogy a diákok megismerjék a korszak azon vezető eszméit, amelyek új fejlődési folyamatokat vezettek be a történelembe (francia forradalom, amerikai függetlenségi háború és az amerikai alkotmány, az oroszországi forradalom stb.). Ezek az eszmék gyakran a gonosz hatalmi eszközévé is válhatnak - mint ahogy a Harmadik Birodalom példája mutatja. Ezeken a példákon keresztül világossá válnak azok a problémák is, melyeket a fiatalok magukon is éreznek a kilencedik osztályban: az, hogy az ideáltól a megvalósulásig vezető úton szükség van a valóság érzékelésére; hogy a morális merevség és a fanatikus idealizmus következménye erőszak és történelmi kudarc is lehet.
A földgömbről eltűnnek az utolsó "fehér foltok" is, az emberi tudat lassanként egységében kezdi el szemlélni a Földet. A történelemepocha célja, hogy felébressze a fiatalok világ iránti érdeklődését. Azokkal a történelmi erőkkel is meg kell ismerkedniük, melyek a világ jelenlegi helyzetét határozzák meg. Az új évezred kezdete egy olyan komplex világot hoz magával - gondoljunk a hidegháború végére, Ázsia és Afrika véget nem érő konfliktusaira, az elhúzódó posztkolonialista időszak dezintegrációs erőire -, amelyben a fiataloknak orientációs pontokra van szükségük. A világgazdaság és a kommunikációs rendszerek globalizációja új korszakot hozott a világtörténelemben, mely rendkívül izgalmas a tanulók számára. A diákoknak az elektronikus média, s különösen az internet területén egyre növekvő tudását is "globális kontextusba" kell helyeznünk. 

A fizika epochában az emberi kutatótevékenység és felfedezések fontos vívmányait tárgyaljuk: a gőzgépet, a gőzmozdonyt, a robbanó- és az elektromotort, a villanyégőt, a telefont, a számológépet, a televíziót, a lézert és a számítógépet (néhányat ezek közül már 8. osztályban). A tanulók 9. osztályban a 18-19. század racionálisan kidolgozott technikájával foglalkoznak. Számos technikai újítás ezek közül forradalmasította az emberek mobilitását és kommunikációs lehetőségeit. A téma feldolgozásakor az egyik legizgalmasabb feladat annak a kapcsolatnak a feltárása, ami az egyes gépek feltalálása, és a használatukból fakadó tudati változások között figyelhető meg. Fontos, hogy tárgyaljuk ezeknek a felfedezéseknek a mindennapi életre gyakorolt hatását, csakúgy, mint azt is, hogy mi várható, ha még korszerűbb berendezések és rendszerek váltják majd le a régieket. A tanulók a posztindusztrializmus korszakába nőnek bele, amire fel kell őket készítenünk.
Ennél a témánál döntő, hogy a diákok megismerkedjenek azokkal az emberekkel, akiknek az eszméi és elszántsága ezekhez a felfedezésekhez vezettek. Ezeken a példákon keresztül a technikát, mint az emberi gondolat megvalósulását ragadhatják meg. Ezen gondolatmenetek műhelyébe, illetve a feltalálók életrajzába való betekintés morális terhelés nélkül, mégis a mai kultúrpesszimizmus ellenében lelkesítheti őket.

Matematikában az egyenletek és a valószínűség számítás áll a középpontban. Ez a formális, logikai gondolkodásnak jó gyakorlóterepe. Mindenféle másodfokú egyenleteket, valamint terület- és térfogatszámításokat végzünk.
Geometriában egyszerű, szabályos platóni testeken próbáljuk meg, hogy előbb egy belső képet alkossunk róluk, s csak azután rajzoljuk le őket. Ezt - különösen a szerkesztését tekintve - egyszerű, térben jól átlátható, ferdenézeti ábrázolási móddal, illetve függőleges párhuzamos projekcióval végezhetjük el. Hasonló módon járunk el a kúpszeletekkel is, ami újdonság a 8. osztályhoz képest. Dinamikus képzeletgyakorlatok segítségével ellipszist, parabolát és hiperbolát szerkesztünk.

Biológiában folyatjuk a 8. osztályban megkezdett embertant: az ember csont- és izomrendszerét tárgyaljuk, valamint az érzékszerveket, melyek segítségével az ember a fizikai létezést tapasztalja meg. Az előző évben elkezdett témák továbbvezetésével ezúttal lényegesen mélyebbre hatolhatunk a csontrendszer felépítésének és funkciójának tanulmányozásában. Éppen ezekkel a kérdésekkel, többek között a gravitáció leküzdésével van öntudatlanul is elfoglalva egy tizenöt éves: a felegyenesedés egész témaköre centrális helyet foglal el ebben a korban; ugyanakkor az érzékszervek teszik lehetővé, hogy a saját, sokszor túl szűknek érzett testükből kinyújtózzanak.

A földrajz felső tagozaton a Föld egészével kezd el foglalkozni. A 9. osztályban először a kőzetburokkal. A fiatalokban újonnan felébredő, de még rendezetlen személyiség erőit, és egyre növekvő véleményformáló képességüket igyekszünk a geológiai jelenségekre irányítani. Létünk fizikai alapjainak szakszerű megismerése, annak tektonikai és geomorfológiai folyamatai tájékozódási pontokat nyújthatnak, és érzékeltethetik, hogy a földfelszín szerkezete nagymértékben a felszín alatti dinamikus erők munkájának következménye. Az erózió szinte érzékelhetetlen és mégis terméketlenítő folyamatával szemben a vulkánikus tevékenység dinamikája a változások szélsőséges formáit tárja a tanulók elé. A leülepedés kiegyenlítő és újraépítő folyamata stabilizáló középutat jelent e két szélsőséges pólus között. Az erő- és időskálák szélsőségei olyan polaritások, melyek jól tükrözik azokat a végleteket, amelyekben a fiatalok a világot megtapasztalják.

Kémiában az anyagok keletkezési folyamatait tekintjük át: az égés és az izzítás termékeit, az elszenesítés eredményét, a szerves anyagok lebomlásának folyamatát egészen a humuszképződésig, a kőolaj kialakulását, a növényekben lezajló átalakulási folyamatokat. A desztilláció kapcsán a diákok átélik az anyagok előbb illékonnyá, majd újból kézzelfoghatóvá válását, a tisztulást és a tisztítást, tehát olyan folyamatokat, amelyeken maguk is átesnek.

A művészettörténet, amely a felső tagozat elején új tantárgyként jelenik meg, központi jelentőségű a 9. osztály számára. A szervetlen-élettelen természettudományos tárgyak (fizika, kémia) szigorú törvényeit és súlyát kell kiegyensúlyoznia, és egy egészen más világot a diákok elé tárnia, amelyben az ember szabadon teremtheti meg önmaga törvényeit. A szobrászat és a festészet remekműveivel való megismerkedés során örömét leli a művészetben, és azt tapasztalhatja, hogy a művészi tevékenység egy olyan terület az ember számára, ahol a szabadság átélhető. Az európai iskolákban a nyugati kultúrhagyományt az ókori egyiptomi művészettől kezdjük feltárni, ezt követi a görög, a római, majd a korakeresztény művészet tárgyalása egészen a középkorig, majd az itáliai reneszánsz kezdetei. Legfontosabb feladatunk, hogy érzékeltessük, hogy a művészetben az emberi tudat változásait követhetjük nyomon.

Rajz órán kizárólag a fekete-fehér polaritásában dolgozunk, tehát teljesen abban a szélsőséges világban, amelyben a 9. osztályosok élnek. Az alkotó munka során, miközben ezen polaritásokkal tudatosan foglalatoskodnak, a diákok saját lelki szükségleteiket élik át. Különösen fontos a sötétből a világosba való átmenet, és az élet kritikus, átmenetet képező "szürke területeinek" feltárása.

Az irodalom tanításában szintén több fő téma állhat egymás mellett. Az egyik epocha a dráma és színház kezdeteivel foglalkozhat. Szakrális eredeténél fogva mind a tragédiának, mind a komédiának megvannak a maga spirituális vonatkozásai. Ebben az életkorban különösen fontos megtapasztalni a szakrálistól a világi felé vezető átmenetet. A drámát mind elméleti, mind történeti keretbe kell helyezni, s természetesen a gyakorlatban is meg kell tapasztalniuk drámaműhelyek és játékok segítségével. Ennek a folyamatnak az ókori dráma tárgyalása lehet a csúcspontja. Például Szophoklész hősei a legmagasabb rendű személyiségek tanulmányozására teremtenek lehetőséget. Lehetőség teremtődik arra is, hogy a nyelv szellemével belső kapcsolatot alakítsanak ki, és újraépítsék a kamaszkor során meglazult, vagy esetleg teljesen elveszett kapcsolatot a szellemiséggel.
Másik téma lehet a humor. A humor távolságot teremt a dolgok és önmagunk között, ezáltal megtanítja a tanulókat arra, hogy a dolgokat különböző perspektívából lehet szemlélni. Ennek révén fontos pszichológiai felfedezésekre tehetnek szert az emberi természetre vonatkozóan. Ezenkívül a humor elvesz valamennyit a kritika éléből, és elviselhetőbbé teszi az önmagunkról alkotott képet is. A nevetés az individuális ember különleges képessége, ami segít feldolgozni azt, ami vele történik. A különböző lelkiállapotokat, így az együttérzést, a részvétet, a sírást, a nevetést valamin vagy valakivel együtt, szintén meg lehet szociális és pszichológiai szempontból is vizsgálni. Ha ezeket a lelki minőségeket az esztétikum segítségével stimuláljuk, a kilencedikesek átélhetik a világ ellentétei közt szüntelenül fennálló feszültséget, de felcsillanhatnak számukra a feloldás lehetőségei.
Ahhoz, hogy a diákok megtalálják saját hangjukat - csakúgy, mint az íráskészség esetében - gyakorlásra van szükségük. Megkönnyíti a nyelvvel való új, tudatos kapcsolat kialakulását, ha különböző stílusokat gyakorolnak írásban és szóban, esszéket, tanulmányokat írnak, könyvbeszámolókat készítenek. Az a folyamat, melynek során az egyén eltávolodik saját kulturális környezetéről, kiterjed az anyanyelvre is. Ez vezet ahhoz, hogy a fiatalok egy saját "belső" használatú nyelvet dolgoznak ki, melyben azokat a kifejezéseket alkalmazzák előszeretettel, melyek a legkevésbé magától értetődők. A meghökkentés, melyet e nyelv a felnőttekből kivált, a folyamat lényegéhez tartozik.
Az a tendencia, melynek során az egyén elidegenedik saját örökül kapott nyelvétől, előnnyé válik az idegen nyelvek tanulásánál. A tanulók olyan gondolkodásmódokkal és kifejezésekkel ismerkednek meg, amelyek anyanyelvükön szokatlanok, s élvezik az ebből adódó lehetőségeket. Olvasmányként olyan kutatók, mérnökök és más jelentős személyiségek életrajzát választhatjuk, akik a történelemórákon tanult korszakok meghatározó személyiségei voltak. Érleli a fiatalok eszményeit és céljait, ha olyan emberek életével ismerkednek való elmélyülés szintén szélesíti a kamaszok látókörét. A mai időkben különös jelentőséget kap az idegennyelv-oktatásban az, hogy a tanulók megértsenek másokat, legyenek azok 'idegenek' vagy 'menekültek'. Különösen jelentős a modern idegennyelv-tanítás minden kulturális vonatkozása egy olyan életkorban, amikor a fiatalok hajlamosak elmerülni saját népszellemük egyes elemeibe.
Újra áttekintjük és rendszerezzük mindazt, amit nyelvtanból tanultak, s ezáltal az eddig gyakorlás által megtanult dolgok számára új megértési lehetőségek nyílnak. Az idegennyelv-tanítás mostanra már nem utánzásra és a nyelvben való megmerítkezésre épül, hanem a szövegek kívülről való megtanulásán és alkalmazásán keresztül eljutott oda, hogy a diákok most már érteni akarják a nyelvet. Ennélfogva különösen fontos a kilencedik osztályban az egész nyelvtani rendszer szisztematikus összefoglalása, mely szabályok, rendszerek tudatosításán, és idiomatikus szókapcsolatok összehasonlításán kell, hogy alapuljon. Ez az az életkor, amikor a nyelvtankönyv a tanítás hasznos eszközévé válik. Korábban a tankönyveket referenciaként használhattuk, vagy azoknak a dolgoknak az ismétlésekor váltak hasznossá, amiket már tanítottunk. Most elérkezett az ideje az olyan szisztematikus tankönyvek alkalmazásának, melyek absztrakt struktúrák és táblázatok segítségével építkeznek. Csakúgy, mint az irodalomtanításnál, a nyelvtan tanításánál is szükség van egyfelől humorra, életrajzok olvasására, és köznyelvi fordulatok alkalmazására, másfelől a kifejezések használatának pontosságára. Mind az olvasott szövegek, mind a nyelvtan elsősorban annak az egyensúlynak az elérését szolgálja, aminek az eredménye lehet, hogy a tanulók jobban tudjanak idegen nyelven kommunikálni.

A zene tanítása hasonló nézőpontból indul ki. Nagy zenészek életrajzán keresztül érdeklődés ébredhet a diákokban ezek halhatatlan művei iránt. Hasznos lehet, ha "szembesítünk" egymással két jelentős művészt: a bécsi klasszikus zenében Mozartot és Beethovent, vagy a barokkban Händelt és Bachot. A barokk és a klasszika közötti különbséget a művészek műveiből vett példákon keresztül dolgozhatjuk ki. A diákokat arra kell rávezetnünk, hogy a művek vokális vagy hangszeres követése során ne csak az érzések újabb mélységeit fedezzék fel, hanem a "zenei nyelv grammatikáját" is kihallják, és képesek legyenek visszaadni a hangsorok változását, és ezáltal a barokk és a klasszika közötti stílusbeli metamorfózist is megértsék. Minden, aminek köze van a változásokhoz, befogadásra talál, és a művészet támogatásával segíteni tudja a fiatalokat abban, hogy világosabban lássanak saját "átépítési folyamatukban". Kilencedik osztálytól kezdve a tanulók a felső tagozatos kórusban énekelhetnek, illetve a felsős zenekarban muzsikálhatnak.

Euritmiában a kilencedikesek számára 20. századi és kortárs verseket, zeneműveket átgondoltan és szakszerűen alakítjuk át mozgássá és formává. A tanulóknak tisztában kell lenniük az euritmia formális elemeivel, meg kell tanulniuk, hogy miként kell megfelelő formát koreografálni különböző stílusú zenére vagy költeményre, nyelvi vagy nyelvtani elemekre, különböző hangnemekre. Lehetőséget kell teremteni arra is, hogy a tanulók más táncformákkal is megismerkedjenek a társastáncoktól kezdve a legkülönfélébb modern táncokig. Mindeközben a fiataloknak tisztában kell lenniük a művészi elemekkel. Mint téma és eszköz nem hiányozhat a humor sem az órákról. Ahhoz, hogy az euritmiaoktatásban igazán magával tudjuk ragadni a fiatalok érdeklődését, alkalmat kell teremteni arra, hogy rendszeresen láthassanak (a 11. és a 12. osztály előadásain kívül is) professzionális előadásokat. Ösztönzően hat rájuk, ha elmélyült művészi munka eredményeként találkoznak az euritmiával.

Kertművelésre ebben az osztályban vagy egy hosszabb ideig tartó epocha (tájépítés, útépítés, lépcsőépítés, kerítésépítés), vagy egy mezőgazdasági gyakorlat keretében nyílhat mód. Egy vagy két hétig kell biztosítanunk, hogy a tanulók részt vehessenek az adott kerti és szántóföldi munkában. A fiataloknak a sok újdonság mellett alkalmuk van megtapasztalni, hogy a természet miként alakítja a hétköznapjainkat, sőt az egész emberi életet. A feladat természetesen az iskola és a helyi közösség lehetőségeitől függ. A gyakorlat során az a legfontosabb, hogy a tanulók igazi kemény fizikai munkával, szerszámok használatával, munkafolyamatok és biztonsági eljárások elsajátításával, valamint az ilyen munkával együttjáró csapatmunkával ismerkedjenek meg. Maga a gazdálkodás sem kevésbé fontos téma. Leginkább az, hogy megismerkedjenek a munka értékével, a környezet gondozásának lehetőségeivel.

Fafaragás órán egyszerű illesztéseket tanulnak meg és használnak fel.
A textilmunka során egyénileg kialakított szabásminták alapján dolgoznak (például szoknyát, zakót készítenek). Mindezekben a tevékenységekben az anyag természetét tapasztalják meg a tanulók. A gyakorlati munkába mindig bele kell építenünk az adott kézművesség gazdasági és ökológiai vonatkozásait is, különösen azokat, melyek a tájhoz, a nyersanyaghoz és a munkafolyamathoz kapcsolódnak. Olyan tárgyakat kell előállítaniuk, melyek hasznosak a való világban, s nem csupán demonstrációs célokat szolgálnak.
Az előbbiek vonatkoznak az informatikára is. Minden tanulónak bele kell látnia egészen a "kézművességtől" elindulva a számítógép születésébe: miként is lehet az "áttetszetlen dobozba" zárt tárgyat, az elvontan létező kártyákból, alaplapokból használati eszközzé építeni.

Azon tanulók számára, akik valamilyen oknál fogva nem vesznek részt a teljes oktatásifolyamatban, gyakorlati és szociális természetű egyéb órákat kínál a Waldorf-iskola. Ezeknek a tanulóknak lehetőséget kell adni arra, hogy egy-egy speciális területen fejleszthessék magukat, ami az iskolán belül egyedi-egyéni felelősséget jelent a számukra: segítenek az óvodában, a konyhában, az iskola körüli munkákban, vagy az iskola színháza körül. Bármilyen feladattal bízza is meg az iskola a tanulót, fontos, hogy azt tapasztalja, hogy munkáját elismerés övezi, és így egyre jobban átérzi cselekedeteinek súlyát.

Pedagógiai célkitűzések a 9. évfolyamban
Törekedni kell arra, hogy a 9. évfolyam végére a tanulók már:

 

  • érdeklődést tanúsítsanak az őket körülvevő világ iránt; az őket érdeklődő témákban a tudást fokozatosan önálló adatgyűjtés és kutatás útján szerezzék meg,
  • strukturáltan gondolkozzanak és egyszerű logikai, ok-okozati következtetéseket tudjanak hozni, elmozduljanak az érzéseken alapuló ítéletalkotástól (8. osztály) a megértésből fakadó és megfigyelésen alapuló ítéletek irányába; tudjanak analitikus folyamatokat alkalmazni, és felismerjék az ezeket alátámasztó elveket,
  • tudják, hogyan juthatnak a gondolattól az eszméig, az eszmétől a gyakorlatig, a felfedezéstől (7-8. osztály) a megvalósításig és a feltalálásig, tudják akaratukat eszméik szolgálatába állítani,
  • ismerjék a technikát, mint "ötödik királyságot", a kultúra birodalmát, melyet az emberi lény hozott létre, és fedezzék fel a technikában a "földivé lett gondolatot",
  • ismerjék fel az élet különböző területein, különösen a művészetben, a szélsőségek közötti átmenetet,
  • értsék, hogy a művészet és a tudomány a kulturális tudat történelmi változásaira reflektál: a művészek és tudósok világlátása műveikben jut kifejezésre,
  • tanuljanak meg dolgozni, és váljanak képessé arra, hogy a munka segítségével tanuljanak. Szerezzenek a tanulók annyi kézzelfogható gyakorlati tapasztalatot, amennyit csak lehetséges,
  • tudjanak csoportmunkában dolgozni, és problémákat közösen megoldani.

Warning: Parameter 2 to modChrome_artblock() expected to be a reference, value given in /home/hidefhu1/public_html/templates/phwi2013_5/html/modules.php on line 36

Warning: Parameter 3 to modChrome_artblock() expected to be a reference, value given in /home/hidefhu1/public_html/templates/phwi2013_5/html/modules.php on line 36

Waldorf-iskola és pedagógia

Keresés

naptár

Waldorf-info